Liptai Claudiát mindenki ismeri, hiszen folyamatosan láthatjuk a TV képernyőjén. Napjainkban leginkább műsorvezetőként láthatjuk, de zsűritagnak is nem akármilyen. A Sztárban Sztár műsorban ugyanis minden héten értékelnie kell a produkciókat. Ugyanakkor ez egy rendkívül élvezetes munka a számára, hiszen olykor a produkciók során sírni lehet a röhögéstől.
A Blikk készített vele interjút, amelyből megtudhatod, hogy miként látja magát műsorvezetőként.
„– Ki otthon a desszertfelelős?
Liptai Claudia: Otthon nem eszünk desszertet. Mindenki, persze a gyerekeket kivéve, tudja, hogy muszáj úrrá lenni a nassoláson. Ráadásul amikor az ember ennyire sokat van sütemények között, abban az illatban, telítődik is.
– Mire asszociál, ha azt mondom: gyerekkori sütiillat?
Liptai: A menzás piskótára, valami csokiféleséggel leöntve.
– Anyukájával is sütöttek?
Liptai: Anyu főzős volt, nem sütött. Én próbálkoztam pogácsákkal, de azokat a százéves háborúban lehetett volna a parittyába tölténynek használni, mert rövidtávon is tudtak volna embert ölni. A cukrászatban épp ez tetszik, hogy nagyon kell figyelni a részletekre, a pontosságon múlik minden, azon, mit mennyi ideig és hogyan csinálunk.
– Művészemberként nehéz volt megtanulni a cukrászszakmát?
Liptai: Nem. Szűz az aszcendensem, és ugyan nem nagyon hiszek benne, nálam mégis kiütközik az erre a jegyre jellemző precizitás. Nagyon pontos ember vagyok, és ezt amúgy mástól is elvárom. Nem véletlen, hogy a tévében is minden olyan feladatot rám bíztak, amikor időre kellett valamit bejezni. A most vasárnapi Sztárban sztárban a Tények bejelentkezést én csinálom majd, és tudom, hogy négyünk közül azért bízzák rám, mert én a fejemben tartom az időt.
– Milyen Havas Henrikkel újra együtt dolgozni?
– A kulisszák mögött olyan jó a hangulat a zsűriben, mint amit az adások során láthatnak a nézők?
Liptai: Általában épp annyi idővel korábban érkezek, hogy elkészüljek az adáskezdésre, de ilyenkor is szoktunk viccelődni. Utána viszont összejárunk, és ilyenkor nagyon jókat beszélgetünk.
– Mind a négyen?
Liptai: Nem, Henrik ugyanis megy haza csucsukálni. Valljuk be, ő nem egy partiarc. A többiekkel azonban nagyon jó a viszonyom. Érdekes, mennyire máshogy ismeri meg az ember ilyenkor a másikat. Majka például fantasztikusan jószívű ember és nagyon jó apa. Szívből ad, és jól csinálja, amit csinál. Bereczki Zoli pedig énekelni szokott, megmutatja, hogyan kellett volna előadni egy-egy dalt aznap este.
– Egyszerre három produkcióban láthatják a tévénézők. Nem zavarja, hogy a csapból is ön folyik mostanában?
Liptai: Nem igazán. Az 50 milliós játszmát néha néznem kell, mert Panka imádja, ott ül és izgul. De én inkább olyankor mosok, a házimunka sokkal fontosabb, minthogy magamat bámuljam a képernyőn. A lányom persze nézné végig, de a lefekvésben szigorú vagyok. Kiskamasz lévén nem mindig ért ebben egyet, de ez az ő érdeke. Mint ahogy a sport is. Abban egyébként volt egy hullámvölgye mostanában, nem akarta annyira csinálni. Nem azt akarom, hogy élsportoló legyen, de a testének, a lelkének ez nagyon sokat ad, így leültünk vele az edzőjével és átbeszéltük, ő mit és hogyan szeretne.
– Kétségbeesne, ha nem tévézhetne tovább?
Liptai: Hát nem örülnék, na. De kétségbeesve sosem vagyok, főleg amióta ez a menedzsment áll mögöttem. Szerintem olyan nincs, hogy valami örökké tart, de – és ez lehet, hogy nagyképűnek fog hangzani, mégis vállalom – én egyszeri vagyok és megismételhetlen. Ha körülnézek, nincs ebben a korosztályban még egy ilyen női műsorvezető, mint én. Így olyan nem lesz, hogy nem lesz valahogy.”
Forrás: delina
