A klubhűség ma már semmit nem ér, a focista oda megy, ahol többet fizetnek neki. Interjút adott a Fradi 6-osa.
Terjedelmes interjú jelent meg a Rangadón Lipcsei Péterrel, a Ferencváros visszavonultatott 6-os mezének birtokosával, korábbi válogatott labdarúgóval, aki játékos-pályafutása vége óta edzőként dolgozik, három éve Soroksáron – a Fradi fiókcsapatánál.
Ő maga a 18. születésnapja után egy FTC-UTE derbin debütált 18 évesen az NB I-ben, ezzel kapcsolatban elmondta, szerinte ma azért is látni olyan kevés fiatal tehetséget az élvonalban, mert
az U19-ből, részben az izomtömeg hiányzik – ő szalonnán és hagymán nőtt fel, a maiak zabkásán -, részben a technikai tudás – ő mindkét lábával megtanult pontosan rúgni, a maiak nem.
Gyermekkorában a tévé előtt állva utánozta a válogatott labdarúgókat attól függően, hogy melyikük mit csinál a Himnusz alatt, rágózott, összehúzta a szemöldökét vagy épp ugrált, majd azt bizonygatta a szüleinek, hogy meglátják, ő is ott fog majd állni egyszer.
Kedvenc pillanata focistaként az 1992-es bajnoki diadal volt, amikor Miskolcról hazafelé a csapatbuszt „minden faluban” megállították a fradisták.
Edzőként Nyilasi Tiborból, Csank Jánosból, Gellei Imréből, Garami Józsefből próbálja „összerakni magát”.
Elárulta, hogy a Porto annak idején 800 ezer dollárért vette meg a játékjogát a Szívós István által vezetett Ferencvárostól, de a magyar játékosjelenre visszatérve azt is, hogy azért nem állnak ma annyian légiósnak, mert
a magyar játékosok zömének az agyával, a mentalitásával probléma van.
„Magyarországon általános, amikor azt mondja az edző a gyakorlatok végén, hogy játék, mindenki leenged, mert azt hiszi, vége a munka javának. Portóban akkor kezdődött az élet-halál harc” – mondta.
A konkurenciaharchoz persze elengedhetetlen egy klub anyagi biztonsága, hogy minden posztra legyen két minőségi játékos – mint a mostani Ferencvárosban, említette az egykori labdarúgó.
Hogy hazajött játékosként Salzburgból 2000-ben, abban állítása szerint nagy szerepe volt, hogy megdöntse Sárosi György meccsrekordját zöld-fehérben, ami sikerült is. Páncsics Miklós Fradi-vezér csábította haza az ezredfordulón.
Szerinte normális, hogy mint a csapat legjobbját őt is szidták az újpestiek, mondván,
„lófejű”,
de ugyanígy C. Ronaldót és Messit is gúnyolják, ha elhagyja a saját bázisát.
A klubhűséget Lipcsei Péter szerint ma már el kell felejteni, oda mennek a focisták, ahol többet kapnak.
Azt is elmondta még, szerinte miért nem NB I-es edző még mindig: Diósgyőrbe „nem mehet”, Újpestre nem fog, a Honvédba sem, Fehérvárra pedig nem fogják hívni. „Négy-öt klub jöhetne szóba” – fogalmazott az interjúban Lipcsei Péter.
