„Vagy Ön lesz a Miniszterelnök, vagy nem lesz Magyarország”, zárta sorait az elkeseredett 60 éves asszony, aki Miniszterelnökünknek az alábbi levelet írta Németországból:
Tisztelt Miniszterelnök Úr !
30 éve élek Németországban, tudom mit beszélek. Amit a magyarországi TV -ben látok Európa és Németország sötét jövőéről, az nem a jövő, hanem az itteni jelen és a múlt. A jövő itt merőben más lesz.
2004-ben volt első osztályos a kisfiam, akit naponta vertek az oszmánok. A németek ilyenkor hátat fordítottak, úgy tettek mintha semmi sem történt volna. Tehetetlenül, kétségbeesve teltek az iskolás mindennapok, évek. Ismétlem, mindez 2004-ben(!) volt! A megaláztatások, brutális verések mindennapossá váltak. Mindig falkában támadtak a kisfiam ellen, aki egyedül volt, kiközösítve.
“Van nálatok kereszt a falon?” – kérdezgették az osztálytársak. Mert ha igen, akkor “nem szólunk hozzád, azokat utálom”, – mondta a 7 éves(!) török kislány.
Sokat tudnék még erről írni. Sokáig nem értettem meg, hiába éltem itt akkor már 10 éve, miért nem lehetett “élni és élni hagyni”. Anyaként mindennapi horror volt itt az általános iskola. Volt, mert elmúlt, számomra már csak a múlt. Természetesen az iskolai terrornak következményei is lettek. Az egyik, hogy a fiam nem tanult tovább. A múlt évben azt mondtam a fiamnak, “hidd el kisfiam, a múlt idővel megszépül majd, a gyerekeidnek te is a szép gyermekkorodról fogsz mesélni. Mert őket már nem naponta veri majd meg a török horda, hanem sokkal súlyosabb atrocitások érhetik őket a fekete afrikai és ázsiai bevándorlók jóvoltából, pl. torkuk átvágásával fenyegetőzhetnek.
Tehát amit Önök propagálnak, az nem a jövő, hanem itt Németországban a múlt és a jelen. A jövő merőben más lesz. Nem lesz jövője az európai embernek, sem a németeknek, sem a külföldieknek, kizárólag az iszlamistáknak lesz itt jövőjük. Én 19 évvel ezelőtt már azt mondtam: “nem várom meg, amíg itt kalifatus lesz. Igen, ez már 19 éve volt. Itt sokkal keményebb a valóság, mint amit Önök jósolnak a jövőre nézve. Az itt már a múlt és a jelen.
Politikai megújulásra sem érdemes várni, hiszen már 2004-ben sem lehetett szólni az iskolában a zaklatások ellen, ami úgy működött mint egy állami terror szervezet. Fasizmus volt már akkor! A német akkor sem látta, ma sem látja, nem akarja látni a problémát.
Kérem én Magyarországról 1987-ben, nagyobb szabadságból jöttem, mint ami itt 2004-ben volt!
Most az emberek félek. Nem szólnak, nem mernek szólni semmiért. Ha jobbra köp az ember, lenácizzák. Én magam is listára kerültem. A németek egy álomvilágban élnek, semmi közös gondolata nincs az embernek egy némettel, hiába vagyok sváb, hiába élek itt 30 éve. Anyám azt mondta egyszer, dühhel, kétségbe esve: “igen, mi is németek vagyunk, de nem olyanok, mint ezek itt.”
Soha nem tudnék germánul gondolkodni, érezni, cselekedni, hiába a 30 év. Senki nem akar ide integrálódni, ahogyan már én sem, a muszlim bevándorolók meg pláne nem. 10 éve mondta nekem örmény férfi: “a germánoknak elment az eszük, ha tudnák, hogy milyen uszítás megy a mecsetekben! Az iszlám öntudat, leigázni mindent ami nem hozzá tartozik.”
Mohács és Szigetvár környékéről származom. MAGYAR-sváb vagyok, 30 év után is, mert ha kell, 60 évesen hazamegyek, a Hazámat megvédeni.
Gyerekeimnek Maximiliannek és Sophianak is megmondtam, ha kell “mindnyájunknak el kell menni, éljen a Magyar szabadság, éljen a Haza ” – kérem, megyek én a határt védeni, nyugdíjasan, 60 évesen, követ dobni, bottal ütni, Zrinyi leszek, ha kell!
Vagy Ön lesz a Miniszterelnök, vagy nem lesz Magyarország !!
Tisztelettel, Mária Münchenből
Forrás: hirzona24
