Lettország
(Hivatalos nevén Lett Köztársaság, lettül Latvijas Republika) állam Északkelet-Európában. A Balti-tenger mellett fekvő Lettország a balti államok egyike Észtország és Litvánia mellett, amelyek északon és délen határolják Lettországot. Keleten Oroszországgal és Fehéroroszországgal határos.
2003. szeptember 20-án a lettek népszavazással az Európai Unióhoz történő csatlakozás mellett döntöttek, ami 2004. május 1-jén be is következett. Lettország a NATO-nak is tagja, 2004. március 29. óta. 2014. január 1-től az euró zóna 18. tagja.
Földrajz
Domborzat
Lettország nagy részét erdő borítja, az országnak több mint 12 000 kisebb folyója és 3000-nél is több tava van. Az ország nagy része termékeny síkság, a legmagasabb pont a Gaizinkalns (312 m).
A sekély Rigai-öböl, a Balti-tenger egyik nyúlványa az ország északnyugati részén található. A főváros, Riga az öböl partján található, a Daugava folyó torkolatánál. A fővároson kívül további fontos városok még Daugavpils, amely szintén e folyó mellett található, és a Balti-tenger partján fekvő Liepaja.
Vízrajz
Legfontosabb folyója a Daugava.
Éghajlat
Lettország klímája mérsékelt és óceáni, hűvös nyarakkal és enyhe, csapadékos telekkel.
Növény- és állatvilág
Lettországban az eredeti növénytakaró mérsékelt égövi vegyes erdő. Állatvilága ennek megfelelő: vaddisznó, őz, szarvas, róka, farkas, medve.
Környezetvédelem
Az ország területének 9%-a védett.
Nemzeti parkok
Gauja Nemzeti Park – 90 méter magas homokkő sziklák között folyik a Gauja folyó.
Ķemeri Nemzeti Park – kiterjedt mocsárvidék. A nemzeti park szomszédságában ásványvízre alapuló üdülőhely.
Rāzna Nemzeti Park
Slitere Nemzeti Park – a nemzeti parkot 2000-ben szervezték, de a terület a balti államok legrégibb természetvédelmi területe. Tengerparti erdőségek. A területbe tartozik néhány falu, melyeknek kulturális-történelmi jelentősége van a lettek számára.
Történelem
Lettország történelme
A mai Lettország területe, amely sokáig Livónia néven volt ismert, a német Kard Testvériség befolyása alatt állt a 13. századtól. A 18. és a 19. század során Oroszország hajtotta uralma alá az országot és a szomszédos területeket. Az első világháború és az orosz forradalom után Lettország 1918 novemberében kikiáltotta függetlenségét. Ez nem tartott sokáig, mivel a Szovjetunió az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka alapján az érdekszférájába tartozó balti államokat fenyegetéssel illetve nyomásgyakorlással kötelezte olyan szerződések aláírására, mely szerint azok területén szovjet csapatok állomásozhatnak. Az ilyen tartalmú szerződést Lettország 1939. október 5-én írta alá. 1940. június 15-én a Szovjetunió egy megrendezett határincidenst használt fel a megszállás ürügyének. Kārlis Ulmanis miniszterelnök a vérontás elkerülésére parancsot adott a lett hadseregnek a fegyverletételre. Az országot 1940. június 17-én szállta meg a Szovjetunió, hivatalosan augusztus 5-én annektálta.
Lettország hosszú ideig szovjet uralom alatt állt, leszámítva a második világháború néhány évét, amikor a németek foglalták el. Az 1980-as évek szovjet reformmozgalmai, mint például a glasznoszty felerősítették a lett függetlenségi törekvéseket, amelyek 1991. augusztus 21-én a függetlenség kikiáltásához vezettek. 1991 óta az ország folyamatosan javítja kapcsolatait a nyugati államokkal, 2004-ben mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak tagja lett. 2007. március 28-án aláírták a szerződést az orosz-lett határról, ezzel véget ért az 1991 óta tartó határvita.
Államszervezet és közigazgatás
Államforma, alkotmány
Az elnök: Az elnökválasztást a parlamenti választásoktól függetlenül, szintén négyévente tartják. Az elnököt a Saeima választja. Az elnök jelöli ki a miniszterelnököt. Lettország elnöke elvileg feloszlathatja a Saeimát és előrehozott választásokat írhat ki. (Ez még nem fordult elő).
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
A Saeima a Lett Köztársaság egykamarás parlamentjének a neve. A Saeima 100 tagját arányos képviseleti választások útján választják: az 5%-ot elért pártok között osztják szét a parlamenti helyeket. A parlamenti választásokat négyévente, október első szombatján tartják.
A miniszterelnök a végrehajtó hatalom központi szervének, a kormánynak a vezetője.
Közigazgatási felosztás
2009. július 1-jétől az Európai Unió jogharmonizációjának keretében Lettország adminisztratív felosztását az addigi kétszintű közigazgatási felosztásról egyszintűre változtatták megszüntetve ezzel az első szintet a járásokat.
Az addigi második szintű közigazgatási egységeket: a városokat (pilsētas), városkörnyéki településeket (pilsētu lauku teritorijas), és falvakat (pagasti) 109 községbe (municipaliy vagy novadi) összevonták. Ezen kívül 9 város köztársasági jelentőségű város (republikas pilsētas) címet kapott. Az ország azon városai, amelyek korábban városi jogokat szereztek, megtartották város elnevezésüket az adott községen belül.
Népesség
Általános adatok
Terület: 64 597 km2
Lakosság: 2 067 887 (2011)
Népsűrűség: 35,5 fő/km2
Főváros: Riga – népessége: 685 902 fő (2009)
A népesség kevesebb mint 60%-a lett nemzetiségű. Körülbelül 30% az oroszok aránya, akiknek jogait és jólétét a szomszédos Oroszország figyelme kíséri. Más országokból (Fehéroroszország, Lengyelország, Ukrajna) származó kisebbségi népcsoportok teszik ki a maradék 10%-ot.
Az egyetlen hivatalos nyelv a lett, amely a balti nyelvcsalád keleti ágának tagja, de az oroszt is sokan beszélik.
Majdnem mindenki keresztény, a nagy felekezetek a katolikusok, az evangélikusok és az orosz ortodox egyház. Egy másik jelentős vallás a Dievturi, amely a kereszténység előtti kor mitológiáján alapul. Valamivel a több mint a fele a lakosságnak ötvenhat százaléka az országnak névadó lett nemzetiségű, huszonnyolc százalék a volt Szovjetunióból bevándorolt orosz nemzetiségű a fennmaradó egy tizedet az oroszokkal rokon fehéroroszok, lengyelek, és ukránok teszik ki. Forrás: A Világ Országai Nyír-karta Bt. 2008.
Gazdaság
Általános adatok
Lettország fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél található, és régóta egyfajta hídként szolgál Nyugat-Európa és Oroszország között. Kedvező földrajzi fekvés következtében, Lettországban hamar kifejlődött a kézműipar, majd a 19. sz. második felében a vasútvonalak megépülésével megindult az iparosodás. Oroszországon belül az egyik legfejlettebb ipari körzetté alakult. A két világháború között a mezőgazdaságban az állattenyésztés termékei jelentős exportcikkek voltak. Lettország a szükséges nyersanyagokhoz és az energiához keletről jutott, és a szakképzett munkaerőt igénylő késztermékek zöme a szovjet piacra került. 1990-ben az egy főre számított nemzeti jövedelem alapján a szovjet átlag 135%-a volt. A SZU-ból való kiválása után, 1992-ben a bruttó hazai termék 35%-kal esett vissza. Az 1990-es évek végére az új pénznem bevezetésével (1993), a privatizációval, az infláció jelentős csökkentésével és a Ny-i kapcsolatok erősítésével stabilizálódott gazdasága. 1998-ban a GDP magoszlása: mezőgazdaság: 8%, ipar 30%, harmadik szektor 62%. Nemzeti valutáját – lett lat – 2013. december 31-én éjfélkor az euró váltotta fel.
Gazdasági ágazatok
Mezőgazdaság
A mezőgazdaság vezető ágazata a belterjes, istállózó állattenyésztés, főként a tej- és hústermelő szarvasmarha tenyésztése, amelyhez a rétek és legelők magas aránya (12,4%), valamint a szántóföldi szálas- és szemestakarmányok biztosítanak jó feltételeket. Szarvasmarhát (509 000 db,az adatok 1997-re vonatkoznak) főkét Lettország északi, északkeleti és nyugati területén tartanak. A sertéstenyésztés (460 000 db) fő körzete az ország középső és déli része. Mindenütt elterjedt a baromfitenyésztés (4 millió db). A tengerpart mellett halászat dominál. A földművelés lehetőségei kedvezőtlenebbek. A gyenge minőségű podzol talajt, csak délen váltja föl jobb minőségű barna erdőtalaj. Az ország területének 27%-a szántó, amelyen főként szálas- és szemestakarmányt (árpa: 360 000 t, zab: 117 000 t), burgonyát (843 000 t) termesztenek. A kenyérgabonák közül északon rozs (134 000 t), délen búza (395 000 t) terem, de mennyiségük nem elégíti ki a lakosság szükségletét. A korábban híres len termesztés (10 000 t rost) visszaszorult, a cukorrépa termesztés (388 000 t) viszont nőtt, de a cukorból behozatalra szorul.
Ipar
Nyersanyagokban és energiahordozókban szegény. Csupán tőzeg és építőipari nyersanyagokat bányásznak, valamint vízenergia-készletei vannak. Vízerőművekben (főként Daugaván) termelik a villamos áram 75%-át (villamos energia termelése 1997-ben 4,0 milliárd kWh), de energiaszükségletének felét importálja. Oroszországból kőolajt, Ukrajnából pedig szenet vásárol.
A feldolgozóiparban a gépgyártás és az élelmiszeripar vezet. A gépipar termékei: villany- és dízelmotorok, személyvagonok, városi villamosok, mikrobuszok, mg.-i hűtőgépek, izzólámpák, rádiók, telefonkészülékek, stb. A balti államok egyetlen kohászati üzeme nem képes ellátni a acélszükségletét (Liepája 465 000 t acél 1997). A könnyűipar textilárut, bőt, cipőt, faárut, papírt állít elő. Újabban a vegyipar is fejlődik (gyógyszer, műszál, műtrágya). Az élelmiszeripar helyi nyersanyagot dolgoz fel (halkonzerv, tej- és húsipar, cukorgyártás). Az ipar főkét a fővárosban összpontosul, jelentősebb iparvárosok még, Daugavpils, Liepája, Jelgava és Ventalis.
Kereskedelem
Jelentős mérleghiányt mutat. 1998-ban az import (3,14 milliárd $) 75%-kal meghaladja az export értékét (1,79 milliárd $). Erősen visszaesett a külkereskedelme a volt szovjet utódállamokkal. 2006-ban a lett export növekedésének üteme (12%) visszaesett a korábbi évekhez képest, ugyanakkor az import továbbra is rendkívül magas ütemben (28%) bővült. A kivitel egyharmadát fa és faipari termékek adják, a további fontos exportcikkek: alapanyagok (16,2%), textil termékek és gépek (8,8%), gépi berendezések (5,8%). A legfontosabb behozatali cikkek: gépek, szállítási eszközök, ásványkincsek és alapanyagok. A teljes külkereskedelmi forgalomban Lettország legnagyobb külkereskedelmi partnerei: Litvánia (12,7%), Németország (12,6%), Észtország (9%), Oroszország (8,3%), Svédország (6,1%) és Lengyelország (5,9%). Az uniós tagországokkal folytatott kereskedelem a teljes forgalom 75%-át teszi ki.
Közlekedés
Lettország vasút és közúthálózata sűrű.
Vasúti közlekedés
1997-ben a vasútvonalak hossza 2413 km, amelyből 271 km villamosított. A legnagyobb vasúttársaság a Latvijas Dzelzceļš (LDZ). Az utasszállításon kívül a kereskedelem a legfontosabb. Az Oroszországból érkező vonatok keresztülhaladnak az országon, míg elérnek a lett kikötőkbe, azonban Litvániával ellentétben, Lettországban nincs korridor vasút. Riga fontos vasúti csomópont, Moszkvával két expresszvonat köti össze.
Közúti közlekedés
A közutak hossza 55 950 km, ebből 21 400 km aszfaltozott.
Légi közlekedés
A legnagyobb légitársaság a balti államok által közösen üzemeltetett AirBaltic, amelynek Észak-, Közép- és Nyugat-Európa a célja. Az AirBaltic 2006-ban 2,5 millió utast szállított. Az országban 3 nemzetközi repülőtér található Liepajában, Ventspilsben és a fővárostól 13 km-re délnyugatra Ogre mellett a Rigai nemzetközi repülőtér (IATA: RIX, ICAO: EVRA), az ország legnagyobb repülőtere.
Vízi közlekedés
Tengerparti kikötői közül Ventspils és Liepája egész évben használható (a többi is csak rövid időre fagy be), az ország külkereskedelmének nagy részét, emellett részben az orosz tranzitszállításokat is itt bonyolítják.
Kultúra
Az UNESCO a kulturális világörökség részének tekinti:
Gasztronómia
Lettországban az ételek elkészítésének leggyakoribb módja a füstölés, a füstölt hering, orsóhal, lepényhal és angolna mind-mind nemzeti ételnek számítanak. Nyáron az erdei gyümölcsökből készített lepények remek lehetőséget nyújtanak pár kiló magunkra szedésére… A Riga Feketebalzsam Lettország nemzeti itala, nagyon magas alkoholtartalmú, sűrű, fekete, az Unikumhoz valamennyire hasonlító ital. A modern lett konyhára a német konyhától átvett húsos, halas ételek jellemzőek. A lett konyha kétharmada hideg ételekből áll: céklasalátából, húsos és halas előételekből, tojásokból, sajtokból, túróból és aludttejből. A korlátozott ételválaszték és az időhiány együttesen vezetett ehhez az étkezési kultúrához.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Lettország
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
