Egy szörnyű baleset története, amit minden kamasznak olvasnia kéne, aki friss jogsival kerül a forgalomba, és benne van a bizonyítási vágy.
Sokan voltunk így: aggódó kamaszok, akik hátul az övbe kapaszkodva imádkoznak, hogy a felvágós haverjuk végre észhez térjen, és abbahagyja az ámokfutást. Mert ez az a kor, amikor mindenki kitűnni akar, csak van, aki rossz módszert választ. Nagyon rosszat. Például valahogy egyenlőségjelet talál a bátorság és a gyorshajtás között, ezzel életveszélybe sodorva nem csak magát, hanem közeli ismerőseit is. Általában győznek az őrangyalok. A felelőtlen srácok megússzák egy megcsúszással, csak az autó törik, az élet megy tovább. Máskor viszont halállal végződő tragédiát hoz a “majd én megmutatom!” magatartás.
Ezért tanulságos és fontos az átlagos, amerikai kamasz srác, Alex Burbules története, aki túlélte a rémálmot. Személyes története talán elgondolkodtatja azokat, akik őrült közúti közlekedéssel akarják kivívni mások figyelmét, elismerését.
“A haverommal úgy döntöttünk, ezen a napon kocsival megyünk haza. Egy harmadik srác ajánlotta fel, hogy elvisz a szülei 2005-ös Honda Accordjával. Többen csatlakoztak hozzánk egy másik autóval, Pennsylvania kátyús útjain kerülgettük a lyukakat, amikor jött egy jobb szakasz, és a sofőr odalépett. Ránéztem a kilométerórára, 75 mérföldet mutatott (120 km/óra – a szerk.). Mondtam, hogy nem kéne, de elengedte a füle mellett. Ekkor láttuk meg az “Aszfalt vége, földút”-táblát.
Innen nem volt visszaút. Az autó irányíthatatlanná vált, és lesodródott az útról, a fák közé. Mire magamhoz tértem, hallottam a másik kocsiból kiszálló barátaim hangját, ahogy a nevemen szólítanak. Fájdalom járta át az egész testem, és észrevettem, hogy kirepültem az autóból. Ezen a ponton csak erős fájdalmat éreztem, de kiabáltam a többieknek, hogy jól vagyok. Próbáltam felállni, és elindulni, mert harminc méterre kerültem az úttól. Ekkor néztem le a lábaimra. Úgy üvöltöttem, mint még sose előtte. A bal lábam eltűnt, a jobb pedig nyílt töréssel, bőrt átszúró csontokkal hevert használhatatlanul. Amikor megtaláltak a bal lábamat a biztonsági övvel szorították el, a mentők húsz perc múlva értek a helyszínre.” Bal láb térd alatt amputálva, több helyen törött jobb sípcsont, három törött borda, összeomlott tüdő. Ez a száraz listája Alex sérüléseinek, a mellette utazó srác sem úszta meg könnyen, leszakadt a lépe, csigolyája tört a baleset következtében. A sofőr? Nos, ő karcolásokkal megúszta.“A vizsgálatot végző rendőrtiszt ennél durvább balesetet még nem látott, ahol az összes utas túlélte a dolgot. Három és fél év telt el azóta, és az élet már sosem lesz a régi, le kellett mondanom a fociról, de szerencsére a csapatról nem. Bár nehéz a partvonalról nézni a meccseket, ez nem fog megállítani, letörni. Folytatom a rehabilitációt, mert még hosszú út áll előttem.” Szóval, srácok, ha autóba ültök, ne legyetek idióták, és főképp ne üljetek be idióták mellé! Jobb kimaradni a körből, lemondani a buliról, nyuszinak maradni, mint McFly.
