2015. 05. 20. – 15:25 forrás: ESO
Az Európai Déli Obszervatórium chilei VLT teleszkópjával csillagászok az eddigi legrészletesebb felvételt készítették el a Medúza-ködről.
A színpompás planetáris csillagködöt a görög mitológia rettegett gorgóinak Medúza néven ismert képviselője után nevezték el. Sharpless 2-274 néven is ismert, az Ikrek konstellációban található. A köd megközelítőleg négy fényéves területet fed le és mintegy 1500 fényévre található. Mérete ellenére nagyon halovány és nehéz kiszúrni.
A Medúza félelmetes élőlény volt, haj helyett kígyók borították fejét. A hüllőket az izzó gáz kígyózó rostjai reprezentálják a ködben. A hidrogén vörös izzása és az oxigéngázból származó haloványabb, zöldes emisszió túlnyúlik a fotó keretein, és félhold alakzatot formál az égbolton.
A nebula szívében található, nagyon forró csillagból érkező ultraibolya sugárzás miatt a kifelé tartó gázban lévő atomok elveszítik elektronjaikat, ionizált gázt hagyva maguk után. Eme izzó gáz jellegzetes színeit fel lehet használni az objektumok azonosítására.
(A köd központi csillaga nem a kép közepén látható fényes képződmény – ez a TYC 776-1339-1 néven ismert csillag -, hanem egy haloványabb, kékes csillag, ami a félhold alakzat közepétől kissé távolabb, a felvétel jobb oldalán látszik.)
A Medúza-köd (Fotó: ESO)
A felvétel nagy felbontásban
Különösképpen a kétszer ionizált oxigén (O III) zöld izzását használják a planetáris csillagködök kiszúrására. A megfelelő szűrőkkel el tudják különíteni az izzó gázból származó sugárzást, ezáltal a haloványabb ködöket hangsúlyosabbá tehetik a sötétebb háttér előtt.
Mikor a csillagködökből származó zöld emissziót először figyelték meg, azt hitték, új elemet találtak, amit nebuliumnak neveztek el. Később viszont felismerték, hogy az valójában a már ismert oxigén ionizált formájából származó sugárzás egy ritka hullámhossza.
A ködöt Abell 21 (hivatalosabb néven PN A66 21) néven is ismerik, George O. Abell amerikai csillagász után, aki 1955-ben felfedezte. A kutatók egy ideig vitáztak azon, hogy a nebula vajon szupernóva-robbanás maradványa-e. A hetvenes években azonban le tudták mérni a felhőben lévő anyag mozgását és más tulajdonságait, ennélfogva egyértelműen planetáris ködként azonosították.
