Az egyedülét és a boldogság kapcsolatának kérdése az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott, ahogy világszerte nő az egyedül élő idősek és középkorúak száma.
Ezt a trendet nem feltétlenül a magány hajtja: sokan tudatos döntés eredményeként élnek egyedül. De vajon boldogok lehetnek-e az ilyen emberek? A Brémai Egyetemen végzett átfogó kutatás épp erre a kérdésre kereste a választ.
A kutatás háttere
Julia Stern kutató és csapata több mint 77 ezer 50 év feletti ember adatait elemezte, hogy feltárja, milyen hatással van az egyedüllét az élettel való megelégedettségre. A kutatók különböző kategóriákba sorolták a résztvevőket, figyelembe véve, hogy volt-e már hosszabb kapcsolatuk, éltek-e házasságban, vagy teljesen egyedül élték-e le életüket.
Főbb eredmények
A kutatás szerint azok, akik soha nem éltek komoly kapcsolatban, kevésbé nyitottak és életükkel kevésbé megelégedettek, mint azok, akik korábban már átélték a kapcsolati létet, de jelenleg egyedülállók.
„Az élettapasztalat és a kapcsolati emlékek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberek jobban kezeljék az egyedülétet” – emelte ki Stern.
Kulturális és társadalmi különbségek
Azokban az országokban, ahol magas a házasságok aránya – különösen Dél-Európában – az egyedülállók hajlamosabbak kevésbé boldognak érezni magukat. Ez arra utal, hogy a társadalmi elvárások – például a házasság normájaként való elfogadása – növelhetik az elszigeteltség érzését.
A vallás viszont nem bizonyult döntő tényezőnek az egyedülállók boldogsága szempontjából, a kulturális normák azonban annál inkább. Az idősebbek általában jobban elfogadják az egyedüléletet, mint a fiatalabb generáció tagjai.
Férfiak vs. nők: kinek jobb egyedül?
A kutatás szerint a nők jobban boldogulnak egyedül, mint a férfiak. Ennek egyik oka lehet, hogy a nők általában jobb szociális támogatóhálóval rendelkeznek, és kevésbé hajlamosak az elmagányosodásra. A férfiak esetében az egyedülélet gyakran nagyobb kihívásokkal jár, mivel kevesebb baráti kapcsolatot tartanak fenn.
Személyiség vagy tapasztalat?
Egy fontos kérdés, amit a kutatás is érintett, hogy vajon bizonyos személyiségtípusok alkalmasabbak-e az egyedülétre, vagy az egyedülélet alakítja a személyiséget. Az eredmények szerint a kettő kölcsönhatásban áll: azok, akik nyitottabbak és extrovertáltabbak, jobban viselik a kapcsolat nélküli életet, de az egyedülét idővel kevésbé nyitottá teheti az embereket.
Az egyedüllét és a boldogság társadalmi jelentősége
A kutatás rámutatott, hogy az egyedülélet és boldogság kérdése nemcsak személyes, hanem társadalmi ügy is. Az olyan környezet, amely elfogadja az egyedüléletet és csökkenti a szingli léthez kapcsolódó stigmatizációt, hozzájárulhat az egyedülállók boldogságához.
