Lehet, hogy nem 8-ra, de Finnországban a gyerekek -17 fokban és derékig érő hóban is bringával járnak iskolába

Salamon Dóra négy gyermek édesanyja, akik közül hárman már iskolások. A nagyfia korábban csupán 2 hónapig járt magyar iskolába, utána költöztek el Finnországba. Nem anyagi okok miatt és nem is az iskola miatt. (Bár azzal jobban jártak. Mindjárt kiderül, mennyivel jobban.) Elsősorban politikai okokból mentek el és mert kiszámíthatatlannak érezték a jövőt.

Az előzmények, valamint a bevezető után bármilyen hülyén is hangzik, mégis muszáj megkérdeznem, hogy miért költöztetek Finnországba?

Én posztdoktori kutató vagyok és annak idején, 2011-ben, amikor kiköltöztünk, még 3 gyerekes anyaként nem akartam bekerülni a felsőoktatásba kutatóként. Tudtam, hogy ha sikerül külföldön elhelyezkednem, akkor egyrészt többet kereshetek, másrészt  rugalmasabb körülmények között, részmunkaidőben is tudok dolgozni, ami ennyi gyerek mellett fontos. Itt, Finnországban ugyanis nincs semmilyen segítségünk. Mégis

ez az az ország, ahol bár a férjem vezető pozícióban van, nekem is sikerül megvalósítani a karrierálmaimat.

Mindent értek. Viszont visszatérve a kinti oktatási rendszerre arra gondoltam, hogy végigmennénk a ’Finn iskolás’ cikkünkben található 10 ponton (érven), amiért olyan szuper a kinti rendszer, a finn iskolák. Állítólag. Te meg majd megerősíted vagy megcáfolod.

Rendben. Részemről kezdhetjük!

Akkor indítsunk az ’5. – A gyerek hadd legyen gyerek’ ponttal, amely most itthon nagyon aktuális téma. Arról van ugyanis szó benne, hogy a gyerekeknek elég 7 évesen kezdeni a sulit.

Igen, vagyis abban az évben, amikor 7 évesek lesznek. De a rendszer rugalmas. Nekem például a nagyfiam harmadik után ötödikbe ugrott, mert egyrészt túl jól ment neki a tananyag, másrészt szociális okok miatt: abba az osztályba járt a legjobb barátja. A lányom januári, tehát ő 7,5 évesen kezdte a sulit, és nagyon jól megy neki, semmi gondja nincs. Elsőben kb. két hét után ugrott a másodikos matek tananyaghoz és azóta és egy évfolyammal feljebbi matekot tanul. A harmadik gyerekünk, aki szintén januári, 6,5 évesen kezdte a sulit, de ő jó példája annak, hogy miért jobb, ha 7 évesen kezdik. Pedig mindent megtanult a tesóitól, 4 évesen megoldotta az elsős matek könyvet. Egy magyar és egy finn pszichológussal is csináltattunk iskolaérettségi vizsgálatot, és a döntés alapján egy évvel korábban elkezdhette a sulit. Mégis azt hiszem, hogy sokkal jobb, ha 7 évesen kezdik, mert érzelmileg érettebbek a gyerekek akkorra.

Abszolút egyetértek ezzel. Folytassuk az egyik kedvencemmel, a ’7. – Később kezdődik a nap’ ponttal, amely szerint a finn iskolákban mivel rájöttek, hogy a koránkelés nem tesz jót a gyerekeknek, így 9-9:45 körül kezdődik a tanítás. Ami (állítólag) nem azt jelenti, hogy késő délutánig bent is maradnak, hanem ugyanúgy fél-háromnegyed 2-kor vége a tanításnak.

Az én gyerekeim zsidó iskolába járnak, ezt azért fontos elmondani, mert emiatt nekik pluszban, a vallásórájuk mellett (etika vagy vallásóra egyébként a sima iskolában is van) heti 2-3 héber órájuk is van. Az ő iskolájuk ugyanúgy a finn tantervet követi, finn tanáraik vannak, az egyetlen eltérés a plusz nyelv. Ők tehát az emelt óraszám miatt 8.30-ra járnak. 8-ra mehetnek reggelizni az iskolába, amit nagyon szeretnek is. De a körzeti iskolában vannak, akik 10-re járnak, és mondjuk egy elsős-másodikos fél1-fél2 körül végez is. Ezután fakultatívan van fizetős napközi, ahol 4-5-ig vigyáznak rájuk, de ilyenkor csak játszanak. Ez nagyjából havi 100 eurót jelent, annak aki igénybe veszi, viszont itt a törvény szerint 7 évesen már egyedül hazamehetnek a gyerekek.

Iskolai menza – finn módra, avagy a svédasztalos ebéd tálalva. Nem csoda, hogy Dóra gyerekei nagyon szeretnek az iskolában enni.

És haza is mennek?

Persze. Nincs mitől félni. És ez a gyereknek is nagy magabiztosságot ad. Van bankkártyájuk, hazafele tudnak venni maguknak uzsonnát is, hogy legyen mit enniük, amíg mondjuk a szülő nem ér haza. Vagy ha egyszerűen csak megéheznek.

Őszinte leszek, már csak a gondolattól, hogy a fiamat majd 2 év múlva egyedül engedjem haza… bankkártyával… hát nem tudom… nem tudom elképzelni, na.

Azért hozzá kell tegyem, hogy itt nem vagyunk paraszülők. Nincs okunk rá. Magyarországon valószínűleg sokkal jobban aggódnék. De nagyon hálás vagyok ennek az országnak, hogy itt ilyen nagy önállóságra nevelhetem a gyerekeimet.

De különórákra te, illetve ti, szülők viszitek őket, nem!? Bár a ’10. – Kevesebb házi, kevesebb különóra’ pont szerint az is alig van, mint ahogy házijuk is. (Állítólag )

Nem, egyedül járhatnak oda is, nem a szülő hordja. Ha kell őket furikázni, akkor azt a kényelmük és nem a biztonságuk miatt tesszük. Biciklivel 10 perc alatt odaérnek a közeli helyszínekre. Különóraként sport van, illetve a lányom zenélni jár. Nyelvóra nincs, mert azt magas szinten tanulják az iskolában. Nincsenek fizetős nyelvórák. A nagyfiam a hatodik nyelvét tanulja – és ezt mind az iskolában. A magyar nyelvet is az iskolában tanulják, ugyanis ha négy ugyanolyan anyanyelvű gyerek van egy iskolában, az iskola köteles biztosítani, hogy tanulhassa a diák az anyanyelvét – jelen esetben a magyart. Ez is egy olyan dolog, ami csak itt, Finnországban van.

Jó várj, én lemaradtam ott, hogy a fiad a hatodik nyelvet tanulja… hány éves is?

14. Elsőtől tanulnak héberül, harmadiktól van angol, hatodiktól svéd, ami a másik államnyelv és kötelező mindenkinek, 8-9. osztályban pedig lehet még egy nyelvet választani, ha akarnak. Ha nem, akkor technikaóra választható helyette. És ezek mellett ott van még a finn és a magyar.

És mi a helyzet a házival? Állítólag a finn gyerekek kapják a legkevesebb házit – napi maximum fél órát kell ezzel tölteniük.

Annyira nincs leckéjük, hogy iskola után bármelyik nap nyugodtan mehetnek ide-oda a barátaikkal. Ha van is, tényleg nem sok időt vesz el a szabadidejükből. Hangsúlyozom: az övékből, nem a miénkből. És szülőként ez nagyon jó, hogy nem kell velük tanulnom.

A lecke nem nekem szól. Nem is tudom, és nem is kell tudnom, hogy pontosan most milyen anyagot vesznek át az iskolában.

Az egyik nap a fiam szobájában láttam, hogy a kovalenskötésről tanulnak. Hozzá se tudnék szólni, pláne, hogy mi ilyen szinten azért nem tudunk finnül.

A kicsiket említetted, hogy fél1 – fél2 körül végeznek a suliban. De mi a helyzet a nagyobbakkal?

A nagyfiam általában fél 3-kor végez, egyetlen napja van, amikor fél 4-kor, pénteken viszont már 1-kor. Utána van nekik magyarórájuk. Napközben 15 perces szüneteik vannak és egy 45 perces ebédszünet.

Klubhelyiség a gyerekek számára.

És ha már nagyon benne vagyunk a kezdési és befejezési dátumokban, mi a helyzet a nyári szünettel? Arról nem volt szó az előző cikkünkben… Mettől meddig tart? Illetve nagyon érdekel, hogy nálatok is 10 hét?

A szünet itt is 10 hétig tart, ami itt is soknak érződik. Viszont május végén van az évzáró és augusztus második hetében kezdődik. Időnként felvetődik, hogy a finnek kitolják egy kicsit a nyári szünetet, hogy igazodjunk Európa más részeihez. Bár ki tudja… Május végén itt már nagyon világos van, kitör a nyár, hosszúak a napok és ezt ki akarják használni. Június 1-től aki tud, elmegy nyaralni, júliusban meg szabályszerűen üres minden, akkor van a legtöbb ember szabadságon. Augusztus 10. körül szokott megkezdődni a tanítás, a tapasztalat is az, hogy utána általában már el is romlik az idő.

Közben, hogy haladjunk a pontokkal is, jöjjön egy másik kedvencem – és szerintem nem csak nekem az – a ’4. – Az alapok a legfontosabbak’. E szerint mindenkinek elérhető a pszichológiai konzultáció, könnyű hozzájutni az egészségügyi ellátáshoz, egyéni követési rendszer jár mindenkinek és mindenkinek ingyenes az iskolai étkeztetés.

Nem csak az étkeztetés, hanem minden ingyenes. Olyannyira, hogy a szülőnek semmit nem kell vennie – leszámítva az iskolatáskát és a tolltartót. De nem mi vesszük a füzeteket, a könyveket, és ceruzáért és radírért sem kell „Ápiszba” rohangálunk.

Az iskolában nem téma, hogy ki szegény és ki gazdag.

Ha van osztálykirándulás, akkor általában kérnek 10-20 eurót. De, ha ez problémát okoz, akkor van lehetőség jelezni az iskolapszichológusnak, hogy ez gondot jelent és akkor segítenek megoldani. Az alapelv viszont az, hogy egy gyerek sem maradhat ki programból azért, mert a szüleinek nincs elég pénze. Pont ezért is, minden programnak a költségét, ami iskolaidőben van, az iskola állja. Ingyen ebéd jár minden iskolában, sőt ingyen reggeli is van néhányban.

Akkor az ingyen tankönyv, ingyen étkezés nem csak a nagycsaládosoknak jár?

Nem. Itt nincs különbség kis- és nagycsaládosok között. Az esélyegyenlőség a lényeg, hogy mindenhol ugyanazt kapja mindenki. Minden iskola ugyanolyan jó, minden tanár ugyanolyan, magasszintű képzést kap.

A társadalmi különbségeket próbálják kiegyenlíteni, ez az egész rendszernek a célja. Abban is egységes, hogy szabad kezet adnak a tanároknak.

És akkor beszéljünk is a ’2. – A tanár fontos ember’ pontról, mivel nálatok állítólag tényleg az.

Így van. Itt elsősorban nem a fizetés miatt megy valaki tanárnak, hanem a társadalmi megbecsülés miatt. A felvételizők felső 10%-a jut csak be a tanári képzésre. Nagyon nehéz bejutni és magas szintű a képzésük is.

De gondolom azért mégsem annyi a fizetésük, mint egy magyarországi pedagógusnak.

Nincs kiemelkedően magas fizetésük, de jól élnek. Időnként belefér egy-egy hosszú hétvége Európában. Ez fontos, mert ezzel a kiégés is megelőzhető. Rossz tanárral én még nem is találkoztam. Szerencsére szabad kezet kapnak, ami a tanítást illeti, simán tudják helyettesíteni egymást, ha valamelyikük hiányzik. Jó a tantestület is, tudnak és szoktak is egymástól tanácsot kérni, megbeszélik együtt a dolgokat és rettentően jól oldanak meg konfliktusokat is.

Egy átlagos osztályterem.

És milyen a szülőkkel a viszonyuk?

Abszolút partnerként viszonyulnak hozzánk. Itt például mindenki mindenkit tegez. Mi is a tanárokat, de még a gyerekek is. Ha gond van, akkor sincs például figyelmeztetős, meg intős rendszer, hanem tájékoztat, hogy a gyerekem ezt és ezt csinálta, legyünk kedvesek beszélgetni velük róla. Én ilyenkor igazat szoktam adni a tanárnak, mert megbízom a kompetenciájukban. És ha egy gond megoldódik, akkor a gyerek kvázi „lenullázódik”. Vagyis nincs megbélyegzés, nincs elkönyvelve hülye vagy rossz gyereknek. A finn tanárok türelmesek, elhivatottak, kreatívak, nyitottak lazák.

Ezzel gyakorlatilag meg is erősítetted a ’9. – Kiegyensúlyozott légkör’ pontot.

És én még az ’1. – Nincsenek vizsgák’ pontot is idevenném, ugyanis szerintem ezek szorosan összefüggenek. Például azzal kezdeném, hogy itt az első 3 osztályban nincs osztályzat. Félévkor és év végén van bizonyítvány, ahol 3 oszlopba lehet X-et rakni: nagyon jól megy, elég jól megy, picit kell még gyakorolni. Gondolj csak bele, már a megfogalmazásuk sem mindegy egy példás kontra elégtelennel szemben… Negyedik osztálytól van jegy és ők is írnak dolgozatot, de az inkább a tanárnak visszajelzés, hogy jól adta-e le a tananyagot. Feleltetés nincs. Mint ahogy felvételi sincs. Jövőre mehet a fiam gimnáziumba – az átlaga alapján.

Itt nincs kivételezés, nincs kapcsolat vagy protekció. Van egy központi rendszer, ahova felviszik a gyerekek jegyeit és ott rangsorolhat 5 helyet, ahova jelentkezni akar. Oda fog járni, ahova az átlaga alapján elsőként bejut.

Akkor gyakorlatilag a vizsgahelyzettel, egy vizsgadrukkal kvázi nem is találkoznak egész idő alatt?

Nem. 19 évesen az érettséginél vizsgáznak először. És emiatt nem is stresszelnek, hiszen megtanulnak addigra mindent. Bár kevesebbet tanulnak, de jobb minőségben. Ráadásul sokkal praktikusabb dolgokat. Most lehet, hogy nevetni fogsz, de hetedikben háztartás órájuk van, ahol például megtanulnak főzni, hogyan kell a mosógépet használni és ilyeneket…

Egyáltalán nem nevetek, engem a férjem a mai napig felhív, mielőtt elindít egy mosást, hogy akkor mit, hova öntsön. És jaj nekünk, ha nem hív…

Nincs is ezzel semmi gond, a háztartás óra pont az ilyet küszöböli ki. A vizsgákhoz és a felvételihez visszatérve: nem tudjuk, hogy mekkora az átjárhatóság az országok között a finn érettségivel. Szerintem például egy finn iskolában végzett diák nem tudna bekerülni a magyar felsőoktatásba, mert teljesen más a követelményrendszer. Nem mintha akarnának. A finn érettségivel a világ elég sok országában megtalálják a helyüket. De a finn egyetemek magas színvonalú képzést nyújtanak, ráadásul ingyenesek, úgyhogy itt is tovább lehet tanulni.

Ráadásul újabb pont: ’6. – Nem kell mindennek diplomásnak lennie’.

Nem bizony. Ebben a társadalomban ugyanannyit ér egy szakmunkás, mint egy több diplomás, nem nézik le egymást az emberek és a bérekben sincsenek óriási különbségek. És ezt szintén már az iskolában megalapozzák azzal, hogy nincs semmilyen verseny, versenyhelyzet a gyerekek között.

’3. – Verseny helyett együttműködés’?

Pontosan. Itt például nem tudják a gyerekek egymás jegyeit, mert tiszteletben tartják a tanárok a gyerekek jogait. Így pedig nem is versenyeznek egymással. Nincs miért. Nagyon sok projektmunka van inkább, amit együtt kell a gyerekeknek megcsinálniuk. Tanulni is párosával szoktak és váltogatják időnként a párokat.

Akkor nincs se matek-, se versmondó…

Se semmilyen verseny… Sportverseny van, illetve koncert szokott lenni. De ezeken sem a hiba a lényeg. Mindenkit megdicsérnek, megtapsolnak.

Akkor gondolom év végi oklevélosztás sincs a legjobb, vagy a legkevesebbet hiányzó tanulóknak?

Oklevelek vannak, de szerintem ezt is szuperül oldották meg, mert nem csak a lányom kapott oklevelet év végén, akinek kitűnő lett a bizonyítványa, hanem más kategóriákban is díjazzák a diákokat. Nagyon kreatívan a tanárok különböző kategóriákat szoktak kitalálni, például a fiam tavaly csibegondozásért kapott díjat.

Csibegondozásért? Na, ezt magyarázd meg!

A 7-8. osztályosok tojásokat kapnak egy tanyáról. Keltetőgépben tartják őket pár napig, és aznap éjszaka, amikor várhatóan kikelnek a kiscsibék, bentalszanak az iskolában. A fiam nagyon lelkesen minden nap bement megetetni a csibéket, még hétvégén is, amíg vissza nem vitték őket a tanyára. Ezért kapott ő aztán csibegondozásért oklevelet, ami szerintem nagyon fontos.

Hát hogyne, a gondoskodás, a törődés, ezzel gyakorlatilag az apaságra, a gyereknevelésre készítik fel őket!

Így van. Szóval többek között ezek miatt az apróságok miatt is ilyen szuper ez a rendszer. És bár tudom, hogy sokan erről álmodoznak, ebben reménykednek, de ez szerintem nem egy átültethető dolog. Ehhez kell egy finn társadalom, ami máshol nincs meg. És azt sem tudom, hogy meddig fog itt működni. A finnek nagyon ártatlanok és naívak. Kicsi ország 5,5 millió emberrel, akik ismerik egymást, megbíznak egymásban. Ezt például

nekünk, felnőtteknek is fura volt megszoknunk, hogy egy hivatal felé soha nem azt kellett bizonyítanom, hogy nem hazudok. És ahogy az országnak, úgy az iskolának is ez az alapja, hogy megbízunk egymásban.

Nem véletlen, hogy a gyerekeim nem tudják, hogy mi az, hogy puskázás vagy hogy súgás.

És ezzel az utolsó, ’8. – Kötődés, bizalom, tisztelet’ pontot is nem csak hogy megmagyaráztad, de meg is erősítetted. Hülye kérdéssel kezdtem, hülyével is zárom. Terveztek ezek után még hazajönni? Vagy amíg iskolába járnak a gyerekeitek, addig nem?

Mindig nagyon szívesen látogatunk haza, pár napra, egy-két hétre. De azt hiszem, nekünk már nincs visszaút.

family, Hirmagazin.eu