Táppénzszabályok többes jogviszonyban: lehet-e valaki egyidőben beteg és keresőképes is?
Nem ritka, hogy valaki az egyik biztosítási jogviszonyában keresőképtelen és táppénzben részesül, míg az ezzel egyidejűleg fennálló másik jogviszonyában (jellemzően egyéni vagy társas vállalkozásban, esetleg megbízási jogviszonyban, de szó lehet másik munkaviszonyról is) mintha mi sem történt volna, folytatja a tevékenységét. Cikkünkben összefoglaljuk, hogyan szabályozza ezt az ellentmondásosnak tűnő helyzetet az egészségbiztosítási törvény.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Eb.) 43. paragrafusának (2) bekezdése rögzíti, hogy az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, annak összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani, illetve a betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott.
Ez a rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha a több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn. (Például, ha a tulajdonos tag az ügyvezetést munkaviszonyban látja el, és emellett társas vállalkozóként is közreműködik a társaságban.)
Ugyanakkor az Eb. törvény 47. paragrafusának (3) bekezdése arról is rendelkezik, hogy a táppénz folyósítását meg kell szüntetni, ha a táppénzre jogosult nyilvánvalóan nem tartja be a keresőképességét elbíráló orvos utasításait, illetve a gyógyulását tudatosan késlelteti. Tehát, ha a párhuzamosan fennálló jogviszonyban történő munkavégzés ellentétben áll a kezelőorvos által javasolt magatartással, terápiával, akkor az a táppénzjogosultság megszüntetésével járhat.
