Milyen eséllyel szállhatnak szembe a szabadelvű nagyvárosok a kormányaikkal szemben – egy immáron Magyarországon is az egyik legfontosabb politikai-gazdasági kérdés.
Nem sok jóval biztatnak a példák, amelyek Budapest előtt állnak.
Milyen esélyeik lehetnek az olyan ellenzéki vezetésű nagyvároknak, mint amilyen immáron Budapest országuk kormányával szemben? – teszi fel a kérdést Leonid Bershidsky a Bloomberg publicistája. Karácsony Gergely a magyar fővároshoz hasonló helyzetben lévő nagyvárosok vezetőinek hosszú sorához csatlakozott. Ezek a települések alapvetően erőtlenek kormányukkal szemben, ám ha megtalálják az utat egymás felé, akkor együtt könnyebben megoldhatják sok hasonló gondjukat és talán még többre is képesek lehetnek.
Kelek-Közép-Európában, ahol sok országot irányítanak populista kormányok, a fővárosok sokszor mennek szembe az államhatalommal. Lengyelországban a kormánypárt, a radikális jobboldali Jog és Igazságosság fölényesen nyert az október 13-ai parlamenti választásokon, ám Varsót tavaly óta az ellenzéki Civil Platformhoz tartozó Rafal Trzaskowski vezeti. Zdenek Hrib, a liberális Kalóz Párt politikusa áll Prága élén, szembe menve a populista Andrej Babis miniszterelnökkel. Pozsony polgármestere szintén nem az országot kormányzó baloldali populista párt híve.
Világtrend
Ráadásul nem pusztán regionális jelenségről van szó, hanem világtrendről. Isztambul Törökországban, Delhi Indiában, London az Egyesült Királyságban, az amerikai nagyvárosok jó példák a populista kormányokkal szembeni ellenzéki vezetésű városokra. Még Moszkvában is sikerült csökkenteniük az ellenzékieknek a kormánypárti fölényt az orosz főváros önkormányzatában.
A Bloomberg publicistája ezt azzal magyarázza, hogy a helyi média kormánypárti propagandája sikeresebben mossa át az emberek agyát a vidéki körzetekben és a kisebb városokban. A korrupciós hálók jobban rejtve maradnak – a cikkíró szerint jellemző, hogy a Borkai-ügy erősebb hatással volt a budapesti választás eredményére, mint a győrire.
A nagyvárosok korszaka jön?
A nagyvárosok a vidéki régióknak jóval nagyobb arányban járulnak hozzá országuk GDP-jéhez, ami arra indította a McKinsey tanácsadó céget, hogy már 2011-ben az jósolja: ez az évszázad a városok korszaka lesz, nem az államoké. Ez azt jelenti, hogy a politikai és gazdasági hatalom súlypontja hozzájuk kerül. Ez az előrejelzés egyelőre nem jött be, főként azokban az országokban késlekedik, amelyekben autoritárius rezsimek működnek.
A helyzet úgy áll, hogy nem sok polgármester képes ellenállni nemzeti kormányának. Inkább ugródeszkaként használják pozíciójukat: a sok szereplést kihasználva erősítik ismertségüket és népszerűségüket, hogy azután egy magasabb pozíciót célozzanak meg. Így emelkedett korábbi párizsi polgármesterből francia államfővé Jacques Chirac, ült át London első emberének székéből a kormányfőibe Boris Johnson vagy lett Isztambul vezetőjéből török elnök Recep Tayyip Erdogan.
Ellenállhatnak
Azok a nagyvárosi polgármesterek, akik nincsenek jóban nemzeti kormányukkal, ellenállást szervezhetnek. Kelet-Közép-Európában például a liberális vezetők összefoghatnak a korrupció üldözésében és visszaszorításában. Emellett felléphetnek azzal az igénnyel, hogy nagyobb hatalmat kapjanak, hiszen az mégsem járja, hogy befolyásuk nincs összhangban gazdasági súlyukkal. A minta például a középkorban Európa északi részén kialakult Hanza-városok hálózata lehetne.
Figyelembe véve, hogy például Karácsony Gergelynek mint Budapest főpolgármesterének korlátozott a hatalma, sokan érezhetik úgy, hogy választási sikere nem hozza meg azt a szabadságot, amit remélnek – véli a Bloomberg cikkírója. A hónapok óta tartó hongkongi tiltakozások jól mutatják, milyen erőfeszítést igényel a civil ellenállás a nemzeti kormányok brutális nyomásával szemben. Így aztán ha a nagyvárosok nem is tudnak igazi kihívást intézni országuk kormányával szemben, legalább saját környezetüket a viszonylagos szabadság oázisává tehetik.
naoi
