Az aljasság egészen szélsőséges határai.

 

Megint tüntettek a sárgamellényesek Párizsban, most is. Ebben már nincs semmi különös, lassan fél éve így van ez. Abban sincs semmi különös, hogy ezek a sárgamellényesek már alig azok a sárgamellényesek, akik ősszel elkezdték lázadásukat a tökéletesen érzéketlen Macron-kormány ellen. Először antiszemita bevándorlók keveredtek közéjük – emlékezhetünk arra, amikor Alain Finkielkraut világhírű filozófust zsidózták a felvonulásukon, mert éppen meglátták az utcán és össze is akarták verni – , később pedig a radikális baloldal szinte átvette a lázadás irányítását. Ahogy a Le Figaro elég találóan megfogalmazta: valósággal behatoltak a mozgalmukba.

És még ez is érthető. Már nem a kilencvenes években vagyunk, amikor az úgynevezett baloldal uralta a legnagyobb országokat. Clinton, Blair, Schröder, Jospin. Sőt, Lionel Jospin, a szocialista francia miniszterelnök történetesen tényleg baloldali ember volt, a francia gazdaságot ugyan a 35 órás munkahét bevezetésével kis híján tönkretette, de azt senki sem vitatta, hogy ő még hitt abban, amit mondott. Csakhogy azóta teltek-múltak az évek, a baloldali eszmék végképp üressé váltak, és a hatalmát és szellemi talaját vesztett baloldal gátlástalanul ráugrik bármire, amiről azt gondolja: haszna lehet belőle. Másfél éve a metoo-nak hívott mozgalmat akarták megszerezni, az egész világon. Most meg Franciaországban a külvárosokból a nagyvárosokba bejáró, becsületesen dolgozó, a fizetésükből nehezen megélő francia emberek elkeseredettségét akarták kihasználni. Néhány hete már többnyire ők jelentik a sárgamellényes mozgalmat.

A sárgamellényes lázadást Macron és a kormány nem tudta elfogadhatatlanná tenni a francia társadalom szemében, bármennyire is próbálkoztak – a radikális baloldalnak viszont meglehetősen gyorsan sikerült. Hogy a külvárosok – és a mezőgazdasági kisvárosok – reménytelensége mennyire áthatja a közgondolkodást, mutatja Michel Houellebecq legújabb regénye. Öt éven át írta, ősszel készült el, az első sárgamellényes lázadás napján már éppen nyomtatták – és a nagy regény egyik szála egy tejtermelő közösség lázadásáról szól. Mintegy megérezve az eljövő mindennapokat. A kilátástalan helyzetbe kerülő, egyébként nemesi származású mezőgazdazdászt elhagyja a felesége egy londoni, nagyvilági életet élő zongoristáért. És mielőtt fegyvert fogna, hogy megvédje megélhetését, azon elmélkedik, hogy a felesége egy nagy kurva volt (hiszen otthagyta), de éppúgy egy nagy kurva az Európai Unió is (az szintén magára hagyta). És fellázad, reménytelen társaival együtt. Egy kései jacquerie-felkelés, egy korai sárgamellényes lázadás.

És ebben a közegben – amikor egy érzékeny író előre láthatja a történelmet, hiszen eléggé érzékelhető – egy pillanat alatt az emberek szembefordultak a sárgamellényesekkel. Hiába tudták, hogy a szegény emberek lázadása érthető. Hiába látták, hogy a rendőrök hogy verik őket. Csakhogy egy idő után (a bevándorló hátterű antiszemiták és a szélsőbalosok megjelenésével) példátlan erőszak kezdett kapcsolódni a mozgalmukhoz és a francia híradások eléggé összemosták a tisztességes lázadókat és az anarchista, baloldali bűnözőket.

A sárgamellényesektől elfordultak az emberek, és tulajdonképpen logikus, de a rendőröket kezdték el sajnálni. Kétségtelen: az első hetekben kegyetlen brutalitással harcoltak a tisztességes lázadók ellen, legalább tíz tüntetőnek kilőtték a szemét, volt, hogy egy mozgássérült tüntetőt vertek össze, egy másik lázadónak pedig egy gránáttal egyszerűen leszakították a karját. Viszont amikor a baloldali anarchisták elfoglalták a mozgalmat, kirabolták és felgyújtották a Champs-Elysées legdrágább boltjait, a rendőrök megijedtek. Erről nyilván nem egy-egy beosztott utcai rendőr tehet, hanem a vezetők és főleg Macron hűséges táskahordozója, Castaner belügyminiszter, de a rendőrség szánalmasan szerepelt Franciaországban az elmúlt hónapokban. Ezt a helyzetet sok rendőr nem tudta elviselni és három hónap alatt 28 közrendőr megölte magát.

28 öngyilkos rendőr, három hónap alatt. Iszonyatos szám. 28 ember tragédiája, 28 család tragédiája – gyerekek, házastársak, szülők élete ment tönkre. Igen, voltak erőszakos rendőrök és voltak közöttük pipogyák is (nyilván nem éppen ők, a meghalt rendőrök) – de 28 ember, akinek joga lett volna ahhoz, hogy éljen. 28 ember, akinek nem kellett volna meghalnia.

És akkor jönnek a baloldali tüntetők, és azt ordibálják a rendőröknek, hogy „Legyetek öngyilkosok” – franciául ezt elég könnyű skandálni.  Ennek a söpredéknek elég könnyen ment azt üvölteni a République téren álló rendőröknek – embereknek – , hogy öljék meg magukat. A Le Figaro videót is mutatott erről az aljasságról. Ez nem egy hétköznapi állampolgári rendőrszidalmazás. E mögött valami primitíven ravasz tudatosság, egy létező ismeretanyagra épülő gátlástalanság húzódik meg. Egy szétszakadt társadalom erkölcstelensége.

A politikailag korrekt beszéd zsarnokai, a baloldal harcosai persze máshogy is küzdenek. Alain Finkielkraut, a nagy filozófus már szóba került az írás elején. Toleráns, okos ember, türelmes volt annak idején Macronnal és türelmes a sárgamellényesekkel is. Nem beszél, nem ír senkiről elhamarkodottan. Két bűnét azért fel tudja sorolni a baloldal mindenképp: egyértelműen bevándorlásellenes és nem isteníti 1968 emlékét. Ennyi elég is volt, hogy egy szélsőbaloldali szervezet bejelentse: ha kell, erőszakkal is megakadályozzák, hogy Finkielkraut előadást tartson az egyik párizsi egyetemen. Így fogalmaztak: olyan aljas nézetek vall, hogy nem szabad megengedni, hogy azokat kifejtse… Végül a jobboldali elhajlással enyhén szólva nem vádolható egyetem elszégyellte magát és nem hagyta, hogy a szólásszabadságot így megalázzák. Mindenféle trükköt kénytelen volt alkalmazni – azt kellett hazudniuk, hogy máshol tartják az előadást, hogy a tüntetők odamenjenek – , és így nem kellett lemondani a világhírű tudós meghívását.  2019 Franciaországában történt mindez.

A Yale Egyetem díjat alapított olyan nagy konzervatív embereknek, akiket korábban valamilyen másik egyetem kitiltott vagy ki akart tiltani a campusáról. Legutóbb a 96 éves Henry Kissingert, egykori amerikai republikánus külügyminisztert tüntették ki. Őt egy New York-i egyetem nem akarta meghallgatni, mondván, hogy háborús bűnös, a fehér felsőbbrendűség jelképe – és náci. A baloldali cirkuszolókat az persze nem érdekelte, hogy Kissinger éppen a nácik elől menekült el Európából. Nem érdekelte őket a valóság.

A valóság. A rendőrök gúnyolása – „legyetek öngyilkosok” – aljassága mögött hasonló gátlástalanság bújik meg, mint amikor nem akarnak beengedni egy egyetemre egy világhírű filozófust, mondván, hogy olyan ellenszenvesek (számukra) a tanai, hogy azt nem szabad hagyni kifejteni.

A valóság nem érdekes, a másik oldal jó esetben hallgasson, rosszabb esetben ölje meg magát. Így szeretnék. Milyen szép is lenne az elvesztett szavazók millióit a bevándorlókkal pótolni óhajtó radikális baloldalnak. Milyen szép is lenne nekik, ha ez így lenne, ha a világ ilyen egyszerű lenne.

Hát, nem lesz így.

888

ElőzőBejelentették: óriási beruházásokra készül Magyarországon a kínai multi
KövetkezőDétár Enikő 55 évesen eszméletlenül szexi – Bőven letagadhat korából
Géza
Bognár Géza vagyok, a Hirmagazin.eu Online Média tulajdonosa és főszerkesztője. Hamarosan 10 éves lesz a Hirmagazin, és a magam részéről nagyon büszke vagyok rá, mert az eltelt időszakban sok olvasónak nyújtottunk minőségi olvasótájékoztatást, örömteli szórakozást és önfeledt pihenési lehetőséget tartalmainkkal! 30 éve foglalkozom írással, korábban írtam különböző témájú esszéket, novellákat és regényt is, most az újságírás lett a szenvedélyem! A Hirmagazin.eu Online Médiában írt cikkeimet a hétköznapi emberek gondolati világával, és nemességük egyszerűségével írom, ebben a mai világban nem terhelem olvasóinkat a nehéz irodalmi nyelvvel, hiszen az olvasók nagy többsége pihenni, kikapcsolódni, tájékozódni vágyik, nem pedig "bogarászni" a bonyolult sorok közt. Olvassátok a Hirnagazint, pihenjetek, kapcsolódjatok ki, tájékozódjatok, és akinek valami ötlete van, vagy képe, videója, vagy csak egyszerűen szeretne megjeleníteni egy történetet, élményt, elmélkedést, .. szeretettel várom megkeresését a Hirmagazin.eu Online Média központi e-mail címén, itt: [email protected]. Rendszeres olvasóinknak és olvasóinknak köszönöm a hűséget, a sok-sok kommentet, odafigyelést, és építő vagy akár dorgáló kritikákat is! Olvassatok tovább is minket és legyen szép napotok, életetek! Bognár Géza