Lávafolyások
A lávafolyások (vagy lávaömlések) a piroklaszt-árak mellett a vulkáni működés jellegzetes formái. A jelentősen gáztalanodott láva a vulkáni kúp lejtőin, mélyedéseiben szétfolyik. Földünkön – az óceánközépi hátságok hasadékvölgyeit leszámítva – jelenleg elsősorban a Hawaii-szigeteken, Izlandon és az Etnán gyakori – utóbbin pár tucat méter széles, pár kilométerre jutó lávafolyások formájában. A történelem során feljegyzett legnagyobb lávafolyás az izlandi Laki-hasadék 1783-as kitörése során keletkezett, amikor több, mint 14 km³ láva terült szét a felszínen. A legnagyobb lávafolyások a mezozoikumban voltak (ezek egyikeként Dekkán-fennsík bazalttakaróját 1 millió km³ bazalt építi fel).
A lávafolyások méretét (térfogatát, vastagságát) és sebességét befolyásoló fő tényezők:
– az effúziós ráta (a láva utánpótlásának, illetve kiáramlásának intenzitása)
– a magma (láva) fizikai tulajdonságai (nyomása, sűrűsége, viszkozitása, vegyi összetétele).
A lávafolyásokat a kőzet típusa szerint osztályozzák:
– bazaltláva-folyások
– az a-láva (rögös láva) felszíne durva és rögös,
– a pahoehoe-láva (kötélláva) felszíne sima, lebenyes;
– andezitláva-folyások – általában darabos, tömbös, ritkábban a-láva jellegű folyások. A viszkózusabb andezit lávák inkább alkotnak lávadómokat, mint folyásokat;
– dácitláva-folyások – a dácitban még több a szilícium, ezért csak ritkán folyik, inkább dómként szilárdul meg;
– riolitláva-folyás – nagyon ritka jelenség, mivel a riolitláva annyira viszkózus, hogy lávadugóként többnyire már a kürtőben megdermed (mint a Mt. Peléé 1902-es kitörésekor).
A vulkáni kitörések osztályozása a kiszórt piroklasztok térfogata szerint
A vulkánkitöréseket három tényező szerint osztályozhatók.
A magnitúdót a piroklasztok teljes mennyisége határozza meg.
A szétszóró képesség a kiszórt anyaggal elborított terület; ez főleg a kitörés mozgási energiájától függ.
Az erupciós ráta: a kiáramló magma mennyisége másodpercenként (m³/s-ban).
Ha a fenti tényez?k mér?számai nagyok – azaz a kitörés termékei erősen fragmentáltak, sok anyag nagy területen szóródik szét – akkor heves, robbanásos kitörésről beszélünk. Ez nem számszerűsíthető, csupán a „szelíd”, lávaöntő (effuzív), és a „heves”, robbanásos (explozív) működés közötti átmenet fokát, mértékét adhatjuk meg. Erre C. G. Newhall és S. Self 1982-ben egy összesítő index, a VEI (Volcanic Explosion Index) („vulkánkitörési index”) bevezetését javasolta, és ezt azóta széles körben elfogadták.
A VEI elsősorban a fenti tényezőkön alapul, de figyelembe vesz egyéb mennyiségi (kitörési időtartam stb.) és minőségi (leírás, légköri hatás stb.) jellemzőket is. A VEI skála 9 fokú. A történelmi idők legnagyobb kitörése, az indonéziai Tambora 1815-ös kitörése 7-es fokozatú – ennél nagyobb (8-as, 9-es) kitöréseket csak a földtörténetből ismerünk.
VEI Kitörés típusa Leírás Kitörési oszl. mag + térf Példa Előford
0 Hawaii-típus effuzív 100 m 10 e m3 Mauna Loa sok
1 Hawaii-Stromboli enyhe 100–1000 m 10 e m³ Stromboli sok
2 Stromboli
-Vulcano explozív 1–5 km 1 M m³ Galeras 3477
3 Volcano-Peléé explozív 3–15 km 10 M m³
Nevado del Ruiz 868
4 Szub-plíniuszi katasztrófális 10–25 km 0,1 km³
Soufrière Hills 278
5 Plíniuszi katasztrofális > 25 km 1 km³
Mount St. Helens 84
6 Ultra-plíniuszi kolosszális > 25 km > 10 km³
Pinatubo 39
7 Ultra-plíniuszi szuper-kolosszális 25 km 100 km³ Tambora 4
8 Plíniuszi
-ultraplíniuszi mega-kolosszális 25 km> 1000 km³
Toba
(73 000 évvel ezelőtt) és ez után feltételezett
Forrás: Wikipedia Kép: Wikipedia, Google
Cím: Nem köthető városhoz Nem köthető megyéhez
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
