A nevének érdekes története van, de egyáltalán nem enged arra következtetni, hogy mi ez az élelmiszer valójában. Német katonák kaptak ilyen tömböket a világháborúban, elvileg vitaminpótlás gyanánt, mivel gyümölcsből készült. Mivel úgy vágták, mint mi a szalonnát, ezért a hitlerszalonna nevet ragasztották rá.
Ez a gyümölcskészítmény lényegében a ma ismert gyümölcskocsonya, ami nagy mennyiségű pektint és/vagy zselatint tartalmaz, ettől lesz olyan kemény, mint egy szalonnadarab. Ilyen a birsalmasajt is. Mai napig kapható valami egészen hasonló, mint sütésálló lekvár, dobozban.
Bár ez már korántsem ugyanaz, amit még anno nagymamám konyhaasztalán mindig láttam zsírpapírba csomagolva. Na, az volt az igazi. Tényleg kemény volt, tényleg faragni kellett, de az akkor úgy volt jó.
Emlékszem, hogy nagyinál nem csak a süteménybe került bele, de a vajas kenyérre is azt kentük, ha gyors édességre vágytunk. Ugyan alig lehetett normálisan eloszlatni a deszkán, de attól még finom volt.
Mi mindig a sárga színű, barackosat ettük. Az volt a favorit! 🙂
Ti is emlékeztek még rá? Melyik volt a kedvenc?
Forrás: tudasfaja.com
