Lakóhelytől függetlenül érzékelhetően megfogyatkoztak a magyarországi fecskefajok, két évtized alatt közel felére csökkent az egyedszámuk.
Szó szerint a bőrünkön érzékelhetjük a hiányukat, hiszen számos bosszantó rovarnak, így például a vérszívó szúnyogoknak is ősi ellenségük. Éppen ezért a sokakat bosszantó fészkeket nem leverni kell, hanem meghagyni, sőt a meglévők mellé újakat telepíteni. A Bács-Kiskun megyei Kiskunhalason élő és alkotó Császár Anna keramikusművész pont így tett, színes, dekoratív műfészkei a koronavírus idején adtak új reményt a magyar szárnyasoknak.
Amennyire hasznos jószágok a fecskék, annyian bosszankodnak miattuk, mert fészkükkel összesarazzák a ház oldalát, ürülékükkel pedig bepiszkítják a portát. Az emberi ostobaság pedig „csodákra” képes, hiszen nem gondolván a jövőre, a tettek rövid és hosszú távú következményeire, sokan egyszerűen leverik őket. Pedig fészket eltávolítani a költési időszaktól függetlenül egész évben illegális. A már meglévő fecskeotthonokat csak és kizárólag a megyei kormányhivatal illetékes főosztályának írásbeli engedélyével lehet leszedni, majd azt követően pótolni kell őket, hogy a szárnyas szerelmesek a következő időszakban is hazataláljanak. Aki elmulasztja jelenteni mindezt a területi hatóságok felé, és szomszédjában egy igazi állatvédő lakik, jó eséllyel borsos árat fizet a tettéért, mert akár negyedmillió forintra is büntethetik, ami még mindig karcsúbb összeg, mint a szomszédos Szlovákiában kirótt majd’ 10 ezer eurós bírság.
A konkrét cselekvés előtt érdemes tehát gondolkodni, mert rövid távon a pénzbüntetés, hosszú távon viszont a rovartöbblet okozhat problémát.
A Magyar Madártani Egyesület mérési adataiból kiderül, hogy egy fecske a költési időszak alatt egy kilogramm repülő rovart fogyaszt el. Ha hihetünk a sajtóban megjelent rémisztő hírnek, miszerint 2 millió fecske hiányzik Magyarországról, és az 1 fecske/1 kilogramm adatot felszorozzuk a hiányzó egyedek számával, azt kapjuk, hogy 2 millió kilogramm, vagyis 2 tonna bogárral vagyunk „gazdagabbak”, mint 20 éve.
Az emberi gyarlóság mellett a költöző madarak számának megfogyatkozásáért felelős a háztáji gazdálkodások visszaszorulása, a kemikáliák fokozott használata, a klímaváltozás és a nem megfelelően végzett szúnyoggyérítés is.
És hogy mit tehet az átlagpolgár a hasznos madarak biztosabb jövője érdekében?
Az első és legfontosabb pont, amit nem lehet elégszer ismételni, hogy a már meglévő fészkeket nem szabad leverni. Aki az ablaknyílásba, földre potyogó „piszok” miatt bosszankodik, érdemes egy fecskepelenkát szereltetnie a fészek alá, ami felfogja a madarak ürülékét, nem mellesleg pedig egyszerűen tisztán tartható. Ha az otthonunk környékén vannak fészkek, sárgyűjtő helyek kialakításával kedveskedhetünk a madaraknak, sőt a meglévő „ingatlanok” mellé pár ezer forintért megvásárolható műfészkeket is kihelyezhetünk, mert a már területen mozgó fecskék látványa nagyobb eséllyel vonzza oda a fajtársakat, így bővíthető a kolónia. A DIY (do it yourself) térhódításának köszönhetően a repülő szárnyasok új otthona viszont akár saját kezűleg is elkészíthető, ahogy ezt egy Bács-Kiskun megyében élő alkotóművész munkái is bizonyítják.
A fecskék otthona mint a lakóingatlan éke
Császár Anna kiskunhalasi keramikus, volt óvodapedagógus több mint 30 éve készít plasztikákat, domborműveket az anyaság kifogyhatatlan témakörében, ezért egészen 2020-ig eszébe sem jutott, hogy műfészkek alkotására fordítja alkotói kreativitását. Az egész egy közel egy évig húzódó rendelés sikertelen történetével indult, mert a fazekasok által készített egyszerű darabok csak nem akartak megérkezni, a végső lökést azonban a koronavírus-járvány miatt csendessé vált alkotóműhely szolgáltatta.
Március 15-én egyik napról a másikra befejeztük a munkát a műhelyben. Éppen, amikor rendet tettem, takarítottam a stúdióban, megláttam az asztalon azt a hatalmas kupac agyagot, amit nem használtunk fel.
Ekkor határoztam el, hogy fecskefészkeket készítek belőle.
A régi házunknál voltak molnárfecskék, amiknek a fészke apró kis golyókból tevődik össze, ami teljesen egybevág az én stílusommal, ezért rögtön 30 darab fészket készítettem
– beszélt az első darabokról Császár Anna keramikus.
A kész műfészkek a szomszéd segítségével végül az alkotóműhely falára kerültek, azóta pedig a kiskunhalasi alkotó szerint függetlenül attól, hogy valaki gyalogosan, biciklivel vagy autóval megy el az épület mellett, előbb-utóbb mindenki tekintete a színes, díszes alkotásokra téved. Az induló darabokat a közösségi oldalon is megosztotta, mintegy apró örömet csempészve a koronavírus-járvány lelkileg megterhelő időszakába, amellyel soha nem tapasztalat sikert aratott a lakosság körében. A kezdet óta eddig Császár Anna becslése szerint 100 egyedi fecskefészek talált gazdára, amelyek többsége Szegeden, Szentesen, Bácsalmáson, Hernádon, Kecskeméten és Pesten is megtekinthető, de a legtöbb darabot kétségkívül a szomszédos településen, Kunfehértón találni.
Készíthettem volna ennél többet is, de nem akarok sokat csinálni. Meg akarom tartani magamnak azt a privilégiumot, hogy én csak örömmel, kedvtelésből készítem őket
– fűzött megjegyzést az eddig elkészült darabok számához a keramikus.
Címlapkép: Getty Images
24, Hirmagazin.eu
