Budapest – Évtizedeken át volt országos cimborája Aradszky Lászlónak (†82) a múlt hét végén elhunyt Koós János (†81).
A két énekes napi kapcsolatban volt, így, amikor néhány napja Koós elment, a rossz hír olyannyira szíven ütötte Aradszky özvegyét, Éva asszonyt (74), hogy az özvegy rosszul lett. Nehezen viselte, hogy a szinte családtagnak számító kollégától is búcsúznia kell alig másfél évvel azután, hogy elment a párja, akinek a szobája mág érintetlen a lakásban.
– A rádióban hallottam, hogy Jani meghalt. Nem hittem a fülemnek… Ritkán megyek be Laci szobájába, de úgy éreztem, látnom kell őket, akik már ismét együtt vannak. Ott mosolyognak Laci ereklyéi között a rengeteg közös fotón, mintha mi sem történt volna. Annyira megviselt, hogy Laci után Jani is ilyen hamar elment, hogy rosszul lettem. A barátok, a családom nem is mertek egyedül hagyni a lakásban a felzaklató emlékekkel, vigyáztak rám – mesélte Éva asszony a Blikknek, felelevenítve, hogy Aradszky az elmúlt hatvan évben szinte mindennap beszélt Koóssal. – János volt az utolsó mohikán, ő még elkísérte szinte minden pályatársát, de őt vajon ki búcsúztathatja majd a kollégák közül?
Az özvegy úgy emlékszik, már a párja temetésén nagyon felzaklatták Koós szavai: „Lacikám, nemsokára megyek utánad.”
– Már akkor érezhette, hogy baj van, de nem gondoltam, hogy komolyan mondja– mesélte Aradszky Éva. – Sajnos, betartotta a Lacinak tett ígéretét, ahogy mindig.
Szenes Andrea (56) kicsi kora óta ismerte Koós Jánost, ahogy mondja, ötven éve a térdén lovagolt.
– Apám, Szenes Iván mindig azt mondta, Jani az ő istállójában a legjobb paripa. Jani vitte őt focimeccsre, apu pedig Koóst lóversenyekre – mesélte Andrea. – Pár nappal a halála előtt beszéltük meg, hogy apám 95. születésnapi emlékműsorának a felvételére eljön. Sosem kellett vele megbeszélni, mit mondjon. Nekem ő olyan volt, mint egy nagy testvér, egy pótapa. Amikor Ivánnal együtt dolgoztak egy új slágeren, és ki akartak küldeni a szobából, mindig bebújtam a zongora alá. Így született a legendás Kislány a zongoránál című sláger!
Andrea szerint az énekesnek hihetetlen tartása volt.
– Az apja kemény férfinak nevelte, még gyerekkorában sem hordhatott sapkát. Az utóbb időben voltak problémái, de mindig felállt belőlük. Apám temetésén készült egy beszéddel, de az utolsó pillanatban meggondolta magát, mást mondott, mert félt, hogy sírva fakadna – mondta Szenes Andrea. – Utána a fülembe súgta az egyik slágerük négy sorát, ami most is aktuális: „Mi, férfiak, nem könnyezünk, csak csendesen tovább megyünk. Nincs nagy zsivaj, nincs sóhajunk, s ha fáj kicsit, hát meghalunk…”
Rengeteg szeretet kap a család
Koós Jánost a kollégák, pályatársak a humora miatt, rajongói a felejthetetlen slágerei miatt szerették, s most ez a szeretet árad özvegye, Dékány Sarolta és lánya, Réka felé, aki a közösségi odalán mondott köszönetet: „Lehetetlen mindenkinek egyenként megköszönni a részvétnyilvánítást, bátorítást, kedvességet, szeretetet, amit Apukám halála miatt az elmúlt napokban kaptam/kaptunk a család és én. Remélem, hogy mindenki, aki írt nekünk/nekem, olvassa most ezt. Nagyon szépen köszönjük az összes kedves szót és gondolatot. Iszonyúan érezni, Apukámat mennyien szerették.”
Forrás: Blikk
