KUNSZÁLLÁS TÖRTÉNETE
Tudományos kutatások, ásatások igazolják, hogy e terület már a bronz-korban is ember által lakott volt. A múzeumban őrzünk cserépedény maradványait, melyet az itt élő emberek készítettek ezelőtt közel 4000 évvel.
Éltek itt szarmaták, hunok, szlávok, avarok, talán még bolgárok is.
Mindez azt bizonyítja, hogy megvoltak az emberi léthez szükséges környezeti, természeti feltételek.
Természetes, hogy amikor a régmúlt településekről beszélünk, nem a mai „közigazgatási” határokra gondolunk.
A honfoglalás idején gyéren lakott terület volt itt. E vidék a „nemzet köztulajdona” lett, majd királynéi birtok Kecskeméttel együtt.
A tatárok itt nem sok pusztítanivalót találtak, mert puszta (legelő) volt e táj.
A tatárjárás után IV. Béla, a „második honalapító” az Illonchuk nemzetség kunjait telepítette e vidékre. A letelepedett kunok később felvették a kereszténységet, falujuk – szállásuk – a mai Fülöpjakab területén volt. A faluhoz tartozó puszta nagysága kb. 37.762 kh volt.
A puszta és a falu a kereszténységet felvevő Jakab kun kapitányról kapta a nevét: Jakabszállás.
Az itteni kunok bátrak, vitézek és a királyhoz hűséges harcosok voltak. Ennek köszönhetjük az első írásos oklevelünket is 1343. július 28-i keltezéssel, melyet Nagy Lajos királyunktól kaptak (védelmi okirat). A kunok jól gazdálkodó pásztornéppé váltak.
1423-ban a Magna Via (Nagy út) – a mai 75-ös úton utazó Bertrandon de la Brongiére francia utazó a következőket írta: „Utam szép síkságon vezetett át, hol a lovak vadállatokhoz hasonlóan, egészen szabadon élnek, egymást éri a sok ménes.”
1526. augusztus végén a rabló törökhad elpusztította a kun falunkat. Hányan éltek ekkor a szálláson? Hősiesen ellenálltak? Vagy a férfiak már Mohácsnál elestek? Nem tudjuk. Az biztos, hogy az itt élőket legyilkolták, a szállás és környékén temetetlen, szétszóródott csontmaradványok százai voltak még találhatók az 1970-es években is. A templom romjait a legidősebbek még látták a Templomtéren.
A szállás helyén sohasem épült új falu.
Az 1546-os török által végzett összeíráskor Kecskeméten 7 kun család lakott. Talán a mi falunkból menekülhettek meg. Talán az ő ajkaikon született a szomorú dal:
Nincs már nekünk földünk, házunk,
Csak rongyunk van és csak gyászunk
Egy csillagunk se nincs nékünk,
Csak bánat, ahová nézünk.
A török kiűzése után sok évnek kellett eltelnie, hogy az „egész műveletlen róna” emberlakta területté váljon.
Rácok dúlták e területet, majd I. Lipót elzálogosította a Német Lovagrendnek, akik igyekeztek bérbe adni a területet.
Változást a redemptió hozott, Mária Terézia királynő kegyeskedett megengedni, hogy sok aranypénzért és egyéb szolgáltatásért a kunok visszavásárolhassák a kun birtokokat.
Kunszállás területét a Majsa váltotta meg. Ezután e területet Majsajakabszállásnak hívták. (Fülöpjakab Félegyházkához tartozott.) A terület kis részét a majsai redemptorok kapták művelésre, nagyobbik része „közös”, osztatlan maradt.
Törvény tiltotta, hogy állandó lakást építsenek, csak a pásztorok részére épített földes kunyhó és az állatok számára létesített „téli” szállások voltak láthatók.
A gazdasági fejlődést az 1780-as évekre jellemző természeti csapás is akadályozta. A rettentő nagy aszály, mely „homoksivataggá” tette a tájat.
Sokszor felhangzott a pásztorok ajkán a szomorú dal:
Kiszáradt a tóbul mind a sás, mind a víz,
A szegény barom is csak a gazdára néz,
Istenem! Istenem! Adj egy csendes esőt,
A szegény baromnak jó legelő mezőt.
A szőlő és akác telepítésével, nagy küzdelem árán, lassan egyre termőbbé, füvessé vált a táj. A gazdák letelepedtek – lakóink nagy többsége Majsáról származik – tanyákat építettek.
1850-ben az eddig „közös” területet is szétosztották. Az itt élő gazdák termővé, gazdaggá tették a tájat. (Itt jobbágy nem volt, csak tanyásgazda, pásztor és cseléd.)
A századfordulóra már szél- és szárazmalmok voltak, kocsma, temető, iskola, templom is épült.
Igazi „központi” faluval is rendelkező település fejlődött ki XIX. század elejére. A közigazgatás volt furcsa, mely ellen sokszor panaszkodtak.
Nem csoda : hiszen (1931-ben is)
– adóhivatal, iskolaszék, jegyző hivatal » Majsán volt
– csendőrség, pénzügyőrség (finánc) főszolgabíró, esperesi kerület » Félegyházán
– járásbíróság, tanfelügyelő » Halason
– törvényszék » Kalocsán
– piac » Félegyházán, Kecskeméten
Ez a közigazgatási káosz lényegében csak 1945-ben szűnt meg. A fejlődést a lakosság számának növekedése is bizonyítja.
• 1786-ban 77 fő
• 1828-ban 226 fő
• 1850-ben 770 fő
• 1912-ben több, mint 1000 fő
• jelenleg 1740 fő
A két világháború alatt itt nagy csaták nem voltak, csak átvonulás és megszállás.
1945-ben a község önálló lett, de még mindig Majsajakabszállás néven szerepelt.
A Kunszállás név – emlékezve kun őseinkre is – kisebb-nagyobb huzavona után az Alispáni Hivatal 20.818-kieg. 1947/725-kgy sz. határozatával vált törvényessé.
1950-1990-ig Kunszállás és Fülöpjakab egy községet alkotott Kunszállás központtal.
Cím: Kunszállás Dózsa Gy. u. 24
Tel: +36 (76) 378 014
E-mail: [email protected]
Web: http://www.kunszallas.hu
