Kunadacs bemutatkozása

Kunadacs Története
Községünk a Kiskunságban fekszik, így sorsa is azonos volt a kun települések sorsával. Története az Árpádházi királyok idejére nyúlik vissza. A legelső írásos dokumentum 1302-ből való, mely oklevél két templom romjait említi Peszéren. Peszér puszta a jelenlegi testvérközség, Kunpeszér egykori neve. Adacs és Peszér helyzete azonos volt, mi több, egy ideig közös községként szerepelt a nyilvántartásokban. Mivel az említett két templom közül az egyik Adacson, a másik Peszéren még ma is megtalálható. Az itt élők a templom elpusztítását a törököknek tulajdonítják, de az 1302-es oklevél is romként említi meg, tehát a templomokat vagy a tatárok, vagy a vezérük megölése miatt kivonuló kunok rombolhatták le.
Az egykori templomok létezését bizonyítja Balla Antal Pestvármegye tiszti mérnöke 1793-ban, a török elvonulása után 107 évvel kiállított, még ma is a legpontosabb helyrajzi térképe, mely Pesttől Szegedig 35 helyett jelöl, ahol régi községek maradványai, templomromjai találhatók. Köztük van Adacs és Peszér is.
A legközvetlenebb bizonyíték a helybe található nagy terméskövek, melyet éppen a Templomhátnak nevezett, partosabb helyen lehet még ma is találni. A termelőszövetkezet egykori építkezései alkalmával igen erős épületalapokat találtak, melyet a munkások alig bírtak szétcsákányolni. Néhány darabot be is építettek a tsz gazdasági épületébe. Ezen építkezések közben számos cserépdarabot, épségben lévő edényt, emberi csontokat, koponyákat is találtak.
IV. Béla király befogadott 40.000, a tatárok elől menekülő kun családot. Szolgálataikat a tatárok elleni védekezésbe akarta felhasználni. Vezérük megölése után éppen ezen a vidéken haladtak át a pusztítva kivonuló kunok. Béla később visszafogadta őket. Hornyik János a Kecskemét város története c. könyvében a következőket írja:
„A kuntelepből új megye alakíttatott, mely Kecske-megye nevet nyert, székhelye Kecskemét lett.
1279-ben a kuntelepek garázdaságának fékezése végett kiküldött szent széki Filep, fermói püspök közbevetésére, s a kun törzsfőnökök közbejöttével a Kunok általában keresztény hit fölvételére köteleztettek, a mai Nagy- és Kiskun kerületekben állandó területekre szorították, a megyeispánok hátósága alól kivétetvén, a Nádor külön bírósága alá helyeztettek.”
Kötelezték őket a házépítésre, ruházatuk megváltoztatására, keresztény szokások felvételére. Ennek ellenére csak hosszú idő elteltével sikerült őseinket a törvények megtartására kötelezni.
Pest Megye Történetének Okleveles Emlékei c. gyűjtemény: A besenyők a megye területén fejezetben esik szó Adacsról:
„A megye területén található helynevek közül azokat vettük besenyő eredetűnek, amelyek Péter Ítélőmester 1355. november 30-i végrendeletében előfordulnak” -itt a helységnevek felsorolása következik, majd így folytatódik: „Ezt a sorozatot kiegészíti azok jegyzéke, akik 1453-ban tiltakoznak az ellen, hogy a király a szálláskori Besnyőt Ócsánál bárkinek is eladományozza. Ezek a Besenyeiek, Csécsiek, Inárcsiak, Hügyiek, Nyáriak, Ócsaiak, Pándiak. Ezen családok kezén találjuk a következő birtokokat: Abony (1238 előtt a szolnoki vár tartozéka), Acsa, Adacs Tatárszentgyörgy alatt (van Hevesben is, Gyöngyösnél).” – itt tovább folytatódik a felsorolás.
Honfoglaló törzsek és nemzetségek nyomai c. fejezetben találkozhatunk még községünkkel. „Kunszentmiklós körül feküdtek Apajtelke, Babony, Peszéradacs, Szentgyörgy”. Később pedig a következőt olvashatjuk: „1458-ban Esső és Gyón határában van Bewne Falu, (Felsőpeszér) az elásott kun hamvederrel”.
Nem sokkal később kelt a következő oklevél:
„A budai kpt. bizonyítja, hogy Mátyáskirály 1484. január 4-én kelt parancsára Orbán Győri püspököt és kincstartót, és rokonait a Nyagylucseieket be akarta iktatni adomány címén a néhai ns Kerekegyházi Gergely Kerekegyháza egész b, továbbá Poltharaztyhya, Adach, Rada, Gemrew, Saag és Sywe birtokba lévő részekbe, de Thancos János kerekegyházi lakos ns Dávidházi Gergely és István és Borswai Benedek nevében ellentmondott. Időközben Dávidházi elhunyván a másik kettő bemutatta a kpt.1840. május 27-én kelt kiadványát, mely szerint Kerekegyházi Gergely Kerekegyháza birtokot és Potharasztján Sülyön, Ságon Tetén és Adácson lévő birtokrészeket 2500 Ft-ért Dávidházi Gergelynek és Istvánnak elzálogosította. Minthogy Orbán pk ezen összeget nekik kifizette, az ellentmondást visszavonták. Királyi emberek: Kenderesi Balázs fia Benedek, Péceli Benedek, Alagi Dénes diák, káptalani Zalapathaki István kanonok.”
A XVI. sz-ban kelt a következő oklevél: „1515. június 22. Pozsony. II. Ulászló király Petrowc-i Hencelffy István érdemeinek jutalmazására neki adja a néhai Nagy Gergely pesti polgár fia Benchek Benedek fia János solti széki birtokait: Hwgye, Thornoswlese, két Apay, Adács, Zentiwánzerky birtokot és Agyagostho halastavat.”
A szigorú rendelkezések, rendszabályok végül is megtörték a kunokat. Állandó településeket alkottak. Áttértek a feudális társadalmi berendezkedésre. A településeket székek fogták össze, mint közigazgatási és bizonyos mértékben önkormányzati szervek. Adacs a legutóbbi adományozással a solti székhez került. Később létrehozták a Kiskun kerületet, mely a Nagykun és Jászkerületekkel képezte a Hármas kerületet. A kunok bizonyos kiváltságaik mellett is jelentős katonai erőt képeztek és az ország gazdálkodásában jelentős tényezőként szerepeltek.
A mohácsi csata után, mivel váraink nem voltak semmi sem állhatta útját a török terjeszkedésnek az Alföld területén. 1566-ig végigpusztították az útjukba eső falvakat és városokat.
Buda elfoglalása után nem sokkal, 1559. október 2-án Musztafa budai defterdár jegyzékében az adófizető helységek sorában szerepel Adacs is, 6 házzal.
Három évvel később a török kincstári bérletek nyilvántartásában szerepel a község neve. Musztafa bérelte Fülöpszállást, Karát (Kecskemét mellett), Adacsot és Peszért.
Ezután a török megszállás ideje alatt nem említik többet Adacs nevét. A 6 ház lakóját vagy megölték, vagy elmenekült valamelyik nagyobb községbe. A török nem bántotta a nagyobb helyeket, önkormányzatot biztosított számukra, így könnyebben tudta követni a hatalmas adókat, melyeket az önkormányzatnak kellet beszedni és átadni.
Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei (Kecskemét th. Város múzeumának ásatásai 1938.) c. könyv: Háztartási eszközök a XV-XVI. században c. fejezetben a következőket írja: „Adacson Bócsán találtam agyagból égetett locsoló kanna kiöntő részeket. Az adacsi szürkeszínű, hossza 16 cm, átmérője 3 cm és a cső végén 6 kis kiöntő locsoló lyuk van. Kétségtelen, hogy ezen edényt növények, kerti virágok öntözésére, ház elejének, vagy a szoba fellocsolására használták.”
Ez ismét azt bizonyítja, hogy itt a XV-XVI. sz-ban házakban laktak. Feltehetően később már nem, mert sem írásos, sem tárgyi emlékek nem találhatók abból az időkből.
1601-ben Tatárszentgyörgy elpusztult és az egész török uralkodása alatt Kecskemét bírta határát, évenként fizetve a haszonbért. Így jutott Kecskemét a többi szomszédos pusztához is. A XVII. században Kecskemét által bérelt puszták térképén Adacs és Peszér is szerepel. A későbbi évekről sok írásos dokumentum maradt fenn, melyben a török a megmaradt települések bíróit utasítja kötelezettségeik teljesítésére.
Az 1639-ben kelt okmány szerint Kecskemét Tatárszentgyörgyöt és a kun pusztákat Eszerházi Páltól bérli, s ezek haszonbérébe a ráckevei ispán kezéhez küld 27 aranyat,
Tehát nem csak a török követelte az adót, hanem a magyar földesúr is.
A török hatalmának gyengülésével a császári csapatok visszaszorították az ellenséges csapatokat, területünkön 1693-ban vonultak át a törököt szorító császári csapatok, Rensingh Adalbert budakerületi hadi biztos felügyeletével.
A megmaradt lakosság helyzete semmivel sem lett jobb. A legfőbb terhet a császári katonaság eltartása jelentette. A rablás, fosztogatás most is napirenden volt. Az elégedetlenség hatására Lipót császár rákényszerült, hogy szabályozza az adózást, és hogy mi követelhető a katonaság eltartása címen. Ez azonban a gyakorlatban nem igazán javított a helyzeten.
1702-ben un. „birtokigazolásokat” hajtottak végre. Adacs, Baracs stb. pusztákat újra eladományozták és így elszakadtak a Kiskunságtól. Ezeket a területeket I. Lipót 1702-ben eladta a Német Lovagrendnek 500.000 Ft-ért.
Az 1703-ban kitört szabadságharc Kecskemét környékének sok veszteséget okozott. Ugyanis a lakosság pótlására a császár által korábban betelepített rácokat a Habsburg család felbiztatta a magyarok ellen. Ezek végezték Kecskemét környékén a véres pusztításokat. Bár a harcok Adacs területét nem érintették, a szomszédos község, Baracs határában azonban véres csata folyt a rácok ellen, akiket sikerült visszaszorítani. Támadásaikkal azonban állandóan veszélyeztették a környéket.
Bottyán János tábornok főhadiszállása 1705-ben Kecskeméten volt. A mi vidékünkről irányította nagy támadását Solt, Földvár irányába, melynek eredményeként felszabadult a teljes Dunántúl. Sajnos a győztes csaták ellenére is a szabadságharc elbukott, így a török uralmat tartósan a Habsburg elnyomás váltotta fel. Mivel a Lovagrend a Rákoczi szabadságharc alatt a megvásárolt birtokoknak semmi hasznát sem vette, így vételáron 1731-ben átengedte a Habsburg királyi családnak.
A török kiverése után a Kiskunság szánalmas képet mutatott. A korábban virágzó városok, de leginkább a falvak, teljesen elpusztultak. A Magyar Statisztikai Hivatal kiadványa: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctió korában c. gyűjteménye szerint a Kiskun területeken mindössze 5 község maradt: Fülöpszállás, Halas, Kun-Szent-Miklós, Lacháza, Szabadszállás és Dorozsma (1719-től).
Csatár István ezt írja Pestvármegye Adattára c. munkájában: „a török hódoltság utáni összeírásokban még nem szerepel Peszéradacs. Az 1720, évi összeírásban találkozunk először a nevével, de akkor is Adacs Bogyiszlóhoz, Peszér pedig Kecskeméthez tartozott. Később Adacs külön község lett, mely 1848-ig ráckevei uradalom birtoka, míg Peszér az uralkodó család birtokába került.”
A Kiskunság 1735-ben megváltotta magát és újra szabad lett. Néhány puszta azonban, mint Adacs és Peszér továbbra is Habsburg birtok maradt és ez meghatározta a sorsát 200 éven keresztül.
A Kiskunság jószágszerető és pásztorkodáshoz mindig vonzódó népére Adacs és környéke nagy vonzerőt gyakorolt. A hatalmas pusztaságok, melyek a török megszállás alatt eléggé elvadultak, a hatalmas mocsaras területek a pásztorkodásra körülményeket biztosítottak. Így lassan megindult a beszivárgás Adacs területére is.
Az 1784-es Első Magyar Népszámlálás adataiból látható hogy a helyben lakó népesség 50 év alatt 89-re növekedett, valamint a gyermekek száma is magasnak tekinthető.
Újabb 44 év múlva ismét magas létszámot találunk a községben.
Ludovico Nagy: Notitiae Hungarie c. kiadványában Adacs 40 házzal és 311 lakossal szerepel.
Mindkét kiadvány számadatai jól tükrözik az akkori lakásállapotokat. Az első népszámlálás adataiban, 9 házban 16 család élt. Egy házra 10 személy esett. Ez a helyzet 1828-ban sem javult jelentősen, mert még mindig 8-an laktak egy házban. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen házak voltak ezek, el lehet képzelni, hogy milyen zsúfoltságban éltek akkor az emberek.
Közben a peszéri és adacsi területeken a majorok egész sora alakult ki. Az adacsi királyi birtokon: Felőadacs, Középadacs, Kisadacs, Nagyadacs és Peregadacs. A peszéri részen: Alsópeszér, Középpeszér, Felsőpeszér, Etelmajor és Frigyesmajor. Ezek a területek 1873-ig közigazgatásilag Tatárszentgyörgyhöz tartoztak.
1872-ben közigazgatási reformot hajtottak végre és ez mind két puszta életében változást jelentett. A belügyminiszter 32097/1872-es rendelete létrehozta Peszér és Adacs pusztákból Peszéradacs kisközséget. Majd 1889-ben elrendelték, hogy nagyközséggé lépjen elő. Az egyesített nagyközség területe 29110 kh lett.
Adacs idősebb lakói még ma is szívesen mesélnek történeteket a vidéken élt betyárokról. Szerintük megfordult itt több ízben Rózsa Sándor és Bogár Imre is. Két csárda volt a betyárvilágban Adacson: a Kőkúti és a Cserepes csárda. Mindkettő valójában, létezett. A Kőkúti csárda pincéje még ma is megvan, és láthatóak a csárda helyének nyomai is. Az már nem nyert bizonyítást, hogy az egykori zsarnok földesurat, a legelső Gerébyt a cserepesi csárdánál a betyárok alaposan megleckéztették mért szóvá merte tenni, hogy a lovaikat a földesúr legelőjére engedjék legelni. Mesélik azt is, hogy a Kőkúti csárda pincéje más pincékkel volt kapcsolatban, ahol a betyárok búvóhelyet leltek, a arra szükség volt. Sőt, akkora volt ez a pince, hogy a lovakat, lopott jószágokat is el lehetett volna rejteni benne. Ezeket ma már népmesének lehet tekinteni. A pince későbbi tulajdonosa elmondta, hogy ő is ismeri a meséket, és éppen ezért próbaásatásokat végzett de ott nyomát sem találta semmiféle pincének.
De szó, ami szó valóban járhattak erre betyárok, hisz hatalmas állatcsordákat tartottak itt, amiből mindig lehetett szerezni, hiszen nem a szegény embereké volt, hanem az uraságoké. Az is elfogadható hogy a pásztorok támogatták a betyárokat, hisz sorsuk sok tekintetben azonos volt. Az is biztos, hogy messzeföldön nem lehetett olyan tökéletes búvóhelyet találni, mint ezeken a pusztákon. A hatalmas nádasok, az un. Turjánok szinte megközelíthetetlenek voltak azok számára, aki nem ismerte bennük a járást. Jellemző a táj helyzetére hogy Adacs határában még a múlt század 90-es éveiben is lehetett itt élő farkasokat találni, nem is keveset.
Geréby Pálnak volt Magyarországon a leghíresebb agárfalkája, mellyel farkasokat fogott. Így ír erről a „Vadász és Versenylap” 1857. évi száma: „Geréby Pál Pest megyében farkasokra idomított agarakat, melyek erősek, de egyúttal igen futósak valának. Több farkast fogatott velük, két nagy szelindek segítségével. A farkasokat ezután megkötve, elevenen vitte haza. E vadászat jeles festményeken látható utódainál.” Valójában, az adacsi farkasvadászatokról egy olasz festő 3 képet készített. Ebből egy ma is megtalálható Geréby György pécsi lakásán.
Ilyen vidék volt Adacs még egy évszázaddal ezelőtt is. Így tényleg kedvelt helye lehetett a betyároknak, akik az üldöztetés miatt az ilyen helyeket keresték.
A közigazgatási reformmal megszűnt a kun önkormányzat és a Kiskunságot beolvasztották Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe. Peszéradacs saját elöljáróságot kapott. A községháza Alsópeszéren, mint a község központi helyén volt. Ide kellet elmenni, természetesen gyalog, ha valakinek elintéznivalója volt, mely út a távoli pusztákról több mint egy napig is eltarthatott. Az újonnan szervezett községről az első leírás: Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Megye Monographiája (1877). Mely leírta Peszér-Adacs helyrajzi elhelyezkedését és történetét.
A Magyar Korona Országai Mezőgazdasági Statisztikája 1897-es adataiból jól látszik, hogy a gazdaságok fő foglalkozása az állattenyésztés volt, és a földművelési ágazat is ennek szolgálatában állt.
Az 1910-es népszámlálásnál a község lakóinak száma 1610 volt. A katonai behívók ide is eljutottak. Sokan mentek el a háborúba, de csak nagyon kevesen tértek haza családjukhoz. 1920-ra a lakosság létszáma lecsökkent 1256 főre.
Hosszabb ideig csak két bérlő volt Adacson. A Gerégy család és Mudrony Jenő, és fiai.
Ezekből nevezetesebb a Geréby család, melynek tagjai több mint 100 éven át bérelték az alsóadacsi majort. A kunadacsi temetőben ma is meglévő, nemrégen felújított kriptájukon az első név Geréby Pál, aki 1799-ben született. Születési helyként is Adacs szerepel.
A másik család a Mudronyok, akik hosszabb időt töltöttek itt bérlőként.
Oktatás kezdete: Az első egy igen idős Kovács nevezetű tanító volt, akihez több major iskolája is hozzátartozott, ezért a hét meghatározott napján tanított egy-egy iskolában.
A következő tanító egy Váradi nevezetű volt. őt is mint elődjét a lakosság élelmezte.
Sokat javult a helyzet 1920-tóm, amikor saját tanítót kaptak. Lieb Emil szakképzett tanító volt és csak Adacson kellet tanítania. Ekkor már rendszeresen és naponta kellet iskolába járni. A tanító élelmezése azonban még most is a szülők feladata volt. 25 évig tanított a községben.
A földreform hatására Adacson is elindultak a földosztások. Így 1929-ben itt is földet adtak a királyi birtokokból. Egy-egy földnélküli 6 kh földet kapott. Ezt a részt ma is „Poletár”-nak nevezik, valószínűleg a proletár szó „egyszerűsítéséből” eredően.
A földeket a Gerébi bérleményből osztották ki. Valószínű, hogy a gazdasági válság, és a földosztások hatására előbb Geréby, majd 1935-re a többi bérlő is felmondott Mudrony kivételével. Ezután a legelőket a szomszédos községek Legeltetési Társulatainak adtuk bérbe.
Az 1931-es Közigazgatási tájékoztató lap Peszéradacs lakosságát 1420 főben jelöli meg. Ez a szám 143 ház(182 lakásrész) között oszlik meg. Tehát szobánként még mindig 8 fő.
1938-tól már kisbérlők is kaphattak földet a királyi birtokból. Így a középadacsi területet 5-20 holdas parcellákban adták ki. Vállalkozó akadt, hisz a gabona és jószágárak ismét kedvezőbbek lettek.
A II világháború küszöbére, egyre sűrűsödtek a katonai behívók, de a háború kitörése és Magyarország belépése után már mindenkinek mennie kellett, aki hadköteles volt.
Vidékünk légterében repültek naponta az angol-amerikai repülők. Néha idehallatszott a budapesti légvédelem ágyúinak hangja. Néhány sérült gép a bonbáját is ledobta a község határában. 1944 szeptemberében már mindenki tudta, hogy „jönnek az oroszok”.
Az időközben hatalomra került nyilas vezetés a többi között elrendelte Peszeradacs kiürítését is. Megkezdődött a csomagolás, a menekülés. A község iratait a Dunántúli Perkátára kellet átszállítani, ahová a jegyző az iratokkal el is indult. Október végén már Adacson is jól lehetett hallani az ágyúzást a frontról. November 1.-én, már Kecskeméten sem volt ellenállás, így szabad lett a szovjet hadsereg útja Budapest irányába. Még ezen a napon elérték a szovjet csapatok Peszéradacs határát. Mivel nem volt ellenállás, így a front gyorsan átvonult a területen Pest felé.
1949 június 3-a BM.5203/3516/1949. sz. rendelet Peszéradacsot újra kettő községgé szervezik, ettől a naptól Kunadacs és Kunpeszér néven két önálló településé alakul.
• 1960. Villamosítás.
• 1961. A község belterületének kitűzése.
• 1962 Az első telekkiosztás, az első engedélyre történő építkezés.
• 1970-től belterületi szilárdburkolatú utak, járdák építése.
• 1982. Vízmű létesítése.
• 1984. Vezetékes gázellátás.
• 1988. Crossbaros telefon.
• 1994-től kábeltelevíziós rendszer létesítése.
• 1962-1999-ig épül még a felsoroltakon kívül: 450 lakóház, egészségház, orvosi rendelő, iskola, óvoda, tornacsarnok, művelődési ház.
• 1999. a közösség lakóinak száma 1999. május 30. 1784 fő.
Kunadacs területe 8997 ha, ebből 1620 ha természetvédelmi terület, melyben Európában ritkán előforduló növény- és állatfajok találhatók.
Forrás: Ács Viktor: Kunadacs Község Története
A település leírása
A község a Kiskunsági Homokhátságon helyezkedik el, észak-déli irányú szomszédai Kunszentmiklós és Kerekegyháza, kelet-dél irányú szomszédai Kunbaracs és Szabadszállás. Kunadacs területe 8997 ha, ebből 1620 ha természetvédelmi terület. Európában ritkán előforduló növény- és állatfajok találhatók, úgymint íriszek, orchideák és viperák különböző fajai. Természetvédelmi nevezetesség „Hodányi-fenyves”, „Dinnyéshalmi-tölgyes”, „Büdöskuti turjános” stb.
A község lakossága 1763 fő. Jellemző a településre, hogy a lakosság jelenleg is szétszórt tanyákon él. A település jelenlegi belterülete 1962-ben lett kialakítva. A belterületi lakások száma 420, külterületi tanyák száma 405. A tanyák több, mint felének funkciója hétvégi ház melyeket elsősorban fővárosi lakosok , valamint egyre nagyobb számban külföldiek vásárolnak. Ezen tanyák 80 %-a villamosított.
A kunadacsi lakosság fő megélhetési forrása a mezőgazdaság, elsősorban a hagyományos dohánytermesztés.
A községre jellemző, hogy több ezer hektáros erdő borítja a területét, festői szépségű a táj és egészséges, tiszta levegője van.
A település gazdasága
A település gazdasági helyzetére jellemző, hogy sem itt, sem a környéken az ipar nem található meg. A községben a munkaképes korú lakosság 86 %-a a mezőgazdaságból (földművelés, állattenyésztés) él. Jelenleg a gazdálkodók nagy része őstermelőként (számuk közel 600 főre tehető) egyénileg, illetve a szűkebb családdal együtt gazdálkodnak ún. intenzív növénytermesztési kultúrákban, mint amilyen a dohány és a paprika.
A település éghajlata
A mezőgazdasági termeléshez a település szárazföldi éghajlata rendkívül kedvező. Sajátos vonások a csekély borultság, a napfényes órák igen nagy száma, a hőmérséklet nagy napi és évi ingadozása, valamint a viszonylagos szárazság és alacsony légnedvesség értékek.
A terület az ország legderültebb vidéke. A felhőzet évi átlaga mindössze 52-57 %. Ennek megfelelően napfénygazdagsága kiemelkedő. A napsütéses órák átlagos évi összege a 2000 órát is meghaladja. Évi 10-11 °C-os középhőmérsékletével az ország legmelegebb területe.
A település növényvilága
A kunadacsi növényvilág az alföldi flóravidék Duna-Tisza közti flórajárásába tartozik. Jelentős a rét és legelő, valamint az erdőgazdálkodás. A csapadékszegény időszak, a vízelvezetés és a megfelelő terhelés hiánya elvezet a rétek, legelők leromlásához.
Az alföldi flóravidék eredeti növénytársulása a zárt homoki tölgyes (gyöngyvirágos tölgyes) mintegy 7 hektárnyi maradéka van a község keleti részén.
Uralkodó fafaja a kocsányos tölgy. Magányosan hatalmasra nő, koronája nagyjából gömb alakú. Levele szinte nyél nélküli, sárga barkái kis csomókban ülnek. Magtermése hosszú kocsányon ül, mely tápláléka az erdő vadjainak.
Cserje szintjében gyakori a vadkörte, a galagonya, a fagyal, a kökény és a vadrózsa. Az aljnövényzet tavasztól őszig gazdag, legjellemzőbb a gyöngyvirág.
A zárt homoki tölgyes származék a fehérnyáras. A nyílt homokpusztai tölgyesek helyén, buckalejtőkön, buckatetőkön másodlagos társulási értékkel alakult ki a nyáras-borókás erdőtípus. A borókák a buckák védettebb, nedvesebb oldalain kezdik erdőalkotó tevékenységüket. A boróka Európa egyik legelterjedtebb fenyőféléje.
A település állatvilága
Kunadacs vadon élő állatvilága gazdagabb az átlagosnál. Ez a környezeti tényezőknek és a gazdag növényzetnek köszönhető.
A ragadozómadarak közül gyakrabb az egerészölyv, a barna rétihéja, a hamvas rétihéha. A szárazabb részek vadásza a vörösvércse.
A természeti környezethez szorosan kapcsolódik a vadgazdálkodás. Az erdei vadak közül jellemzőbb a dámvad, az őz, a vaddisznó, mezeinyúl, fácán, fogoly, szarvas.

Cím: Kunadacs Rákóczi u. 2.
Tel: +36 (76) 558 131
E-mail: [email protected]
Web: http://www.kunadacs.hu