Budapest alatt több légvédelmi óvóhely is található, de vajon vészhelyzet esetén a lakosság is tudja használni ezeket? Illetve, ha igen, akkor milyen gyorsan kerülnek üzemképes állapotba? A Blikk most ennek járt utána és megnézte az F4-es Rákosi-bunkert is.
A titkos atombunker megépítésére szovjet tapasztalat alapján, Rákosi Mátyás 1951-ben adott engedélyt, maga az építkezés azonban csak 1952 május elsején kezdődött meg. A tévhitekkel ellentétben nem rabok építették, hanem bányászokat hoztak fel vidékről az építkezéshez.
A Blikk az F4-es objektumot a vészkijáraton keresztül közelítette meg a Polgári Védelem munkatársai segítségével, mely az egykori MTV-székház mellett található a Szabadság téren.
A föld alatti vasbeton szerkezetet fém csigalépcsőkön közelítettük meg, melynek eredeti célja az lett volna, hogy a Magyar Dolgozók Pártja KV-tagjai számára védelmet nyújtson egy esetleges atomtámadás esetén.
Az F4 bunkert a Szabadság tér közelében lévő vészkijáraton keresztül, csigalépcsőn közelítette meg a Blikk/Foto: Bori Ádám
Rákosi Mátyás elképzelése az volt, hogy vészhelyzet esetén az ország vezetői és a párt tagjai hatékonyan és zavartalanul tudják végezni a munkájukat az atombunkerben.
A helyszínt is kifejezetten a Magyar Dolgozók Pártjának Akadémia utcai pártközpontja alá tervezték, közel 50 méteres mélységben. Később, amikor a hetvenes évek elején a metró építése elérte a Rákosi-bunkert, összekötötték az M2-es vonalával is. Erre azért volt szükség, hogy adott esetben a bunkerben tartózkodókat a metró nyomvonalán keresztül is ki tudják menekíteni a felszínre.
Bár használatban sosem volt, az 1970-es évekig készenlétben állt.
Maga a Rákosi-bunker közel 3800 négyzetméter alapterületű és 2200 ember befogadására lett volna alkalmas, mára azonban már olyan állapotban van, hogy a lakosság nem tudná használni.
„Jelenleg a fővárosnak a legnagyobb védelmi vonala az az M2-M3-as metró vonal, ami tizenkét szektorból áll. Ezek azért vannak különválasztva, hogy egymástól függetlenül is tudjanak működni. Azt azonban tudni kell, hogy vészhelyzet esetén ezek nem úgy működnek, hogy egyszerűen csak leszaladunk oda, hanem ezt a Katasztrófavédelem koordinálja. Egyrészt a médián keresztül, másrészt hangosbemondós autókon keresztül tájékoztatják a lakosságot”
– magyarázta Berta Katalin, a metró polgári védelem csoportvezetője a Blikknek.
„Sok mindentől függ, hogy adott esetben mennyi embert tud befogadni a metró óvóhelye. Egyrészt attól, hogy az adott szektor hány állomásból áll, azon az állomáson lehet-e például a peronra települni, vagy az alagútba is.
A metróvonalra vonatkoztatva ez mintegy 220 ezer ember ideális esetben”
– tájékoztatott minket a csoportvezető, majd elmondta azt is, hogy a betelepülésre rendelkezésre álló idő is a Katasztrófavédelem hatáskörébe tartozik.
Mivel az óvóhelyek elsősorban háborús helyzetre való tekintettel lettek kialakítva, ezért az általános felkészülési idő a teljeskörű védelemre 10-14 nap
– mondta Berta Katalin.
Az F4-es Rákosi-bunker áramellátását egyébként Diesel-generátorok biztosították volna, illetve itt működött Magyarország leggyorsabb liftje is, ami a felszínre szállította volna az embereket. Ezt a felvonót azóta már kiszerelték, tehát jelenleg kijutni is csak a vészkijáraton keresztül lehet, illetve üzemidőn kívül az M2-es metró nyomvonalán keresztül.
A Rákosi-bunker építése az 1960-as években fejeződött be a Nehézipari Minisztérium kérésére, akik tömegóvóhellyé alakították. A 2-es metróval azonban csak 1973-ban kapcsolták össze, melynek egyik bejárata a Deák Ferenc tér és Kossuth Lajos tér közötti alagútból nyílik.
blikk
