Csisztu Zsuzsát egy egész ország ismeri, köszönhetően leginkább a műsorvezetői karrierjének. Ismertség ide, ismertség oda, a népszerű embereknek is ugyanúgy megvan a magánéletük, mint a legtöbb átlagos embernek.
A műsorvezető élete mondhatni tehát, hogy átlagos, hiszen otthon szerető család várja. Mindemellett azonban igyekeznek odafigyelni arra, hogy egészséges életmódot folytassanak.
A Bors készített vele inerjút, amelyből azt is megtudhattuk, hogy kapcsolatában fontos szerepet játszik a türelem.
„Egy orvos és táplálkozástudós férj mellett bizonyára nagyon szigorú étrendi normákat követ a családja.
A mi életünknek nagyon fontos része az egészséges táplálkozás. A férjem, aki egyben orvos és természetgyógyász, évek óta foglalkozik táplálkozási problémákkal, rendellenességekkel. Nemcsak a hízás, a fogyás miértje tartozik a feladatai közé, hanem az egészségmegóvás is. Több élsportoló páciense van, például Babos Tímea és Cseh Laci, vagy Kammerer Zoltán. Kifejezett hangsúlyt fektet a természetes eredetű táplálkozásra, de ez nálunk nem okoz gondot. Sőt!
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A természet erejével próbálunk hatni a szervezetünkre. Rendszeresen főzök, és anyukámtól tanulván, kifejezetten piacon vásároló típus vagyok. Hiszek abban, hogy az embernek legyen saját zöldségese, hentese. Nem szívesen vásárolnék lefóliázott termékeket, amik ki tudja, hány kézen futottak át, ki tudja, hány naposak stb. Igénylem a személyes kontaktust, a bizalmi kapcsolatot, melynek része lehet az is, hogy a hentes időnként azt mondja: ne haragudjon, ma ne vigyen ebből a húsból!
Ezek szerint ön gondos, figyelmes háziasszony.
Amit az ember anyaként el tud követni a családja egészsége érdekében, azt megteszem. A legfrissebb alapanyagokból készülnek az ételek az asztalunkra. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk, talán ezekre költöm a legtöbbet a piacon, és ettől nagyon boldog vagyok. Kevés finomított szénhidrátot eszünk, igyekszem teljes kiőrlésű rozs- vagy rizslisztet, olívaolajat, mangalicazsírt használni, és egészséges eljárásokkal, például roston sütve, grillezve, párolva készíteni az ételeket, melyeket nem sózok túl. Az is fontos, hogy a napszaknak megfelelően táplálkozzunk. A nagyfiamnak mindig csomagolok az iskolába is gyümölcsöt, és ha szendvicset eszünk, akkor mindig tálalok mellé friss zöldséget.
Az önök asztalára csak reformétkek kerülnek vagy a hagyományos magyar ízek is szerephez jutnak olykor-olykor?
A fiaim szeretik a paprikás csirkét és a gulyáslevest, de ezek mellett más országok gasztronómiai repertoárja is meglehetősen gyakran előfordul nálunk.
Ha megbetegszik valaki a családban, a férje orvos- vagy természetgyógyász-vénája győzedelmeskedik a gyógyítás terén?
Ez érdekes. Ahogy a férjem szokott fogalmazni, ő az orvoslás minden szegmentumában kipróbálta magát. Dolgozott kórházban, volt háziorvos és a gyógyszer-iparban is tevékenykedett, majd a természetgyógyász szakvizsgát tette le. Nem véletlenül döntött így, de ettől függetlenül a hagyományos orvoslást is képviseli, csak épp jól tudja kombinálni a két szegmenst. Ameddig lehet, a natúr megoldást keresi. Rendszeresen fogyasztunk magőrleményeket, természetes eredetű, organikus vitaminokat, de ha belenéz például a gyerekek torkába és azt látja, mindezek ellenére összeszedtek egy tüszős mandulagyulladást, akkor az antibiotikus kezelés mellett dönt. Persze, igyekszik a legrövidebb ideig tartó kúrát előírni, pre- és probiotikumok védelmében.
Harmonikus házasságban él. Hogyan kezelik a problémáikat, segítik át a másikat a nehezebb időszakokon?
Valóban előfordul, hogy idegesebbek, türelmetlenebbek, fáradtabbak vagyunk. Én viszont semmi új receptet nem tudok adni. A megoldás a türelem. Mi megpróbálunk a másik kedvére tenni. Például szerdánként, amikor hajnalos vagyok a televízióban, elkészítem a gyerekek és a férjem reggelijét, és hagyok olykor a páromnak egy vidám szöveges üzenetet is. Egy kapcsolatban az ember tudja, mivel billentheti át a párját a holtponton. Ne csak a saját nyomorunkkal foglalkozzunk! Én is szoktam rossz passzban lenni, de hiszem, hogy figyelemmel, nyitottsággal ezen túl lehet lépni.”
