Forrás: MTI | 2015. 03. 03. 15:00:00
Többnyire pszichésen zavart személyiségűek Magyarországon a több emberen elkövetett emberölések tettesei, különösen igaz ez az öngyilkossággal végződő családirtásokra, ezért a megelőzésben nagy szerepe lehet a pszichiátriai ellátórendszer megerősítésének – mondta Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője az intézet kutatásainak eredményét összegző sajtótájékoztatón kedden, Budapesten.
A 2010 és 2012 közötti, több ember sérelmére elkövetett emberölések vizsgálata során összesen 231 ügy, 283 elkövető és 565 sértett adatait tekintették át.
A büntetőügyek mintegy 80 százaléka zárult jogerősen bűnösség megállapításával, 6 százaléka kóros elmeállapot miatti felmentéssel, az eljárások 7 százalékában nem sikerült bűnösséget megállapítani.
A tettesek 56 százalékát az első emberöléstől számított 24 órán belül, ezen belül 31 százalékukat egy órán belül elfogták. Több mint 10 év elteltével 3 terhelt került rendőrkézre.
A bűncselekmények helyszíne túlnyomórészt az elkövetők és a sértettek lakhelyével azonos volt. Az elkövetők 68 százaléka, a sértettek 79 százaléka azon a településen élt, ahol a cselekmény történt. Mi több, az elkövetők 29 százaléka és a sértettek 56 százaléka az otthonában tartózkodott a bűncselekmény végrehajtásakor. A sértettek 80 százaléka ismerte az elkövetőt, harmada egyenesen hozzátartozó volt.
A gyilkos eszköz 31 százalékban kés, bicska volt, 23 százalékban lőfegyver, 9 százalékban balta. Az elkövetés motívumát a cselekmények 38 százalékában valamilyen elhúzódó konfliktus adta, 21 százaléka szituatív, azaz főként az ittas elkövető és sértett közötti hirtelen konfrontáció, és csupán 15 százalékában nyereségvágy, 11 százalékban viszont meg sem lehetett állapítani az indítékot.
A cselekmények 30 százalékában kettőnél is több sértett volt.
Az ügyek harmadában történt kizárólag befejezett emberölés, 44 százalékában kísérletig jutott el a cselekmény, 23 százalékuknál pedig volt befejezett és volt kísérleti szakban maradt emberölés is. Összességében az ügyek 56 százalékában legkevesebb egy sértett életét vesztette.
A több emberen elkövetett emberölések sértettjei között általában a gyilkosságokhoz képest magas a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb korcsoportokhoz tartozók aránya: a 60 év felettieké 19 százalék, a fiatalkorúaké 17 százalék, ezen belül a gyermekkorú sértettek aránya 12 százalék.
A sértettek 42 százaléka nő volt. Ez az arány jóval magasabb, mint a több emberen elkövetett emberölések női elkövetőinek aránya, ami 9 százalék. Ez utóbbi pedig alacsonyabb arány, mint általában a női gyilkosok aránya, ami 2013-ban például az összes emberölés elkövetőjének 18 százaléka volt.
Az elkövetők fele tudatmódosító szer hatása alatt állt a cselekmény elkövetésekor, többségüknél ez alkohol volt. Az elkövetők kevesebb, mint egyharmadának volt állandó munkahelye.
Az elkövetők legnagyobb részénél személyiségzavart lehetett kimutatni, amely azonban a büntetőjogi felelősségre vonást nem akadályozta, mivel képesek voltak cselekményük következményeinek felismerésére.
A jelentés szerint a megelőzés fő iránya a mentális, pszichiátriai ellátórendszer fejlesztése lehet.
A bíróság elé került ügyekben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték a terheltek 30 százalékát, közülük tényleges életfogytiglanra 8 százalékát, 18 embert. A határozott tartamú szabadságvesztés büntetések 25 százaléka 10 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés volt, de előfordult az is, hogy csupán felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki a bíróság, például azokban a kísérleti szakban maradt esetekben, amelyekben a vádlott az otthonát kerítésbe vezetett árammal próbálta védeni.
A társadalom részére a legnagyobb rizikót képviselő és éppen ezért fokozott félelmet keltő, kiszámíthatatlan ámokfutások, valamint a súlyosabb megítélésű tömeggyilkosságok és sorozatgyilkosságok számaránya viszonylag ritka Magyarországon – állapítja meg a vizsgálati jelentés.
Nagy László Tibor kérdésre válaszolva elmondta: a több emberen elkövetett emberölések száma az elmúlt fél évtizedben évi 14 és 39 között hektikusan váltakozott, tendencia nem figyelhető meg.
A kutatások egyik részterületét alkották azok az esetek, amelyek során az elkövető a cselekménysorozat végén önmagával is végzett. Ezek többnyire úgynevezett családirtások, amelyeket a szakirodalom kiterjesztett öngyilkosságnak is nevez. Az összes, több ember sérelmére elkövetett emberölés 9 százaléka, 19 ügy sorolható ebbe a csoportba a vizsgált időszakban.
Bolyky Orsolya kutató, az OKRI munkatársa a sajtótájékoztatón elmondta: a férfiak többségénél féltékenység volt a motívum, a női elkövetőket inkább az elkeseredettség mozgatta.
A 19 elkövető között 13 férfi és 6 nő volt, az elkövetők öngyilkosságai közül 10 sikerült, 9 nem. A férfi elkövetők kevesebb, mint harmada, a női elkövetők kétharmada maradt életben. A bíróság négy elkövetőt ítélt el, a többiek kóros elmeállapotuk, általában skizofrénia miatt, nem voltak büntethetők. Ezeknek a cselekményeknek 45 sértettje volt, 25-en közülük meghaltak.
Számos elkövető orvosi kezelés alatt állt és többen közülük éppen akkor szánták rá magukat a családirtásra, mikor kezelésük félbeszakadt. Cselekményük előtt többnyire próbálták jelezni környezetüknek válságos lelki állapotukat, és többnyire búcsúleveleikben is megfogalmazták, mi volt az indítékuk – mondta el a szakember.
