hirmagazin_2015-07-08_073122
Csudára büszkék lehetünk, hiszen az emberiség nagy léptekkel hódítja a világűrt.
Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök

Műholdak serege teszi lehetővé, hogy legyen globális helymeghatározónk, figyelik az időjárás változásait, kutatják létünk lehetőségeit arra a nem is túl távoli jövőre, amikor már nem férünk el a Földön, és új telephelyeket kell találnunk.

Szégyenkezhetünk is nagyon, mert ez a büszke emberiség teliszórta a bolygónkat körülvevő űrt, amely lassan valóságos szemétteleppé kezd válni.
Hátrahagyott rakétaállványtól kezdve üres, nem működő műholdakon át egészen az asztronauták űrsétájakor elejtett szerszámokig, az apró, porméretű hulladékig rengeteg űrszemét vesz körül minket.

Nem tréfadolog ez, óriási a veszély. Aki látta a Gravitáció című, egyébként igencsak bugyuta, de remek technikával készült filmet, rádöbbenhet, milyen hatalmas baj ez. Jó, tudom, ez itt nem a kritika helye, meg Oscar-díjakat is nyert a film, de azért igencsak gyenge tákolmány volt. Hanem az igaz, hogy nagyon is valós lehetőséget ábrázolt: egy űrállomás nagyméretű ronccsal ütközését, amelyben mindenki elpusztul, kivéve az éppen külső szerelést végzőket. És bizony az ütközés hatalmas erejű lehet, hiszen a két test egymáshoz képest akár másodpercenként tíz kilométeres sebességet is elérhet.

Persze már most is léteznek védekezési módszerek. A méretes szemetet például a nemzetközi űrállomásról (ISS) radarral figyelik, és ha kell, állandóan módosítják a pályájukat. Ámbár ilyen sebesség mellett kisebb darabok is komoly károkat okozhatnak.

Világszerte nagy erőkkel kutatják az új és újabb módszereket meg berendezéseket az űrszemetekkel szembeni védekezésre és elhárításra.

A napokban jelent meg például egy japán kutatócsoport érdekes elképzelése. Lézerrel szeretnék felvenni a harcot a veszélyes szemétdarabokkal az űrben. Az ISS-re akarnak felszerelni egy viszonylag nagyteljesítményű lézert, amelynek sugarát rálőnék a fellelt tárgyra, amely ettől felforrna, elporladna. A maradék anyag pedig a hatás-ellenhatás elvén hátra lövődne, eltávolodna az űrhajótól, és lelassulva bekerülne a földi légkörbe, ahol szépen elégne.

Vonzó az ötlet, de kérdés, mennyire megvalósítható. Mert egy ilyen teljesítményű lézer jócskán fogyaszt áramot, és egyáltalán nem biztos, hogy az űrhajó napelemei képesek-e az ellátására. És akkor még mindig megmarad a probléma, mi lesz a rengeteg további űrszeméttel, amivel alig egy-két évtized alatt sikerült beszennyeznünk kozmikus környezetünket.

A technika rohamos fejlődésére büszke emberiség bizony hihetetlenül gondatlan a hátramaradó hulladékokkal. Hiszen tudjuk, már a Himalája környezete is tele van szeméttel. A kémiai ipar ontja a veszélyes hulladékokat, gondoljunk csak a mostani botrányra, a pesti vegyigyár elhagyott, széteső, rozsdás hordóira, teli veszélyes anyagokkal. De az elektronikai ipar sem teljesen ártatlan, és ne feledjük, mi, egyszerű polgárok is mennyi szemetet hagyunk hátra magunk körül.

A szép budai környéket, ahol Tappanccsal sétálunk, eldobott cigarettásdobozok, zacskók, csikkek, papír zsebkendők csúfítják. Ha ezekkel is alig tudunk megbirkózni, vajon mennyire lesz sikeres a minket övező kozmosz megtisztítása?
Forrás: metropol; Kép: Google. illusztráció;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu