Szegénysorú székely szolgadiákként tanult a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban, majd angol ösztöndíjjal a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait. Eleinte református papnak készült, ám a keleti nyelvészeti tanulmányok már ekkor lekötötték az érdeklődését. A Nagyenyeden felkínált tanári állás helyett Ázsiába indult gyalogszerrel, hogy felkutassa a magyarok őshazáját. Kalandos utat bejárva jutott el Afganisztánon át Indiába, majd Pandzsábon, Kasmíron és Ladákhon keresztül elérte Leh-t, Nyugat-Tibet fővárosát.
Egy Moorcroft nevű angol tudós ösztönzésére kezdett foglalkozni a tibeti nyelvvel, amely akkor a tudomány számára még feltáratlan terület volt. A zanglai majd a phuktali lámakolostorban 320 tibeti tudományos könyvet olvasott át, és 40 000 tibeti szót gyűjtött össze. Ő volt az első európai, akinek sikerült behatolnia a tibeti kultúra ismeretlen világába.
A Bengáli Ázsia Társaság meghívására Kalkuttában az addig összegyűjtött tudományos anyagát feldolgozva megalkotta az első tibeti-angol szótárt és részletesen leírta a tibeti nyelvtant. 1842-ben elindult Lhásza felé, remélte, hogy tibeti kapcsolatai révén bebocsátást nyer a Dalai Láma híres potalai könyvtárába, ahol tibeti és kínai forrásmunkákban a magyarok őskapcsolataira akart adatokat keresni. De útközben a Himalája tövében elterülő mocsárvidéken maláriát kapott, súlyos betegen érte el a tibeti határ közelében lévő brit állomást, az indiai Dardzsilinget, s itt halt meg.
Körösi Csoma Sándor sírját jelző tábla egy villanyoszloponNem véletlenül hangsúlyozom az indiai Dardzsilinget, hiszen a médiumok: a Magyar Televízió (a Duna Tv-ben egymást követően két film, majd a Mindent, vagy semmit vetélkedő, egy alkalommal pedig a Magyar Hírlap) következetesen azt sugallták tévesen, hogy Tibetben hunyt el. Legalább nekünk illene tudnunk, hogy nem így van. Persze az sem fogadható el, hogy például a híres Cambridge Enciklopédia még csak meg sem említi a nevét, úgy tesz mintha nem is élt volna. Azt hiszem, ezért valamennyien felelősek vagyunk.
Amikor autóval Indiában jártunk, elzarándokoltunk Dardzsilingbe, hogy halálának 150 éves évfordulóján tisztelegjünk Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy bizony a helybéliek nem tudják, kit rejt városuk angol temetője, hiszen hiába érdeklődtünk tibeti diákoktól, helyi taxisoktól, senki sem tudott útbaigazítást adni róla. Szomorúan tapasztaltuk, hogy az ottaniak nem ismerik a neves orientalistát, ami nagyon elkeserített minket, mert azt hittük, hogy a tibetieknek menedéket nyújtó Dardzsilingben szentként tisztelik hazánk híres szülöttét. A szerző Kőrösi Csoma Sándor sírjánálTévedtünk, hiszen a város centrumában felállított turistatérkép sem ad felvilágosítást, nemhogy a sír, de még a temető sincs feltüntetve rajta. Ezek után szinte természetes, hogy az idegen nyelvű bedekkerek is csak elvétve tesznek róla említést.
Miután végre, nagy nehezen ráleltünk, azt kellett tapasztalniuk, hogy a szépen gondozott sír (melyet feltehetően az előttünk ott járt Göncz Árpád köztársasági elnök tiszteletére hoztak rendbe) mögött a téglakerítést valóságos táblaerdő borítja.
A Magyar Tudományos Akadémia, a Bengáli Ázsiai Társaság és néhány más szervezet emléktáblája mellett – a páratlan lángelme fényét, hírnevét kihasználva – sajnos nem egy magánszemély nevét hirdeti nagy büszkén. Még szerencse, hogy e táblák már nem a síron vannak, különben a gyanútlan indiaiak esetleg azt hihetnék, hogy egy tömegsír előtt állnak, melyben – néhány kevésbé ismert hazánkfia társaságában többek között Losonczi Pál – nyugszik.
Azt hiszem, hogy jóval nagyobb felelősséggel kellene viseltetnünk nemzetünk nagyjai iránt, nem a román, nem az indiai, de nem is az angol kormánytól, vagy a tibeti menekültektől kell elvárnunk, hogy ápolják híres szülöttünk emlékét. Annyi tiszteletet minimum elvárhatunk, ha a külföld tájékoztatásában nem is jeleskedünk, legalább itthon ne kövessünk el tévedéseket, hogy a közszolgálati televízió ne hamis állításokat sugározzon, hogy egyetlen magyar nyelven megjelenő lexikonból se maradhasson ki az az ember, akinek az évezredes tibeti kultúra megismerését köszönheti a világ.
Körösi Csoma Sándor síremléke, Dardzsiling
A tudós szülőfaluját 1902 óta Csomakőrösnek hívják. A Magyar Földrajzi Társaság négyévenként Kőrösi Csoma Sándor emlékérmet oszt ki. A Delhi Egyetemen 1977-ben nemzetközi értekezletet tartottak rá emlékezve, és egy évvel később, 1978-ban Delhiben újra kiadták a tibeti-angol szótárt. Április elején születésének és halálának évfordulóján – ha csak néhány pillanatig is, gondoljunk Kőrösi Csoma Sándorra.
Forrás: http://www.erzsebetrosta.hu
