Számtalanszor sírunk. És sokszor nem tudunk gátat szabni a könnyeinknek, hiába is erőlködünk az elménkkel, hogy álljunk le, mert nem tudunk. A könnycseppek csendben végigcsorognak az arcunkon, rengeteg feszültséget, energiát szabadítva fel bennünk.
„A könnyek a fájdalom mesélői” – biztos te is találkoztál már ezzel a megfogalmazással. És ez így is van. Vannak ugyanis olyan percek, amikor a szónak nincs elég kifejezőereje, amikor képtelenség elmondani azt, ami a szívben zajlik. A könnyek azonban mindent elárulnak.
És talán azt is hallottad már, hogy a sírás a gyengeség jele. Illetve, fölötted is törtek már pálcát, hogy olyan érzékeny és sírós vagy? Tudnod kell, hogy a sírás egyáltalán nem a gyengeség jele, sőt! A könnyek képesek minket igazán megerősíteni.
De mi történik velünk, a testünnkel, amikor sírunk?
Ez a folyamat ugyanis sokkal bonyolultabb, mint amilyennek tűnik! Nem csak akkor folynak a könnyeink, amikor valamilyen intenzív érzelem ér bennünket, hanem máskor is. Ezért, tulajdonképpen háromféle könny létezik: 1. a könny, amely nedvesen tartja a szemet, és ami megvédi azt a külső hatásoktól, például azokban az esetekben, amikor „bemegy valami a szemedbe”; 2. a reflex-szerű könny, ami akkor keletkezik, amikor a szemet valami irritálja, például hagymaaprítás közben; és 3. a könnyek, melyeket különböző érzelmek váltanak ki.
A kutatók azt is kiderítették, hogy kiváltó okuknak függvényében, a könnyeknek különböző kémiai és hormontartalma van. Az érzelmek során keletkező könnyekben például mangán és prolaktin hormon szabadul fel, így a szervezetben visszaesik ezek szintje, és a mély szomorúságérzet is enyhül. Ugyanakkor több ember is megfigyelte már saját magán, hogy a sírás segíti őket lenyugodni, amikor idegesek.
Az érzelmekből születő könnyeknek mindig kell egy kiváltó ok. Ez lehet külső – fizikai vagy lelki fájdalom –, illetve belső motiváció – például az élet értelmének megfejtése, a rideg valóságra való ráébredés. Amikor az érzések eluralkodnak rajtunk, az idegrendszer dolgozni kezd: továbbítja a jelet az agynak, az pedig közvetíti az ingert a könnycsatornáknak. Így történik meg a sírás.
A kutatók továbbá arra is rájöttek, stresszhelyzetben a szervezet automatikusan aktiválja a könnycsatornákat azért, hogy többletben lévő hormonokat és kémiai vegyületeket „mosson ki” a szervezetből, ezáltal helyreállítva a benne felboruló egyensúlyt.
Judith Orloff, pszichoterapeuta szerint a könnyek a bátorság, az erő és a hitelesség jelei
Egy általa kiadott újságcikkben így írt azokról: „A könnyek olyan anyagok, amelyek feloldják a stresszt, a szorongást, a szomorúságot és a frusztráltságot. Ugyanakkor léteznek örömkönnyek is, mint például akkor, amikor egy gyerek megszületik.” Orloff azt is megosztotta olvasóival, hogy hálás azoknak a pillanatoknak, amikor sírni tud. Ekkor ugyanis tisztának érzi magát, megkönnyebbülve olyan érzelmektől, amelyek ha a testében maradtak volna, fáradtságot, levertséget, fájdalmat eredményeznének. A pszichoterapeuta szerint, az ember akkor egészséges és szabad, ha sír. Ezért ezt a módszert ajánlja a pácienseinek, úgy a férfiaknak, mint a nőknek.
Azonban közismert dolog, hogy a Föld lakosságának közel felét „megfosztották” a sírás szabadságától – a férfiakat. Már kiskoruk óta arra nevelik őket, hogy „a férfinak nem szabad sírnia”. Egy férfi legyen bátor és erős, és sose adjon helyet az érzelmeknek, gyengeségnek, nem engedve meg magának azt sem, hogy a lelki fájdalom könnyek formájában a felszínre törjön belőle. Továbbá a Föld kultúrái azt is meghatározzák népeiknek, mikor és hol szabad kedvükre sírniuk. A mi fertájainkon nemigen szoktak társaságban sírni. A zuni törzsben azonban a gyászt 4 napra korlátozzák, miután már tilos a könnyhullatás.
Mindezek ellenére Judith Orloff azt mondja, sose tartsd vissza a könnyeidet! Azok meggyógyítják a szívedet, méregtelenítik a testedet, feloldják a benned lévő feszültségeket. Orloff ugyanis nem hisz az „egy igazi férfi sosem sír” elvekben, és azt állítja, nem a síráson múlik az, hogy ki mennyire erős. Az a valódi erősség, ha ki mered nyilvánítani és fel mered vállalni azt, amit érzel, nem pedig az, hogy fals módon ámítani próbálod magad, a macsót megjátszani, és titkolni magad elől azt, ami valójában benned történik. Ezért azt tanácsolja, tekintsünk el az alaptalan konvencióktól, mendemondáktól, és tegyük azt, ami jó nekünk, a lelkünknek, a közérzetünknek.
De csak az emberek sírnának? Vagy az állatok is olykor-olykor könnyeznek? Erre sajnos a kutatóknak még nem sikerült releváns adatokat gyűjteniük, de mi szentül hisszük: nem csak az embernek van lelke.
Forrás: Arany gondolatok