Koncz Gábor 83 évesen is teljes elánnal dolgozik, három színházban játszik párhuzamosan, az Újszínház pedig már a következő évadra is leszerződtette.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész azonban úgy érzi, meg vannak számolva a napjai és csak azt sajnálja, hogy külföldön élő unokáit ritkán láthatja.
Három színházban játszik, közönségtalálkozókra hívják: Koncz Gábor azt mondja, nagyon jó érzés, hogy még ma is érdekli az embereket a játéka, a véleménye. Számára azonban a múltja éppolyan fontos, mint a jövője.
– Azt vallom, múlt nélkül nincs jövő, nekem pedig nagyon fontosak a gyökereim. Éppen ezért is bánom nagyon, hogy a külföldön élő unokáimat ritkán láthatom. Most hazajöttek Dubajból, mondtam is nekik, hogy a nagyapjuk temetésére majd nem fognak tudni hazajönni, mert közbejön valami, vagy éppen nem lesz repülőjegy akkorra mondta lapunknak Koncz Gábor. – Én épp ezért nem tudtam volna soha külföldön élni, mert a szüleimet nem tudtam volna itt hagyni. Apám mondta is nekem, amikor Budapestre szerződtem: Fiam, hogy tudsz te Pestre menni, én már ha vásárba megyek, akkor rosszul érzem magam.
A Bors című tévésorozatban Bujtor Istvánnal csendőrszerepben alakítottak emlékezeteset.
Mindig is szókimondó ember volt, és most sem érzi úgy, hogy a halál tabutéma lenne számára.
– Persze sajnálatos dolog, hogy immár meg vannak számlálva a napjaim, de tudom, hogy visszatérek. A magyarságom, a becsületem és a keresztény hitem mellett a reinkarnációban is hiszek, tudom, hogy visszatérek a halálom után. Azt is tudom, hogy visszatérek. De nem Európába, mert ez egy rémálom, hanem Ázsiába, ahol tiszta emberek élnek. Annak idején, amikor Krencsey Marianne-nal Moszkvában voltunk fesztiválon, megkérdezték tőlünk, hová vigyenek el minket, mit szeretnénk látni. Mondtam Marianne-nak is, hogy mondja ő is azt, hogy a Kaukázusba, mert nagyon szerettem volna oda eljutni, mert szenvedélyes vadászként kíváncsi voltam arra a vidékre. El is vittek minket, és egy csoda volt az a hely a tiszta levegőjével és az emberekkel, akiket még nem manipulált annyira a civilizáció. Na ilyen helyen szeretnék majd visszatérni – fejtette ki a színművész, aki a temetésével kapcsolatban sem bíz semmit a véletlenre.
– A végrendeletemben kikötöttem, hogy engem csak állva lehet eltemetni, mert nem akarom fekve nézni a sok emberi disznóságot, állva akarok kiabálni a halálom után is, ha valami nem tetszik – tette hozzá nevetve.
Koncz Gábor mindent eltervezett és elrendezett a halála kapcsán, és azt is kitalálta, mi történjen utána / Fotó: Ringier-archive
Koncz Gábor azt is tudja, mikor szeretne elmenni.
– Mindenképpen Orbán Viktor regnálása alatt szeretnék elmenni. Hasonló a gondolkodásunk, és tudom, hogy törődne velem. Ezért most biztos lőni fognak rám, de azt vallom, ami nem kerül küzdelembe, az értéktelen. Ami fontos nekünk, a magyarságról, a hitről, a családról és a sportról egyformán gondolkodunk, ez pedig nekem garancia.
Én akartam lenni a király egy kapcsolatban
Koncz Gábor mindig is nagy nőcsábász hírében állt, azt azonban kevesen tudják róla, hogy mindez annak volt köszönhető, hogy nem akarta kiadni magát egy kapcsolatban.
– Emlékszem, amikor a tizennégy éves Koncz Gabika egy fa mögé elbújva várta az iskolába igyekvő Katikát, hogy vigye a táskáját. Aztán a moziban, amikor félve fogtam meg a kezét, és egy hétig utána nem tudtam aludni és egy hétig nem mostam kezet. Később is mindig én akartam lenni a király egy kapcsolatban. Annyi hőst eljátszottam, gyűlölök vesztes lenni – vallotta be a színművész.
blikk
