„Mágneses vonzással bíró, furcsa dolog az odafigyelés. Teremtő erő.
Amikor az emberek tényleg odafigyelnek ránk, csendesen, elbűvölve, akkor a kis forrás bugyogni kezd, hogy a lehető legmeglepőbb módon ontsa a vizet.” – Brenda Ueland
Figyelem magamra és a környezetemre
Bizonyára te is észrevetted már, hogy vannak, akik azért kérdezik meg a másiktól, hogy van, hogy utána őket is meghallgassák, és gyakran előfordul, hogy a választ meg sem várva már csak önmagukról szól a kommunikáció. Ilyenkor valójában nem is fontos számunkra a másik.
Ha nem tudunk figyelni a másikra, akkor egyrészt magunkra sem figyelünk eléggé, másrészt a kapcsolataink minősége is gyenge.
Nézd meg: miért nem érdekel a másik mondanivalója?
Azért, mert panaszkodik? Te mennyit panaszkodsz? Hogy tudnád átfordítani a kommunikációt, pl. a szép dolgok megmutatásával, vagy egy visszakérdéssel; Mit fogsz tenni ebben a helyzetben?
Van aki csak szeretné kibeszélni magából a történteket és megnyugszik. Igaz, ez is lehet érdek, de nézheted úgy is, hogy benned bízik annyira, hogy elmesélje, mi történt vele. Sokszor elég, ha csak meghallgatod, nem is várja el, hogy segíts neki. Egyszerűen csak megosztja veled élete történéseit, hiszen társas lények vagyunk. Persze mindig nézd meg neked könnyű -e így ez a kapcsolat, ha mindig csak egyoldalú.
Legtöbbször az emberek csak a felszínen ismerik meg a másikat, és külsőségek alapján választanak – nincs mélyebb megismerés, csak felszíni ítélkezés azok alapján, amit a másik megmutat magából.
Van, hogy azért nem tud figyelni a másikra, mert azzal van elfoglalva, hogy ő megfeleljen az általa képzelt elvárásoknak. Beszélget a másikkal, látszólag figyel is rá, de közben azon gondolkodik: Elég szép vagyok? Jól áll a ruha rajtam? Választékosan beszélek? Vajon megfelelek-e így a másiknak, akivel beszélgetek?
A kommunikáció a bizalomról is szól, hogy figyelmet adunk és kapunk. Viszont ne úgy figyeljünk, hogy belemegyünk mások problémájába, és átéljük vele, utána pedig rosszul érezzük magunkat. A figyelem arról szól, hogy emeljük a másik rezgését. A figyelemmel adunk a másiknak kedvességet.
Leginkább csak arra vágyunk, hogy igazán meghallgassanak és elfogadjanak minket.
Ha szívvel hallgatsz, akkor elfogadsz, és megéled a közösség és egység élményét, mert amikor az ember érzi, hogy meghallgatják, akkor azt is érzi, hogy SZERETIK.
Már a szándékodban legyen benne, hogy tiszteletben tartod a másikat, szívből elfogadod, és egyre jobban figyelsz rá, hogy valójában megismerd Isteni Lényét.
A szívedben fogod érezni, látni, hallani, hogy valójában ki ő.
A megismeréssel elkerülheted a csalódásokat is, hiszen nem fogsz tőle többet elvárni, mint amit valójában adni tud.
Észre fogod venni, hogy van aki nem tud annyit befogadni, mint amennyi gondoskodást és figyelmet adnál, ez azért van, mert akkor magával is többet kellene törődni és változnia, amit a legtöbb ember nem akar vagy tud még megtenni.
Figyelj arra, hol van a határ az embereknél és ne vedd magadra, ha nem tud többet elfogadni, ez róla szól.
A következő kérdéseken gondolkodj el, válaszold meg, nézz szembe velük!
- Végig tudod hallgatni a másikat anélkül, hogy közbeszólnál?
- Tudsz rá figyelni közben? Milyen érzései vannak, mi a gondja, mire van szüksége?
- Magadra mennyire figyelsz, a saját érzéseidre, a testedre?
- Örülnél, ha mások teljes figyelmet adnának neked, amikor beszélsz?
- Veled mi történik a beszélgetések közben? Hogy érzed magad utána?
Kommunikáció, én-kommunikáció a kapcsolatokban
A legtöbb kapcsolat csapdája, hogy nem tudják egymással megbeszélni a gondolataikat, érzéseiket az emberek, főleg a férfiak. Vagy azért, mert a társadalmi és környezeti elvárásoknak akarnak megfelelni, vagy azért, mert úgy érzik, nem értenék meg őket, esetleg nem akarnak megbántani senkit. De az érzések, információk csak gyűlnek bennünk, őrlődünk, aztán pedig robbanunk, a másik nem érti, mi történt, és akkor már késő. Viszont ha mindig akkor mondjuk ki, ha valami bánt, vagy éppen jó, amikor megtörténik, mindenki épül, fejlődik a tapasztalatból az átmeneti kellemetlenségek ellenére is, és meg tudjátok beszélni, tudtok-e együtt változtatni.
Ezért nagyon fontos az őszinte kommunikáció! Fontos kimondani, ha úgy érezzük, megbántanak, fontos kimondani, ha valamivel nem értünk egyet, és ha mélyebb kapcsolatban vagyunk valakivel, akkor fontos felhívni a figyelmét arra, hogy a ’szakadék széle felé sétál’. Persze Ő fog dönteni folytatja-e, hiszen az Ő élete, de kívülről sokszor mi másképp látjuk.
Ha rólunk van szó, a saját érzéseinkről, akkor az én-kommunikációt gyakoroljuk:
Én… érzem magam; nekem az… lenne jó; nekem az fáj, hogy…; kérlek figyelj rám, mert így szeretem. Nem vádaskodunk, kritizálunk (hogy a te hibád, miattad van… stb.), mert még több sérülést okozunk a másikban. Együtt megbeszéljük és megoldjuk, hogy mindenki tisztán lásson, és jól érezze magát.
Ha a másikról van szó, akkor próbáljuk meg kérdésekkel rávezetni; szerinted jó ez a munka, kapcsolat stb. neked? Hogy érzed benne magad? Szerinted min kellene változtatnod, hogy jobb legyen? Szerinted milyen a kapcsolatunk? Hova tartunk?
Sokszor, amikor nem merünk őszinték lenni, akkor okozzuk a legnagyobb fájdalmat a másiknak, mert elveszti a bizalmát irányunkba. Ezért, ha úgy is gondolod, hogy megbántod a másikat, akkor is legyél őszinte, főleg, ha rákérdez dolgokra. Később sokkal nehezebb kimagyarázni, ha hosszú távon hazudunk, vagy eltitkoljuk a véleményünket. Ha mégis megbántunk valakit, igyekezzünk együtt megoldani, vagy segíteni neki, hogy le tudja rendezni magában.
A lényeg, hogy együtt oldjátok meg! Együtt folytatjátok az utat, vagy külön? Ha felismeritek, nem illetek össze, már más úton jártok, akkor, elengedd el a másikat, és ne használd ki, ne birtokold!
Mindig figyelj arra, hogy a kapcsolataidban sose váljatok úgy el, hogy valamelyik fél lemerült – mindig töltsétek fel egymást. Ha probléma adódik, akkor segíts a másiknak megoldást találni, de ne úgy, hogy te oldod meg helyette, mert ilyenkor is odaadod az energiádat. Inkább biztasd, emeld az önbizalmát, a hitét, az erejét, hogy meg tudja oldani a helyzetét, kap hozzá segítséget, csak kezdje el. Lásd, hogy feltöltődik, megerősödik és örömmel váljatok el.
Fontos őszintén beismernünk, ha valamit elrontottunk, valamiben hibáztunk. Ez nagyon nehéz tud lenni, főleg az egónak beismerni a tévedést, de hidd el, mindenki hibázik, és ha beismered, akkor megbocsátanak, tisztelnek érte, és ami a legfontosabb, hogy mi is megnyugszunk a vallomás után.
Fontos szavak, kifejezések:
Igen! Kérlek! Köszönöm! Kérlek, bocsáss meg! Igazán sajnálom! Mit szeretnél? Kérlek, mondd el! Kérlek, engedd meg, hogy másként csináljam, mint ahogy te tetted. Szeretlek!
Oszd meg a társaddal az örömeidet, tapasztalásaidat, felismeréseidet is – örüljetek együtt neki. Beszéljétek meg, mi jó nektek a kapcsolatban, és miként lehetne még jobb.
Hogyan emeljük a rezgésünket a mindennapokban – Szeretetteljes kommunikáció
Fontos észrevennünk magunkban, a környezetünkben; mindenben és mindenkiben a jót és a
szépet, mert ezzel megnyílunk a tiszta energiáknak, és teljesen mást adunk egymásnak. Egy kedves szó, bók, egy mosoly, egy figyelmes kérdés, és máris felragyog a másik arca.
Minden belőlünk indul ki és kölcsönös, oda-vissza hat; az, hogy figyelek a kéréseidre, hogy szívesen okozok neked örömet, hogy boldogabbá tesszük egymás életét.
Amikor szeretettel kommunikálunk, akkor teljesen ráhangolódunk a másikra, összeolvadva a másik tudatával, és úgy adjuk át a teljes igazságot, hogy közben intuitív módon figyelünk rá. Tudjuk, mit és hogyan fontos átadnunk, hogy partnerünk épüljön tőle.
Figyelj, ki miben jó, kinek mikor tisztább a meggyőződése, megérzése, belső sugallata. Ez vezesse a kommunikációt is!
Ha megbízol a másikban, hogy egy adott dolgot ő tud jobban, és hiszel abban, hogy így mindenkinek jobb lesz, akkor kölcsönösen emelitek a kapcsolatot, hiszen támogatást, figyelmet adtok egymásnak.
Mindez gyakorlással fejleszthető, és a végén szívből érzed majd, mit mondj, mivel segítesz. A figyelmed által emelkedik a rezgése és erősödik a kapcsolata felsőbb Énjével – figyelj rá, kérdezgesd, és így rávezeted a helyes útra, a helyes kommunikációra.
Egyre inkább az lesz a fontosabb, hogy ne azt keressük, miért olyan valaki, amilyen, hanem mutassuk meg, milyenné tudna válni! Önmaga megtalálásában segítsük, hogy a saját útjára találjon. A jelent erősítsük, a jelenlegi Énjét, hogy a fénye egyre erősebben ragyogjon.
Forrás: onfejlesztonaplo.eoldal.hu
