Kodály Zoltán (Kecskemét 1882 – Budapest 1967) zeneszerző egykori otthona – melyben 1924-től haláláig lakott- a Belvárost a Városligettel összekötő reprezentatív fasor, az Andrássy út és a ma nevét viselő tér, a Kodály körönd sarkán épült eklektikus stílusú bérpalota földszintjén található.

Az 1990-ben megnyitott Kodály Zoltán Emlékmúzeum állandó kiállításként eredeti formájában, teljes berendezéssel mutatja be a mester otthonát. A dolgozószoba a hatalmas könyvtárral, a zeneszalon és az ebédlő a nagy zeneszerző, népzenetudós és pedagógus életének tárgyi dokumentumaival, az őt körülvevő bútorokkal és műalkotásokkal idézi vissza a magyar zenetörténet egyik legfontosabb huszadik századi műhelyét. A volt hálószobában pedig a tárlókban elhelyezett fényképek, az egész életművet reprezentáló kéziratok, a népzenegyűjtés dokumentumai adnak betekintést Kodály sokoldalú munkásságába.

Az Archívumot a nagyközönség nem látogathatja, az ott őrzött kéziratok, nyomtatványok, képi ábrázolások, hangfelvételek a kutatók munkáját segítik.

Kodály Zoltán otthona

1990 tavaszán a magyar zenetörténet legfontosabb alkotóműhelyeinek egyike nyílt meg a hazai s a külföldi látogató előtt – az egyetlen e fő műhelyek között, mely lényegében úgy maradt fenn, ahogy halhatatlan lakója elhagyta.

Kodály 1924 októberétől haláláig, 1967 márciusáig lakott a ma nevét viselő Köröndön. Lakása négy utcai szobából állt, a hozzájuk tartozó mellékhelyiségekkel. Berendezése inkább célszerű volt, mint fényűző; egyénivé, varázslatossá lakóinak ízlése tette. Népi kerámiák és kézimunkák díszítették: a népdalgyűjtő utak megannyi emléke. Másfelől a hosszú művészpálya emlékei: szobrok, babérkoszorúk, a legközelebbi családtagok és pályatársak képe.

Az ebédlő puritán, egyszerű bútorzatával lepi meg a múzeumlátogatót, aki – akárcsak annak idején Kodályék látogatói is – előszőr ide lép be. A délidőben betoppant kedves vendég számára mindig került még egy teríték az asztalra; az öt óra tájban érkezőt pedig fodormenta tea és sütemény várta. A kevésbé meghitt látogatókat is itt, a viaszos vászonnal letakart ebédlőasztal mellett fogadta Kodály.

A kedvesebb vendégeket, a próbára érkező muzsikusokat egy szobával beljebb tessékelték: a Munkácsy ecsetjére méltó, XIX. századi szellemet árasztó szalonba, melyet két zongora uralt. Az ajtó fölött Beethoven maszkja tekintett le a látogatóra, a kályha körül Petri Lajos különböző korszakokban készült szoborportréi együtt éltek nagyon is eleven, soha nem szoborszerű modelljükkel. A vendégek közül, akik az utolsó években e szobában megfordultak, Yehudi Menuhin, Aram Hacsaturján, Szigeti József, Pablo Casals, Leopold Stokowski emlékét fényképfelvételek őrzik.

A legbelső szoba volt, faragott íróasztalával és a két falat beborító könyvtárral, a tulajdonképpeni alkotóműhely. A zenetörténet, néprajz, irodalomtörténet, magyarságtudomány alapirodalma mellett a szépirodalom és költészet válogatott remekei sorakoztak itt – magyar, német, francia, angol, olasz, latin és görög nyelven. Az íróasztalt, az asztalokat és székeket levelek, iratok borították: egy eleven műhely szerszámai, kellékei, szellemi gyaluforgácsai.

A múzeum utolsó szobája, az egykori hálószoba a halhatatlan zeneszerző munkásságának időszakos kiállításokkal állít emléket – nagyobbrészt a Kodály Archívum anyagát felvonultatva.

Cím: VI ker.Kodály körönd 1.
Tel: +36 (1) 352-7106
E-mail: [email protected]
Web: www.museum.hu