A Kiscelli Múzeum nem csak Óbudának, hanem Budapestnek is egyik gyöngyszeme. A barokk épületegyüttes 1745 és 1760 között épült a trinitárius szerzetesek számára, akiket a Zichy család telepített le Óbudán. A kolostor és templomegyüttes tervezője Johann Entzenhoffer bécsi építész volt.
A trinitárius templom és kolostor 1784-ig működött. II. József ebben az évben feloszlatta a rendet, így az épület kincstári tulajdonba került. A következő száz év során volt laktanya, katonai raktár és hadastyánok laktanyája is. Az 1900-as évek elején már elhagyatottan álló épületet Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros vette meg, és itt helyezte el saját gyűjteményeit, illetve az általa gyártott bútoroknak árumintaraktárat rendezett be. 1935-ben, végrendeletében az épületet berendezésével és a hozzá tartozó parkkal együtt a tóvárosra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakban múzeum működjön a kastélyban.
A Székesfővárosi Múzeum várostörténeti, képzőművészeti gyűjteményeit 1938-ban költöztették az épületbe. Budapest ostroma alatt azonban az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett és a műtárgyanyag egy része is elpusztult.
A háború utáni helyreállítás befejeztével a múzeum 1949-ben nyílt meg a látogató közönség előtt.
Az épületben a Budapesti Történeti Múzeum két főosztálya található. A képzőművészeti emlékeket a Fővárosi Képtár mutatja be, míg a Kiscelli Múzeum Újkori várostörténeti gyűjteménye a főváros újkori tárgyi emlékeinek leggazdagabb tárgyi gyűjteménye.
A múzeum a következő gyűjteményekkel rendelkezik: Bútorgyűjtemény, Cégérgyűjtemény, Építészeti Tervgyűjtemény, Fényképtár, Játékgyűjtemény, Néprajzi Gyűjtemény, Óra- és Műszaki gyűjtemény, Pecsétnyomó-gyűjtemény, Plakátgyűjtemény, Sajtó- és Nyomdászattörténeti Gyűjtemény, Schmidt-hagyaték, Táncrendgyűjtemény, Térkép-, Kézirat- és Nyomtatványtár, Történeti Adattár, Üveg-, Kerámia- és Porcelángyűjtemény, Vegyes Életmód Gyűjtemény és Zászlógyűjtemény.
Régi pesti cégérek és boltjelek (részlet a kiállításból)
Ma már ismét nem szükséges megmagyarázni, hogy mi a cégér. Mindenkinek ismerősek az üzletek kirakata, kapuja felett lógó, felerősített táblák – közismert emblémákkal és kevés szöveggel. A mai cégérek egy régi fontos jelrendszer felújításai, de akárcsak egy-két évtizeddel ezelőtt is úgy látszott, mintha a neonfelirat divatja végleg eltüntette volna őket az utcaképből.
A cégérek mint boltreklámok születettek meg az egyes kézműves testületek, a céhek szerszámainak és jelképeinek felhasználásával. Magyarországon is maradtak fent cégtáblák emlékei a 16. századtól kezdve, de leginkább a 19. században terjedtek el városainkban.
A cégérekhez megtévesztésig hasonlóak voltak az egyes jelentősebb épületek házjelei, amelyek alapján lehetett tájékozódni a városokban, hiszen ekkor még sem utcaelnevezések, sem házszámok nem léteztek. Egy idő után sokszor ezek az elterjedt nevek váltak utcanévvé. Előfordult azonban, hogy valamelyik kereskedő boltja, vagy egy-egy kocsma, fogadó annak a háznak a jeléről nevezte el magát, amelyben működött, és arról lett közismert. Ám legtöbbször nem lehet eldönteni, hogy melyik volt előbb: a házjel vagy az üzletnév, mint például a budai Várnegyed vörös sünnel jelölt házában működött Vörös Sün fogadó esetében.
A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának gazdag és értékes gyűjteménye van a főváros területéről származó cégérekből. Köztük található több várostörténeti jelentőségű darab is, mint pl. az Aranykéz fogadó szép cégére, mely a belvárosi Aranykéz utca névadója lett. A míves iparművészeti darabok mellett készültek festett cégtáblák is, amelyeket olykor olyan neves művészek alkottak, mint Barabás Miklós.
Cím: Nem köthető városhozKiscelli utca 108.
Tel: +36 (1) 430-1076
E-mail: [email protected]
Web: www.btm.hu
