Pattanásig feszült a helyzet egy apró orosz terület körül – Ez lesz, ami végül egymásnak ugrasztja a NATO-t és Moszkvát?
Régóta téma biztonságpolitikai szakértők körében, hogy Kalinyingrád egyfajta gyújtópontja lehet egy szélesebb, NATO és Oroszország közti konfliktusnak; most úgy tűnik, valóban növekszik a régióhoz köthető feszültség, amiért Litvánia részben blokkolja az áruforgalmat az orosz exklávéba. Oroszország a szokásos fenyegetőzésen túl már állítólag rakétatámadások kivitelezését gyakorolja Litvánia ellen, a napokban pedig egy katonai helikopter is berepült a térségben található Észtország légterébe. Vajon Kalinyingrád kérdése lesz az, ami eszkalálja a konfliktust Oroszország és a NATO közt? Meddig mehet el az orosz fenyegetőzés? Nézzük!
Miért éppen Kalinyingrád?
Kalinyingrád megye egy kicsi, mindössze 15 100 négyzetkilométeres terület Lengyelország, Litvánia és a Balti-tenger közt. Annak ellenére, hogy nem határos a szárazföldön az orosz anyaországgal, minden tekintetben Oroszország részének számít, mióta a második világháború után hivatalosan is annektálta Németországtól a Szovjetunióhoz tartozó Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság.
Mivel két NATO-tagállam veszi körül, Kalinyingrád stratégiai fontosságú térség, talán nem túlzás azt mondani, hogy egyfajta előretolt helyőrségnek számít az orosz védelmi politikában. Kalinyingrád az orosz balti hadiflotta elsődleges állomáshelye, egy része ezeknek a hajóknak valószínűleg nukleáris fegyverekkel is fel van szerelve. A Kalinyingrádban elhelyezett stratégiai csapásmérő képességekkel az orosz haderő könnyedén tudná támadni egyes európai NATO-országok fontosabb katonai létesítményeit, fővárosait egy esetleges konfliktus esetén.
Ezekkel a képességekkel nyilván a NATO is tisztában van, számos biztonságpolitikai szakértő ezért úgy gondolja, egy esetleges orosz-NATO konfliktus esetén elsődleges célpont lenne a Kalinyingrádban állomásoztatott fegyverrendszerek leszerelése. Erről szól többek közt Sir Richard Shirreff volt európai NATO helyettes parancsnok Háború Oroszországgal című könyve is.
Mivel vágta ki most a biztosítékot Litvánia?
Mivel Kalinyingrádnak nincs közvetlen kapcsolata Oroszországgal, a térségbe korábban elsősorban tengeri úton, illetve Litvánia felől vasúton és légi úton érkeztek eddig a fontosabb árucikkek.
A litván kormány viszont vasárnap implementálta az Európai Unió által kiszabott, egyes árucikkeket érintő embargókat, úgyhogy letiltották a szárazföldön Kalinyingrádba érkező áruforgalom mintegy 50%-át.
A légi forgalmat már korábban teljesen leállították az orosz légitársaságok kitiltásával.
A mostani tiltással lényegében elvágták Kalinyingrádot a legtöbb energiahordozótól: tilos az orosz szén szállítása, illetve hamarosan az olajszállítást is leállítják az EU-s embargó miatt. Ezen kívül megtiltották a technológiai eszközök, ipari gépek, fémek, luxuscikkek és építőanyagok behozatalát is.
Litvánia azt állítja, hogy semmilyen plusz embargót, szankciót nem hoztak, csak azokat a döntéseket implementálták, melyeket az Európai Unió tagállamai egységesen meghoztak az elmúlt hetekben az Oroszországgal szembeni szankciókról. A Kremlt viszont ez egyáltalán nem nyugtatta meg.
Fenyegetőzik Moszkva, előkerültek a rakéták
A Kreml az orosz érdekeket sértő nyugati lépésekre kétértelmű fenyegetések egész sorozatát tette meg. Moszkva behívta Litvánia ügyvivő nagykövetét és közölték vele, hogy
ha Litvánia nem vonja vissza ezt az ellenséges lépést, Moszkva válaszlépéseket fog tenni, hogy megvédje nemzeti érdekeit.
Marija Zaharova, a külügyminisztérium szóvivője ma közölte:
ezek a válaszlépések nem csupán diplomáciai, hanem „gyakorlati” lépések lesznek.
Nem mellesleg az oroszok azzal is érvelnek, hogy az Európai Unió megsértette azt a 2002-es egyezményt, amely szavatolta Kalinyingrád és az orosz anyaföld közt a szabad áruforgalmat Litvánia EU-csatlakozásának előfeltételeként.
Közben az orosz RIA Novosztyi arról adott jelentést, hogy a balti flotta hadgyakorlatba kezdett 1000 katona / tengerész és 100 „katonai és különleges eszköz” bevonásával. Az utóbbi valószínűleg hajókat, harcjárműveket, tüzérségi eszközöket, nagy hatótávolságú rakétafegyvereket jelent. Litvánia szerint az oroszok azt gyakorolják, hogy tudnak támadást kivitelezni ellenük, a Kreml szerint viszont régóta tervezett hadgyakorlatról van szó.
Közben kedden berepült egy orosz katonai helikopter az észt légtérbe, ami a szintén balti ország szerint „szélsőségesen komoly” incidens. Bár némi jóindulattal feltételezhető, hogy ez az esemény csak véletlen következménye, aligha mozdítja pozitív irányba az eleve feszült viszont a balti államok és Oroszország közt.
A három balti országra nem mellesleg azért is dühös Oroszország, mert képességeikhez viszonyítva igencsak komoly haditechnikai eszközökkel – kézifegyverekkel, légvédelmi rendszerekkel, páncéltörőkkel, harcjárművekkel – segítik az ukrán fegyveres erőket. Ezen a területen is talán épp Litvánia a legaktívabb.
Meddig feszülhet még a húr?
Nagy kérdés most, hogy mit is jelentenek a „gyakorlati lépések,” melyeket Oroszország megtesz majd, hogy „megvédje nemzeti érdekeit.” Mint megszokhattuk, a Kreml szándékosan fogalmaz kétértelműen, hogy a nyugati riválisok rettegjenek az esetleges vészforgatókönyvektől, ugyanakkor nyitva hagyják annak lehetőségét is, hogy csak minimális válaszreakció születik.
Nézzük először azt, hogy mi fog reálisan történni.
- A legvalószínűbb lépés az, hogy Oroszország valamilyen gazdasági hatású retorziót foganatosít majd. Litvánia és Oroszország közt minimális a kereskedelmi forgalom, évente olyan 6 milliárd dollár értékben zajlik és elsősorban az energiahordozók, műszaki cikkek piacára terjed ki. Ezek egy részét már eleve korlátozzák az uniós embargók, de reális eshetőség, hogy a két ország közt szinte teljesen leáll majd a kereskedelmi forgalom a mérgesedő diplomáciai helyzet miatt. Litvánia emellett arra számít, hogy Oroszország lekapcsolja majd a regionáis áramhálózatról az országot, mely lehetőségre elmondása szerint felkészült a balti állam vezetése.
- Szintén reális eshetőség, hogy Oroszország nagy mennyiségű fegyvert, haditechnikai eszközt csoportosít Kalinyingrádba és a balti államok határaira, esetleg megvillantja a nukleáris fegyvereit is. Ezeknek a lépéseknek egy része már eleve megtörtént volna a svéd-finn NATO-csatlakozás miatt (már ha ez valóban sorra kerül), érdemi változást nem jelent. Oroszország ijesztgetheti a NATO-t mindenféle fantasztikus szuperfegyver felvonultatásával, de gyakorlati szempontból nem sok változna.
- A litván embargó azért közel sem zárta le hermetikusan Kalinyingrádot az orosz anyaországtól: a Balti-tengeren keresztül, Szentpétervárról tudják pótolni tengeri úton a kiesett árucikkeket az oroszok. Ez télen egy kicsit nehezebb lesz, mert befagyhat a Finn-öböl, de Oroszország nem véletlen rendelkezik a világ legnagyobb jégtörő flottájával. Emellett a tengeri szállítás talán komplikáltabb és költségesebb logisztikai megoldásokat igényel, főleg az energiahordozók területén, de aligha kell amiatt aggódnia Kalinyingrád lakosainak, hogy teljesen elszigetelődnek a külvilágtól a vasútvonalak lezárásával.
És most nézzük a vészforgatókönyvet, amivel a Kreml vezetői állandóan (burkoltan) fenyegetőznek, de remélhetőleg racionális vezetőkként sosem fogják elővenni: a katonai akció.
Számos NATO-elemző, thinktank és katonai döntéshozó gondolja azt, hogy ha Oroszország fegyveres konfliktust indítana a katonai szövetség ellen, egyik első lépése lenne, hogy megpróbálná elfoglalni a lengyel-litván határon található „Suwalki-folyosót,”
egy olyan szárazföldi korridort, melyen Kalinyingrádot össze lehetne kötni Fehéroroszországgal. Erre enged következtetni az is, hogy Oroszország többször is kezdeményezett már tárgyalásokat a térség átjárhatóságának biztosítása végett, de rendre sikertelenül jártak a lengyel, balti és EU-s ellenszél miatt.
A Suwalki-folyosó birtoklása azért is aggályos kérdés a balti országoknak, mert ha az orosz haderő megszerezné a térség irányítását, lényegében el tudnák szigetelni a három balti ország szárazföldi összeköttetését az Európai Unió többi részétől.
Hogy sikerrel járna-e Oroszország egy ilyen akcióban? Igencsak kérdéses. Mint ismert, mind Lengyelország, mind Litvánia NATO-tagállam, a katonai szövetség ötös cikkelye szerint pedig támadás esetén mind a 30 NATO-tagállam a megtámadott ország védelmére kellene, hogy siessen. A szakmai konszenzus egy ilyen forgatókönyv esetére szinte biztosan világháborút és az emberiség pusztulását hozó nukleáris háborút vetít elő, melyet remélhetőleg még a mostanában igencsak erratikusan és kiszámíthatatlanul viselkedő Kreml-döntéshozók is el akarnak kerülni.
De tegyük fel, hogy nem valósul meg a legrosszabb forgatókönyv, csak egy limitált „különleges művelet,” limitált NATO-válaszcsapással.
A Suwalki-folyosót a lengyel és litván haderő mellett egy több ezer fős német, amerikai, cseh, norvég és holland NATO-kontingens védi, felszerelve nehéztüzérséggel, páncélosokkal. Szükség esetén újabb katonák (tíz)ezrei mozgósíthatók a NATO 40 ezer fős Reagáló Erejéből (NRF), melynek egyik támaszpontja, a Rudininkai légibázis alig 125 kilométerre található a térségtől.
Az, hogy egy limitált orosz-NATO háborúban melyik fél nyerne, egy külön cikket érdemel. Annyi talán megállapítható, hogy az ukrajnai invázió azért nem éppen mutatja azt a képet, hogy az orosz haderő pikk-pakk elkalapálná a NATO gyorsreagálású erejét, de persze az oroszok szerint az igazi keményfiúkat a NATO-nak tartogatja Putyin.
Nézzük meg más szemszögből az eseményeket és a várható intézkedéseket, mindkét oldalról!
A litván kormány múlt szombat óta korlátozza Oroszország szárazföldi hozzáférését a kalinyingrádi közigazgatási és katonai körzethez, amire a Kreml azonnal erőteljes ellenlépéseket helyezett kilátásba. A kialakuló új válság súlyát növeli, hogy Litvánia (Ukrajnával ellentétben) a NATO-nak és az Európai Uniónak is tagja. A litván döntés az EU által szankcionált orosz áruk és energiahordozók tranzitját zárja el Oroszország európai exklávéjába.
Új front nyílik, de a katonai konfliktus elkerülhető, és ez minden fél érdeke
Oroszország kemény álláspontja szerint Litvánia „ellenséges cselekedetet” követett el, aminek súlyos következményei lesznek, amennyiben nem állnak el a tilalomtól. A következmények konkrét formái még nem ismeretesek, de tartalmazzák katonai jellegű lépések lehetőségét is. Hétfőn Vlagyimir Putyin elnök sajtótitkára, Dmitrij Peszkov még csak annyit közölt, hogy „a helyzet több mint súlyos és komoly, mélyreható elemzésre van szükségünk ahhoz, hogy kidolgozzuk a válaszunkat.”
A litván kormány döntése, ami az EU szankciós intézkedésein alapul, gyakorlatilag blokkolja a fémek, szén, építőanyagok és csúcstechnológiás termékek orosz tengeri kikötőbe irányuló tranzitját, így Kalinyingrádba is. Litvánia közölte, hogy döntését az Európai Bizottsággal, vagyis az EU végrehajtó szervével folytatott konzultációit követően hozta meg.
Ugyanakkor a vilniusi kormány megerősítette, hogy a szankciók alá nem eső áruk forgalma továbbra is zavartalan, és nem esik korlátozás alá semmilyen termék vagy szolgáltatás, ami megfelel az uniós előírásoknak.
A Kreml gyorsreakciója az volt az egykori szovjet tagköztársaság felé, hogy ha a példátlan és ellenséges lépést nem vonják vissza teljes mértékben, akkor Oroszország fenntartja a jogot, hogy lépéseket tegyen nemzeti érdekeinek védelme érdekében.
Az orosz flotta rendszeresen tart katonai gyakorlatokat a Balti-tengeren, legutóbb június közepén 60 hadihajó és 10 000 katona részvételével. A litván blokád pánikrohamot váltott ki Kalinyingrádban. A régió kormányzója, Anton Alihanov ragaszkodik ahhoz, hogy Oroszország biztosítsa és növelje a Szentpétervárról az exklávéba induló teherhajók számát az év hátralévő részében.
A Moscow Times jelentése szerint vásárlási pánikhullám terjedt el a kalinyingrádi régióban, miután a vasúti blokád azzal fenyeget, hogy fontos alapanyagokhoz, például vasipari termékekhez vagy cementhez nem lehet majd hozzájutni. Az építőanyagok mellett egyes nagyfogyasztók a földgázt is elkezdték felvásárolni, attól tartva, hogy az Oroszországból az exklávéba tartó vezetékeket elvágják. Alihanov arról biztosította a kalinyingrádiakat, hogy az energiaellátás legalább augusztus 10-ig tart, és kérte, hogy ne essenek pánikba a vásárlásban.
Európa helyesli a litván lépést – de hogyan érinti mindez a NATO-t?
Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője megerősítette Litvánia támogatását, de kifejezte aggályait az orosz ellenlépések és a beígért megtorlás miatt. Hangsúlyozta, hogy egy uniós döntés végrehajtásáról van szó, és „színtiszta orosz propagandának” nevezte azt az orosz vádat, hogy Litvánia önálló szankció politikát alkalmazna.
Timothy Ash, a BlueBay Asset Management vezető stratégája úgy nyilatkozott, hogy „Kalinyingrád stratégiai kényszer Oroszország számára”, és hogy Moszkva egész biztosan reagálni fog. A kérdés csak az, hogy ezek milyen súlyú lépések lesznek, és tartalmaznak-e majd katonai elemeket.
„Egy szárazföldi támadás a szállítási folyosó ellen beélesíti a NATO 5. cikkelye szerinti kölcsönös védelmet. Putyin tudja azt, hogy ez háború lenne a NATO-val”. A kérdés az, hogy az orosz elnök megkockáztathat-e egy ilyen lépést, miközben Ukrajnában is már csökkentett stratégiai céljainak megvalósításáért küzd? Ezenkívül műveleteket kellene indítania Belaruszon keresztül is, meghosszabbítva ezzel utánpótlási vonalait és megosztva erőit – teszi hozzá az elemző.
Ash felveti azt a lehetőséget is, hogy Oroszország törekedhet a Balti-tengeren a litván kereskedelem blokád alá helyezésére, felhasználva jelentős haditengerészeti eszközeit a tengeri övezetben. Valószínűleg egy ilyen lépést háborús eszkalációnak tekintené mind a NATO, mind az EU, és ez választóvonal lenne, hogy beindítsák-e az 5. cikkely szerinti védelmi mechanizmust.
Az említett rendelkezés a Washingtonban 1949-ben elfogadott Észak-atlanti Szerződés egyik pillére. A kollektív védelem koncepciója azt jelenti, hogy ha a szövetség bármely tagját külső támadás éri az északi féltekén, akkor az a teljes csoport elleni támadásnak minősül, és ezzel megnyílik a tagok kötelezettsége a megtámadott partner védelmére. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ez nem jelenti feltétlenül, hogy minden tag köteles azonnal részt venni egy fegyveres beavatkozásban, hanem hogy minden szerződő fél hadviselővé válik, és a maga képességeihez mérve köteles a megtámadottat segíteni.
Az 5. cikkely életbe léptetése ezért csak a legvégső, mondhatni a legelkeseredettebb esetben jelent egyben totális katonai konfliktust a NATO és a támadó között. Egy ilyen döntésre akkor kerülhet sor, ha minden politikai, diplomáciai vagy más megoldás kimerült.
Ugyanakkor figyelmeztető, hogy az Oroszország és a NATO közötti feszültség eleve már az ukrajnai háború következtében is rendkívül magas. Az új fejlemény egy fokozattal növeli az ellentéteket, és immár a közvetlen konfrontáció lehetőségét is hordozza.
Mit nyújtott eddig a NATO?
Miközben a NATO segíti Ukrajnát az orosz invázió elleni küzdelemben, tagjai katonai felszerelések és fegyverek széles skáláját, valamint humanitárius segélyeket küldenek, a szervezet többször is hangsúlyozta, hogy nem küld csapatokat az országba, mivel nem kíván közvetlen katonai konfrontációt a nukleáris nagyhatalom Oroszországgal. Azonban más (lehet) a helyzet Litvániával, vagy bármelyik balti szövetségessel.
A NATO köreiben erősödő vélemény, hogy fejleszteni és bővíteni kell a keleti szárny, és különösen a Baltikum védelmét. Ben Wallace brit védelmi miniszter szerint adott esetben „nincs 60 napod, hogy eljuttasd a tankokat, mondjuk Észtországba. Mert akkorra már nem is lesz Észtország, látva, amit az oroszok műveltek Ukrajnában”.
A balti államok, Észtország, Lettország és Litvánia – a transzatlanti szövetség északkeleti szárnya – már régóta figyelmeztetnek egy lehetséges orosz támadásra, már Moszkva februári ukrajnai támadása előtt. A kalinyingrádi válsággal ezek a szempontok még súlyosabbak lettek.
Németország bejelentette, hogy további 3500 katonát szán Litvánia védelmére, de többségüket egyelőre otthon állomásoztatja. Berlin taktikáját több nyugati szövetséges is osztja, mert a tartós állomásoztatást Moszkva folyamatos provokációnak értékelheti, ezért bizonyos felszerelések előzetes kihelyezése és csapatok rövid időn belüli átszállítása taktikusabb lépésnek látszik. További stratégiai szempont, hogy a három balti állam közül kettő határos Oroszországgal, míg Litvánia csak Belaruszon keresztül támadható meg szárazföldön. A Balti-tenger felől viszont mindhárom közvetlen célpont lehet.
Ezzel szemben a sebezhető szövetségesek, például Litvánia is, azt állítják, hogy több ezer NATO-katonára van szükségük, teljesen felfegyverkezve és ellátva, hogy azonnal reagáljanak bármilyen orosz támadásra. Margarita Šešelgytė, a Vilniusi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Intézetének igazgatója szerint a német megközelítés nem jó üzenet számukra. „Biztonságunk szempontjából az előre elhelyezett védelmi erők elengedhetetlenek. Nekünk nincs olyan stratégiai mélységünk, mint Ukrajnának” – mondta. Ukrajna azért tudott és képes megvédeni magát, mert nagy területek felett van katonai fennhatósága. A balti országokat viszont egy héten belül lerohanhatják az orosz erők.
Szempont az is, hogy az olyan állandó bázisok, mint például az USA németországi támaszpontjai, igen drágák. A csapatok általában a családjukkal utaznak, és hatalmas komplexumokra van szükségük, beleértve lakásokat, iskolákat, kórházakat és sportpályákat. Kajsa Ollongren holland védelmi miniszter szerint ezért az úgy nevezett „kísérő nélküli” harccsoportok felállítása a legjobb út, rotációs alapon cserélve a legénységet, és külföldről irányítva a működésüket. „Egyetértünk a német megközelítéssel, ami illeszkedik a NATO keleti szárnyának adottságaihoz, ugyanakkor rugalmas is.”
Hollandia is csapatokkal járul hozzá a németek vezette litvániai NATO-harccsoporthoz. Észtországban az Egyesült Királyság, Lettországban Kanada, Lengyelországban pedig az Egyesült Államok vezeti az alakulatokat. A rugalmas érvelés mellett szól az is, hogy a nagyobb támaszpontokat az ellenség megismerheti, elpusztíthatja, vagy akár meg is kerülheti. Az USA 82. légibevetésű hadosztálya viszont azzal büszkélkedik, hogy 18 órán belül bárhol bevethető a bolygón, és nincs szüksége nagyobb helyi támaszpontokra.
A baltiak viszont attól tartanak, hogy Vlagyimir Putyin tanul az ukrajnai háború első szakaszának hibáiból, és a NATO segítség túl későn érkezhet a három védtelen főváros megóvására.
Litvánia vagy más új célpont esetében (szemben Ukrajnával) a NATO légierőt, haditengerészetet, támadó fegyverzeteket és harci alakulatokat is küldhet az országok védelmére. Ezért Oroszországnak is gondosan kell mérlegelnie a Litvániával szembeni választ, tudva, hogy minden közvetlen támadást a szervezet az összes NATO-tag elleni támadásnak fog tekinteni.
Ned Price, az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője szerint „Litvánia egyenjogú tagja a NATO-szövetségnek, és ez a kapcsolat acélszilárdságú. Kitartunk a NATO-szövetség felé tett kötelezettségeink mellett, és ez természetesen magában foglalja az ötödik cikkely lehetőségét is. Litvánia szilárd partnerünk, szövetségesünk, és így az USA és a NATO is kiáll mellette”.
Címlapkép: Jeff J Mitchell/Getty Images
portfolio nyomán, euronews nyomán
