A nemrég bejelentett veszélyhelyzet miatt sokan otthonról dolgoznak, és igyekeznek távol tartani magukat embertársaiktól.
Ez viszont azzal jár, hogy az emberek egymás agyára mennek otthon, esetleg halálra unják már a magányt. És persze edzeni se tudnak elmenni, így évek munkája megy a fehérjeturmixba.
Mit lehet ilyenkor tenni? Nem szabad kilépni a házból? Ne vásároljunk be? Kerüljük a friss levegőt?
HA ESÉLYES, HOGY ÖN FERTŐZÖTT, AKKOR IGEN. HA NEM KELL KÓRHÁZI KARANTÉNBA VONULNIA, MARADJON OTTHON, ÉS KERÜLJE AZ EMBEREKET, AMENNYIRE CSAK LEHETSÉGES.
Azonban ha saját döntésből marad otthon, és nem érintkezett mostanában potenciális fertőzöttel, vagy olyannal, aki külföldről utazott Magyarországra (mert akkor tessék otthon maradni!), akkor ha követi a higiéniás előírásokat, azaz gyakran mos kezet és fertőtlenít, könyökbe köhög, és tartja a pár lépés távolságot a többi embertől, biztonságosan kiléphet az utcára, ha szükséges.
Az Atlantic három szakértőt kérdezett a témában: Carolyn Cannusciót, a Pennsylvaniai Egyetem kutatóját, Albert Kót, a Yale Közegészségügyi Iskolájának tanszékvezetőjét, és Crystal Watsont, a Johns Hopkins Kórház kutatóját. Cannuscio úgy látja, hogy szigorú önmegtartóztatásra van szükség: ha lehet, mondjuk le még a kiscsoportos összejöveteleket is. Segíthet, ha két háztartás megbeszéli, hogy egymáson kívül igyekeznek mással nem érintkezni, így fenntartható egy nagyobb csoport. Ezzel Watson is egyetért.
Ko szerint is korlátozzuk az összejövetelek számát, bár ő kicsit megengedőbb. Szerinte ha mindenki gyakran kezet mos, nem ülünk túl közel egymáshoz, nem taperoljuk a saját és egymás arcát, és gyakran fertőtlenítjük a kilincseket, csapokat, társasjátékelemeket, akkor egyszer-kétszer összeülhetünk.
Hasonlóan vélekednek a randizásról: nem ajánlják, biztos, hogy nem ez a legjobb időszak vadidegenekkel találkozni. Ko szerint két ember találkozása a legkevésbé aggasztó; minél nagyobb a tömeg, annál nagyobb a kockázat. Cannuscio inkább azt ajánlja, hogy most hagyjuk egy kicsit a Tindert és társait.
Így vannak a nagy összejövetelekkel, a bevásárlással, az edzőteremmel és a fodrásszal is: ha nem muszáj, biztosabb, ha elnapoljuk ezeket. Ha két ember együtt él, és egyikőjük se fertőzött, akkor nekik nem kell változtatni semmit az otthoni szokásaikon, de az nagyon fontos,
HOGY NE LÁTOGASSUK AZ IDŐS ROKONOKAT, MIVEL ŐK A LEGVESZÉLYEZTETETTEBBEK.
Abban, hogy ki szabad-e kimenni a szabadba, Cannuscio és Watson egyetértenek: ha valaki nem fertőzött, menjen, sőt! A vidékiek töltsenek minél több időt a szép napos szabadban, és a városiak is nyugodtan menjenek a zöldbe, ha nincs tömeg.
