Döbbenetes képsorok kerültek fel a legnagyobb videómegosztó oldalra.
A közel félórás, 1990. novemberében készült felvételen a legendás tévébemondó, Tamási Eszter – alig három hónappal az agyműtétje után – egészen rövid hajjal meséli el fájdalmas részletessséggel a betegséggel vívott harcát és az operáció előtti, évekig tartó kálváriát.
A felvételt Tallián Tamás készítette, aki saját bevallása szerint 1985-ben, már betegen ismerte meg a tévést, majd volt mellette annak utolsó hat évében. Ha még élne, Tamási hétfőn ünnepelné a 65. évfordulóját annak, hogy előszö tűnt fel a képernyőn. A közkedvelt bemondónő 1985-ben lett először rosszul, ám csak három – súlyos rosszullétekkel és fájdalmakkal teli – évvel később tudta meg, mi a baja. És a megoldás még ezek után is két évet váratott magára.
– Egymást követték a rosszullétek, naponta voltak panaszaim, úgy indultak el a napok, hogy nem tudtam, végre tudom-e hajtani az elképzelt feladatokat akár otthon, akár a munkámban. Elmondhatatlan szenvedés volt fizikailag és lelkileg is, hogy nem tudom, mi bajom van, de tudom, hogy van valami bajom – emlékezett vissza a pár évvel korábban történtekre a videóban Tamási, aki három év után került olyan szakemberhez, aki meg tudta állapítani, hogy bal keze rendszeres görcseinek, illetve a rosszullétek oka az agyban keresendő.
– Iszonyú kínokkal megcsináltunk egy agyérfestéses komputertomográfiai vizsgálatot, majd meg is lett az eredmény: egy mogyoró és egy dió nagysága közötti daganat az agy jobb féltekéjében – hangzott el a sokkoló diagnózis, ám Eszternek még így is két évet kellett várnia a műtétre.
A daganat veszélyes helyen volt, az operációt nem nagyon vállalták, gyógyszerrel próbálták az állapotát szinten tartani, de hiába, egy idő után már dolgozni sem tudott. Ugyan megállapították, hogy a tumor nő, életmódváltást javasoltak, pedig a kínjai szinte már elviselhetetlenek voltak.
– Panaszkodtam, hogy a bal lábamról a papucsot sem tudom lerúgni, ha egy lepedőt kellett összehajtani, azt hittem, belehalok, súlyt felemelni, vasalni sem tudtam. A bal felem rohamosan bénult, ez vonatkozott az arcomra, a kezemre, a lábamra – mesélte a tévés, aki ekkor már felöltözni is nehezen bírt egyedül. – Egymás után következtek a balesetek, a kádban való elesések, , a fejem beverése, életveszély volt.
Tamási Eszter végül öt év elteltével, 1990 őszén műtötték meg.
– Ekkor már az volt a tét, hogy a bal oldalamra teljesen lebénulok – magyarázta a bemondó, aki a beavatkozást követő napokban mozdulni sem tudott.
Tamási úgy hitte, egy saját maga által megfogalmazott ima mentette meg.
– Úgy éreztem, ez az egyetlen dolog, ami átsegíthet ezen – árulta el a bemondó, s akkor úgy tűnt, túl van a betegségén. Végül nem így lett: a szervezete kicsivel több, mint egy év múlva, 1991. december 16-án feladta a harcot.
Tallián Tamás 32 évig őrizte az egyedülálló felvételt, amelyet egyszer már szeretett volna megmutatni a nyilvánosságnak.
– A Magyar Televízió indulásának 50. évfordulóján gondoltam, hogy Vitray Tamás visszahív, megadtam a nevem, számom, de nem történt meg. Fogadjátok szeretettel tőlem ezt a 32 éve féltett, különleges „betegség riportot” – írta a videó alá a férfi.
Vitray sokáig nem tudott Tamási Eszter betegségéről
Vitray Tamás nagyon jó viszonyban volt Tamási Eszterrel, noha leginkább csak a munka kapcsán találkoztak. A legendás tévés a kórházban is meglátogatta kollégáját.
– Erre a látogatásra már csak halványan emlékszem, de azt tudom, sokáig senki sem tudta, hogy Eszter nagyon beteg. A műtétkor persze, már tudtuk, de amikor meglátogattam, nem akartam tapintatlan kérdésekkel zavarni, inkább csak a hogyléte felől érdeklődtem – mesélte a Blikknek Vitray, aki arra azonban élénken emlékszik, mennyire más volt a Magyar Televízió indulásakor a nézők viszonya a bemondókhoz, mint manapság. – Mára ugyan eltűntek, akkoriban azonban szinte családtagnak számítottak. Emlékszem, a tévé belső berkeiben szájról- zájra járt a történet, hogy amikor Eszter bemondás közben megállt és előre, a kamerába nézve azt mondta, kérek egy zsebkendőt, az összes férfi tévénéző nyúlt a zsebébe és nyújtotta felé. Olyanok voltak ők ketten Takács Marikával, mint a családtagok. Egy másik kedves történet is eszembe jut Eszterről… Ez akkor történt, amikor még a sportközvetítésekkel egy időben a tévéstúdióból nem lehetett sugározni, ezért a bemondó is kijött a rendezvényre, onnan mondta be, mi következik. Nos, a Népstadionban volt épp egy fontos futballmérkőzés, Esztert pedig a stadion másik oldalán tette le az autó, ezért végig kellett jönnie előre a futópályán. Ahogy megismerték a nézők a lelátón, úgy zúgott fel a taps, amerre ment, ő pedig integetett vissza mindenkinek kedvesen.
blikk
