Kim Dzsongun észak-koreai vezető szeptemberben Oroszországba látogat, hogy találkozzon Vlagyimir Putyin elnökkel.
A KNDK megvitatja fegyverek szállításának lehetőségét Oroszország számára, és a katonai együttműködés egyéb vonatkozásait, melyek részletei még nem ismertek, de kitalálhatók.
Mit kínálhatnak egymásnak?
Kim elnök nagyon ritkán jár külföldre és kerüli a repülést. Valószínűleg páncélvonattal indul majd Phenjanból Vlagyivosztokba, ahol legutóbb is eszmét cseréltek 2019 áprilisában.
Van olyan verzió is, hogy Kim Moszkvában találkozik Putyinnal, de ez nem megerősített híresztelés.
Putyin elnök azt reméli, hogy Kim Dzsong Un beleegyezik tüzérségi lövedékek és páncéltörő rakéták szállításába, amelyekből az orosz hadsereg ellátottsága egyre szűkösebb. Cserébe Phenjan azt várja Moszkvától, hogy biztosítson fejlett technológiát műholdjaihoz és nukleáris tengeralattjárókhoz.
Fel fog merülni az élelmiszerhiánnyal küszködő phenjani rezsim megsegítése gabona és rizs szállításával, és együttműködés jöhet létre a rendkívül magas szintre fejlesztett észak-koreai hacker-farmok használatában is.
Phenjannak hatalmas lőszerkészletei vannak
A kézifegyverek terén Phenjan egymilliárd lőszerrel rendelkezi, és húszmilliónál több 155 milliméteres tüzérségi lövedéket tart raktáron, ami az ukrajnai háború legsűrűbben használt pusztító eszköze. Az ellenoldali tervek szerint Dél-Korea fog hasonló tüzérségi lőszert szállítani az ukrán haderő számára.
A CIA tudomása szerint Putyin és Kim augusztus végi levélváltása megemlíti a fegyverszállítás lehetőségét, noha korábban mindkét fél határozottan tagadta az ilyen terveket. A dél-koreai hírszerző szolgálat tudomása szerint Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter újra felkérte Kim Dzsongunt közös hadgyakorlatok lebonyolítására, amire Észak-Korea története során sosem volt példa, még a Kínával ápolt kapcsolatok zenitjén sem.
Sojgu július végén járt Phenjanban, ahol államfőnek kijáró külsőségekkel fogadták, és ahol a KNDK hadseregét „a világ legerősebbjének” nevezte. A látogatás során bemutatták neki a legújabb észak-koreai rakéta- és drónfejlesztéseket is, és ekkor vetette fel először egy közös szimulációs hadgyakorlat gondolatát.
Phenjan kissé vonakodik a közös hadgyakorlatoktól
Park Won-gon, az Ewha Womans Egyetem professzora szerint nem teljesen biztos, hogy Phenjan elfogadja a kérést, annak ellenére sem, hogy a két ország között a katonai együttműködésnek növekvő jelei vannak. „A visszahúzódó északi rezsim soha nem végzett közös hadgyakorlatot más nemzetekkel a koreai háború vége óta” – mondja Park. „Egy másokkal végzett hadgyakorlat súlyosan aláásná Észak-Korea független védelmi képességeinek több évtizedes elvét.”
Kérdés az is, hogy a propagandán túl egy ilyen gyakorlatnak mi lenne a katonai értéke, mivel regionális partnerek között a hadijátékok általában a levegőben vagy az óceánon zajlanak, míg az észak-koreai hadsereg főként a szárazföldi erőkre összpontosít, jelzi a professzor.
Ennek némileg ellentmond, hogy jelenleg Észak-Korea működteti a világ egyik legnépesebb tengeralattjáró flottáját, (kb. 36 egységet, ami hatszorosa a német erőknek), de ezek legtöbbje erősen elavultnak számít, és csak egy darab rendelkezik rakétavető képességgel. Szerepük jórészt a parti védelemre korlátozódik, de nagyobb tengeri műveletekre alkalmatlanok.
Úgy kell Oroszországnak, mint egy falat kenyér
A katonai szakértők kiemelik, hogy Észak-Korea rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal jelentős arzenálját is birtokolja, amelynek paraméterei hasonlók az orosz Iszkander típushoz. Ezek szállításával Oroszország csapásmérő kapacitásai nagymértékben megnőnének a belső-ukrajnai célpontok ellen, főként az ellátási struktúrák, erőművek, távvezetékek és vasúti csomópontok rombolására, ahogy azt tavaly év végén tömegesen alkalmazták is.
Az Egyesült Államok felszólította a KNDK-t, hogy fejezze be a tárgyalásokat Moszkvával, és tartsa magát ahhoz a korábbi vállalásához, hogy nem szállít fegyvereket Oroszországnak. Az események jelen állása szerint ez a követelés falra hányt borsónak fog bizonyulni.
Maga Kim elnök eddig visszafogta nyilatkozatait az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, de a propaganda-szócsövének tekintett húga és lehetséges politikai utóda, Kim Dzso-jong úgy fogalmazott, hogy a két ország „ugyanabban a lövészárokban ül”, és harcuk a Nyugat ellen közös cél.
Ugyanakkor ő is tagadta, hogy szó lenne fegyverszállításokról a két ország között. Mindkét ország külügyminisztériuma többször is merő hazugságoknak nevezte az ilyen gyanakvásokat.
Cso Han-bum dél-koreai biztonsági szakértő szerint mintegy 70 éven át hagyományosan Kína volt Észak-Korea legfontosabb szövetségese, de az elmúlt hónapokban Kim elnök inkább Oroszország felé fordult, látva Hszi Csing-ping kínai vezető tartózkodását a konfliktusban való szerepvállalástól.
Cso szerint Moszkva egyre kétségbeesettebben keresi a hadianyagot az ukrajnai háború folytatásához, és jelenleg Észak-Korea az egyetlen ország, amelyhez további utánpótlásért fordulhat.
Kim számára az orosz kapcsolat azért is fontos, mert aggódva figyeli a Dél-Korea-USA-Japán háromoldalú szövetség rohamos erősödését, amelynek fő célpontja már nem Kína, hanem a phenjani rezsim.
A régió demokratikus országainak kapcsolaterősítése – a nyomasztó történelmi örökség mellett is – azért fontos, mert az észak-koreai szilárd hajtóanyagot használó interkontinentális ballisztikus rakéta legutóbbi sikeres kilövése valószínűleg már az Oroszországgal kötött technológiai együttműködés eredménye. Ezért a triónak most már számolni kell azzal is, hogy egy technológiailag magasabb szintre lépett Észak-Koreával kell szembenéznie.
