Lehet, hogy jó szándék vezérel minket, amikor tanácsot szeretnénk adni vagy bátorítani akarjuk az új szülőket, de rosszul megválogatott szavaink akár kapcsolatunk romlását is okozhatják.
“Búcsút mondhatsz az alvásnak”
Vannak szülők, akik imádnak szörnyű és negatív dolgokat mesélni a gyermekes élet gyötrelmeitől. Az anyuka, aki épp alváshiánytól szenved, miközben gyermekágyas idejét tölti emlőgyulladással és egyéb fájdalmakkal küzdve, lehet, hogy elsírja magát erre a kijelentésünkre vagy taszítunk rajta egyet a depressziós állapot felé. Biztosan nem ezt szeretnénk elérni. Az új anyukát úgy támogathatjuk, ha bátorítjuk és arról a jogos reményről beszélünk, hogy ez az állapot jobb lesz, ahogy kialakul a napi rutin.
“Ezt nem jól csinálod”
A legtöbben szívünk mélyén tudjuk, hogy a néhány hetes kisbabáját gondozó fáradt és nyűgös anyukának nem mondjuk el szemtől szemben, ha nem úgy végzi a baba körüli teendőket, ahogyan szerintünk helyes lenne. Ha mégis, ezzel fárasztjuk a kisbabás szülőket, úgy érezhetik, hogy semmit sem tudnak jól csinálni.
A legjobb, amit tehetünk, hogy kéretlenül nem adunk tanácsokat, főleg nem ítéljük meg azt, amit babájuk körül tesznek. Akár szoptat a kismama vagy üvegből etet, együtt alszik a babával vagy külön szobában, a családtagok és barátok feladata, hogy támogassák abban, amit csinál. Ha pedig úgy látjuk, hogy valamiben nagyon nem szokványos módot választottak és ez nem jó a babának, kedvesen is elmondhatjuk véleményünket, nem megbántva őket.
“Az én kisfiam mindig átaludta az éjszakákat”
Bátran kijelenthetjük, hogy az a baba, aki világra jövetele után minden éjszakát átalszik, olyan, mint a mesebeli unikornis. Vagyis nem létezik. Természetesen vannak picúrok, akiknek jobb az “alvókája”, mint társainak, de az, hogy erről tudomásunk van, nem segít, ha a mi babánk alig alszik vagy rendszertelenül ébren tart minket.
Sőt, ha az orrunk alá dörgölik, milyen fantasztikus kisbaba volt a szomszéd Marcika, csak saját módszereinket és képességeinket fogjuk megkérdőjelezni, ha a mi babánk nem hagy aludni. Ne piszkáljuk az új szülőket azzal, hogy más jobban járt ebben az időszakban. A kisbabák először átlagosan 4-5 órát alszanak egyhuzamban, ezután felébreszti őket természetes túlélőösztönük és meg kell őket etetnünk. Ne feledjük, nincs két egyforma természetű kisbaba. Lehet, hogy Marcika jó alvó volt, de nappal ő is kikészítette az anyukáját.
“Élvezd minden percét, ez a legszebb időszak”
Ha bátorítani szeretnénk a kismamát és felhívni figyelmét a pozitívumokra, nem ez a mondat a legjobb biztatás. Első hallásra lelkesítőnek tűnik, de a napi teendőibe belefáradt és kimerült anyuka nem a pozitívumokat hallja majd meg. Nagyobb eséllyel buzdító kedvességünket úgy értelmezi majd, hogy innen csak nehezebbek lesznek a napok. Ez az, amit egy kimerült szülő a legkevésbé szeretne hallani.
“Ugyan, ne aggódj minden apróság miatt”
Ismerős ez a mondat? Szinte minden újdonsült anyuka és apuka belefutott ebbe a biztatásnak szánt szóhalmazba. Hogyan lehet ezt értelmezni? Szülővé válni, különösen első alkalommal, az egyik legnagyobb változás az életünkben, ami ismeretlen és időnként félelmetes, tele aggodalmakkal és saját alkalmasságunkat megkérdőjelező kétségekkel. Ha azt halljuk, hogy most rögtön hagyjuk abba az aggódást, olyan, mintha azt mondták volna, ne vegyünk többé levegőt. Lehetetlen küldetés. Az viszont szinte biztos, hogy ha a kisbaba szüleinek segítségre lesz szüksége, nem ahhoz fordulnak majd, aki ilyen tanácsokat ad.
“Olyan fáradtnak nézel ki”
Ha egy frissen szült édesanya azt hallja, hogy milyen fáradtnak néz ki, több, mint valószínű úgy értelmezi majd, hogy “kövér vagy”. Senki sem szereti hallani, hogy mennyire rosszul néz ki, főleg azok nem, akik tudják, a közeljövőben semmi esélyük arra, hogy pihentebbnek tűnjenek. Ha szívünkön viseljük az anyuka kinézetét és közérzetét a legjobb, amit tehetünk, hogy felajánljuk neki, hogy egy kis időre figyelünk a babára, amíg lezuhanyzik, rendbe szedi magát vagy csak ledől egy kicsit pihenni.
“Nyugodtan hagyd sírni a babát”
Új szülőknek azt javasolni, hogy hagyják sírni a babát, egyenlő azzal, ha azt mondjuk, hogy ezt nagyon rosszul csináljátok. Sok szülő teljesen ellenzi azt a nézetet, miszerint hagyjuk sírni a babát, míg mások kipróbálják, hátha működik. Ha végkimerülésig hagyjuk sírni a picit segítségnyújtás nélkül, hatalmas stressznek tesszük ki babánkat, ami nem lesz jó hatással sem a személyiségére sem agyi fejlődésére.
“Adj inkább tápszert a babának, akkor majd többet alszik”
Nem önmagában a tanáccsal van probléma, hanem azzal, hogy a pici táplálásáról nem egy jóakaró családtagnak vagy ismerősnek kell döntenie, ezzel kapcsolatban javaslatot tennie, hanem alapos megfontolással a gyermekorvosnak és a védőnőnek.
Az anyatej a legjobb, amit egy kisbaba kaphat, de ha valamilyen oknál fogva tápszerrel kell táplálni, az már egy komolyabb történet része. Ezzel kapcsolatban ne ajánlgassunk megoldást és szülőként ne hallgassunk senkire, csak a szakemberekre, ha nem szeretnénk babánknak akaratlanul is rosszat okozni. (Mellékesen, a tápszer sem garantálja az átaludt éjszakákat…)
“Te akartál gyereket!”
Ez a mondat pont úgy hangzik, mintha azt mondanánk: “Te akartad ezt a munkát, akkor most ne panaszkodj a főnököd, a kellemetlen vásárlók vagy a túlóra miatt.” Amikor olyan anyukával, apukával találkozunk, akin látjuk, hogy nem a legjobb napjait éli és mindenképp mondani szeretnénk valamit, jól gondoljuk át, mert bármilyen mondatunk az ellenkezőjét is elérheti.
Akár mennyi gyermeket nevelünk, nem jogosít fel arra, hogy megkérdőjelezzük a másik döntését vagy megítéljük őt azért, amit csinál vagy azért, ahogyan teszi. Ha jót szeretnénk tenni vele, hallgassuk meg, figyeljünk rá oda, ajánljunk fel gyakorlati segítséget. Ezzel tehetjük a legtöbbet azért, hogy átsegítsük a kezdeti nehézségeken.
