Képtelen okból ölt két egyetemista nyolc éve. A teológus- és történészhallgató a szerepjátékok fantáziavilágát keverte a valósággal, és – a nem jogerős ítélet szerint – „hosszú mérlegelés után” döntöttek társuk meggyilkolásáról.
Az volt az áldozat bűne, hogy kamatot kért egy baráti kölcsönre. A Kékfény riportja.
Regénybe illő történet, rendkívül bizarr, nem nagyon érthető – ilyen jelzőkkel illették az ügyvédek a valóban hihetetlen bűnesetet, Palásti Sándor pedig, a Budapest Környéki Törvényszék bírája úgy fogalmazott az ügy kapcsán: „Pályafutásunk egyik legérdekesebb, ha nem a legérdekesebb ügyét tárgyaltuk.”
A családdal közösen megkeresték a holttestet
Egy csaknem kilenc éve történt haláleset ügyében ez már a sokadik ítélet volt, és a sokadik fordulat. Hogy ki a bűnös arról még lesz szó.
A fővárostól húsz kilométerre, a Pilisben 2011 februárjában egy kiránduló emberi koponyát talált a hegyoldalban. Jelezte a hatóságoknak, de – álláspontja szerint – passzívan álltak a kérdéshez. A tárgyaláson az ügyész beszámolója szerint a természetjáró ember ezért a barátaival, családtagjaival „egy kellemes februári napon teával felszerelkezve megkeresték a holttestet”.
A Kékfény birtokába jutott egy dokumentum, amelyen a megtalált csontokat pirossal jelölték. Nem sok maradt az áldozatból, azonban néhány csont közelében szétszaggatott ruhák is előkerültek. A ruhák szakadásaiból pedig arra következtettek, hogy gyilkosság történt.
Kádár Ernő ügyész szavai szerint a helyszínen talált farmerdzsekin és a holttest lapockáján lévő sérülések keletkezhettek „egyetlen szúrásos mechanizmussal, amely bizonyítja, hogy a sértett felsőtestét szúrások érték hátulról és orvul, de több szúrás érhette elölről is, hiszen a karon lévő szúrt sérülések a sértett védekezésére utaltak”.
A rendőrség nyomozott, de hiába: nem jutott sokra, ezért lezárta az ügyet. De nem végleg.
Egy év múlva fordulat következett be
2012-ben sikerült azonosítani a maradványokat, aztán eljutottak a feltételezett áldozat két ismerőséhez. Pontosabban az áldozat legjobb barátja lett az első számú gyanúsított. Az ügyészség végül vádat emelt a legjobb barát ellen, aki 2016-ban az elsőfokú tárgyaláson a következőkkel védekezett: „Közeli jó barátom volt, nem volt okom bántani…”
Az elsőrendű vádlott ma már 36 éves, mondjuk úgy, veterán egyetemista, aki sokáig elhúzta a tanulmányait. Állandó munkahelye és jövedelme nem volt, anyjával élt, és ideje nagy részét a fantasyk világában, szerepjátékokban élte. A vád szerint ez a szenvedély kötötte össze az áldozatot a gyilkosaival.
Kádár Ernő ügyész elmondása szerint szerepjáték ürügyén csalták ki a sértettet a helyszínre. Ezt az a távoli következtetés alapozta meg, hogy ez volt az egyetlen közös érdeklődési pont, amely igazolhatóan mind a három személyt, a két vádlottat és az áldozatot összekötötte.
A baráti társaság harmadik tagja szintén szerepjáték-rajongó, egyébként teológiát hallgatott, hobbija pedig a késekkel vívott test-test elleni küzdelem. A jó barátok például a Gyűrűk ura elképzelt világában érezték jól magukat. 2010. április közepén is közös szerepjátékra indultak a Pilisbe, ahonnan egyikük nem tért vissza.
…majd felbukkant egy negyedik barát
Hogy mi történt pontosan, máig felderítetlen. Az ügyészség 2013 nyarán bizonyítékok hiányában egyszer már megszüntette az eljárást, úgy tűnt, sohasem derül ki, mi történt a Pilisben.
Csakhogy felbukkant egy negyedik barát: egy idősebb férfi, aki terhelő vallomást tett, és azt állította, hogy az áldozat barátai a 2010-es gyilkosság elkövetői. Újrakezdődött az eljárás.
2016-ban elsőfokú ítélet született. A bíróságnak úgy kellett döntenie a vádlottak bűnösségéről, hogy sem indíték, sem tárgyi bizonyíték nem volt ellenük, közvetett bizonyítékokra alapozta ítéletét a bíróság.
Akkor első fokon mind a ketten 16 év fegyházat kaptak. Azonban a másodfokú bíróság szerint nem lett bizonyítva a bűnösségük, ezért a Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlannak tartotta az ítéletet, és hatályon kívül helyezte azt. Ezek után újra indult minden elölről.
A bíró elegendőnek találta a közvetlen bizonyítékokat
A megismételt elsőfokú tárgyalás 2018. januárban kezdődött és a múlt héten fejeződött be. A vádlottak nem mentek el az ítélethirdetésre. De most is ugyanaz a kérdés. Ki, hogyan, mikor és miért ölte meg az áldozatot?
Az elsőrendű vádlott védője, Kertész Gusztáv szerint „egy olyan büntetőügyről beszélünk, ahol a közvetlen bizonyítékok gyakorlatilag teljességgel hiányoznak az eljárásból”. Azt később maga a bíró is elismerte, hogy ennyi évvel a gyilkosság után sem lehet tudni, hogy pontosan mi történt.
A védőügyvédek szerint túl sok a bizonytalanság. Azzal érveltek, hogy amit nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani, arra nem lehet bűnösséget alapozni. A magyar törvények kifejezetten úgy rendelkeznek, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a vádlott terhére. Inkább fel kell menteni, mint hogy esetleg tévesen elítéljék. Ez alapvető jogelv. Ezzel próbált érvelni mindkét védő – Palásti Sándor bíró viszont úgy érvelt, hogy neki elegendőek a közvetett bizonyítékok, neki így is összeáll a kép, szerinte ezek a közvetett bizonyítékok zárt logikai rendszert alkottak.
Egyszerűen kiiktatták a történetből
A bíró szerint a két férfinak több oka volt a gyilkosságra. Egyrészt felháborodtak azon, hogy áldozatuk egy korábbi kölcsön fejében még kamatot is kért tőlük. Nekik ez nem fért bele a barátságba, ezért bosszút esküdtek. „Valóban van egy elszámolási vita, amelyre szerepjátékos mivoltukból adódóan a vádlottak ténylegesen azt a megoldást találják, hogy igenis, akkor ténylegesen öljünk meg egy embert” – fogalmazott.
De hogy jön ide a szerepjáték? A bíró szerint úgy, hogy a két elkövető azt gondolhatta: a valóságban is megtehetik azt, amit a szerepjátékokban, vagyis büntetlenül kiiktathatnak egy szereplőt a történetből. A bíró szerint a vádlottak rasszista indulatból öltek. Egyikükről a következő jellemzést adta: „Utálta a cigányokat és a zsidókat, ez, kérem szépen, antiszemitizmus, akárhogy is nézzük.”
Palásti Sándor szerint a vádlottak azért gyilkolták meg a barátjukat, mert az zsidó származásúnak vallotta magát. Elszámolási vita, fantáziavilág, rasszizmus. A bírónak összeállt a kép.
Az ítélet még mindig nem jogerős
„Ezért a törvényszék életfogytig tartó fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 évig közügyektől eltiltásra ítélte, legkorábban 25 év múlva bocsátható feltételesen szabadságra” – szólt az ítélet az elsőrendű vádlott ellen. A másodrendű vádlott is életfogytiglani fegyházat kapott azzal, hogy ő legkorábban 30 év múlva szabadulhat.
A bíró szokatlan érveléssel állt elő, hogy miért szabott ki életfogytiglant a gyilkosságért: „Ezt az igazságtalanságot csak úgy lehet orvosolni, hogyha (…) megfosztjuk a vádlottak szüleit attól, hogy a gyermekeik társaságát egy életen keresztül élvezzék.”
Palásti Sándor bíró az életfogytiglannal a szülőket is büntetni akarta. A büntetőeljárási törvény azonban úgy fogalmaz, hogy a bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.
A védők szerint más eljárási szabálytalanság is történt, ezért fellebbeztek, és bizonyítottság hiányában felmentést kérnek. A Budapest Környéki Törvényszék ítélete most sem jogerős. A per másodszor is, másodfokon folytatódik.