Élőhelyeinek eltűnése és egy invazív versenytárs megjelenése az utóbbi évtizedekben a kihalás szélére sodorta a hazánkban őshonos lápi pócot (Umbra krameri).
Az ELKH Balatoni Limnológai Kutatóintézet (BLKI) munkatársai a faj elterjedésének pontosítására irányuló vizsgálatokat végeztek, és az előre kijelölt élőhelyeken meghatározták a lápipóc-állományok méretét.
Ez a mindössze 6-8 centiméternyire növő apró hal 60 millió éve jelent meg a Földön, és a folyamszabályozások előtt tömegesen fordult elő hazánkban a lápos, mocsaras területeken. Kis mérete miatt csak a legszegényebbek fogyasztották, de az 1800-as években még kosárszámra vitték haza a parasztok, hogy sertést és baromfit takarmányozzanak vele.
Máshol is jelentős a halpusztulás, egyes fajok kihalásának veszélye fokozottan fennáll.
A lápi póc kizárólag a Duna és a Dnyeszter folyamok vízgyűjtőjén fordul elő, de elterjedési területe döntően a Kárpát-medencére esik – olvasható a BLKI honlapján. Élettere a számára alkalmas területek kiterjedésének csökkenésével továbbra is egyre szűkül, és mivel az egyes populációk többnyire jelentős mértékben elszigeteltek, fennmaradásuk bizonytalan.
Az Európai Unió irányelvének értelmében közösségi jelentőségű, hazánkban 1974 óta fokozottan védett faj állományai mára drasztikusan megfogyatkoztak, természetvédelmi értéke egyedenként 250 000 forint.
Nyitókép: ELKH Balatoni Limnológai Kutatóintézet
infostart
