Az, hogy az ember valamelyest fél az őt körülvevő állatoktól – főleg, ha nem megszelídített, azaz vadállatokról van szó – evolúciós sajátosság, és teljesen természetesnek mondható. Az emberek, amióta világ a világ, két csoportba voltak oszthatóak, az egyik amelyik az életét féltette és tovább élt, a másik, amelyik kíváncsi volt és általában korábban meghalt, mint a félős társai.
A két csoport jól kiegészíti egymást, mivel az előbbi gondoskodik a faj fennmaradásáról valamint túléléséről, az utóbbi pedig a fejlődéséről. Az állatok igen hosszú ideig ellenségei voltak az embernek, az, hogy távol tartsa tőlük magát, az élete záloga volt. Nem csak a nagy ragadozókról kellett félni, hanem a kis rovarokról, skorpiókról, kígyókról, békákról, ezek egy óvatlan mozdulat révén is elvehették az életét, nem csak nagy összecsapásban. Aki az állatokkal szembeni félelmét mindig kimutatta, az valójában fóbiás beteg. És hogy milyen zoofóbiák léteznek? A leggyakoribbak nevet is kaptak:
kinofóbia – kutyáktól való félelem
ailurofóbia – macskáktól való félelem
arachnofóbia – pókoktól való félelem
ornitofóbia – madaraktól való félelem
apifóbia – méhektől való félelem
ofidofóbia – kígyóktól való félelem
kiroptofóbia – denevértől való félelem
hippofóbia – lovaktól való félelem
ichtiofóbia – halaktól való félelem
randiafóbia – békáktól való félelem
entomofóbia – rovaroktól való félelem
vermifóbia – férgektől való félelem
Fóbiás betegségekről általában
A fóbiák tarlós, nem reális, igen erős szorongást jelentenek, meghatározóit külső helyzetekre adott válaszkém, amilyen például a magasból való lenézés, vagy egy kis kutya közelsége. A fóbiások kerülik a szorongást kiváltó helyzeteket, vagy nagy szenvedések árán viselik el azokat. Ugyanakkor felismerik, hogy szorongásuk túlzott mértékű és tudatában vannak, hogy valamilyen problémájuk húzódik meg a háttérben.
Agorafóbia – Van aki nem az állatoktól, hanem a tömegtől fél
Jóllehet az agorafóbia szó szerint a piactértől vagy valamilyen nyílt tértől való félelmet jelent, a kifejezés inkább arra a félelemre utal, amit a zavartalan és könnyű távozás lehetőségének hiánya okoz a szorongás kitörésekor. Tipikus, az agorafóbiás számára nehezen elviselhető helyzetek a sorban állás bankban vagy áruházban, a sor közepén ülni színházban vagy osztályteremben, buszon Az agorafóbia gyakran zavarja a mindennapi életet is. néha annyira, hogy a beteget a lakáshoz köti.
Agorafóbiát a nők 3,8%-ában, a férfiak 1,8%-ában korisméznek bármely hat hónap alatt. A betegség leggyakrabban a húszas életévek elején kezdődik, első megjelenése 40 éves kor után ritka.
Kezelése
Az agorafóbia legmegfelelőbb kezelése a szoktatásterápia, a viselkedésterápia egyik típusa. A beteg a terapeuta segítségéve megkeresi, szembesül vele és kapcsolatban marad azzal, amitől fél, amíg a szorongása lassanként csökkent nem kezd a megszokás miatt. A szoktatásterápia az esetek 90%-ában segít azokon a betegeken, akik szorgalmasan gyakorolják. Ha az agorafóbiát nem kezelik, annak súlyossága hullámzik, esetleg a betegség minden kezelés nélkül meg is szűnhet, valószínűleg azért, mert a beteg a viselkedésterápia valamilyen egyéni formáját gyakorolja. A pánikbetegséghez hasonlóan, némelyik agorafóbiás beteg szorongásának hátterében is pszichés konfliktusok találhatók. Ilyen esetekben a pszichoterápia segíthet.
Sajátos fóbiák
A sajátos fóbiák a leggyakoribb szorongásos betegségek. Hat hónapos időszakot tekintve a nők mintegy 7%-ában, a férfiak 4.3%-ában találtak sajátos fóbiát. Egyes sajátos fóbiák úgy, mint a félelem az állatoktól, a sötéttől vagy az idegenektől az élet korai szakaszában kezdődnek. Az életkor előrehaladtával sok fóbia magától megszűnik. Más fóbiák, pl. félelem a rágcsálóktól, bogaraktól, vihartól, víztől, magasságtól, repüléstől vagy zárt helyektől, típusosán az élei későbbi szakaszában jelentkezik Az emberek legalább 5%-a irtózik a vértől, kisebb-nagyobb mértékben az injekciótól, vagy a sérülésektől es ők néha valóban elájulnak, ami egyéb fóbiáknál és szorongásos betegségeknél nem fordul elő.
Forrás: delina;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
