Számtalan nő adta fel átlagos életét azért, hogy az Iszlám Állam területére utazzon, és ott hozzámenjen egy terroristához. A házasságok mozgatórugója viszont csak nagyon ritkán volt a szerelem…
Difansa Rachmani 2015 nyarán érkezett Moszulba, mert neki és az autista kisfiának is orvosi ellátásra volt szüksége, amelyet hazájában elszegényedett özvegyként nem kapott volna meg. A terrorszervezet a „kalifátus” területén valódi államként működött, volt orvosi hálózata, szociális támogatási rendszere, hivatalai. Rachmani azt mondja, ezért hajlandó volt szemet hunyni a terroristák kegyetlensége felett, és hozzá is ment egy dzsihádistához.
A 19 éves Nur Kharadhania visszautasíthatatlannak tűnő állásajánlatot kapott: Rakkában kellett volna könnyű, ház körüli munkákat végeznie, cserébe az Indonéziában kapott bérénél jóval magasabb fizetést és egy nagy házat kaptak. A sorsa csak akkor fordult rosszra, mikor a férje nem akart tovább harcolni – a család végül elmenekült a kalifátus fővárosából.
Sok külföldi nő azonban még most is a terroristák között él, még akkor is, ha mér rég kiábrándultak az Iszlám Államból: aki egyszer terroristafeleség lesz, az csak nagyon nehezen tud szabadulni. Az elesett harcosok özvegyeit újra és újra hozzákényszerítik más dzsihádistákhoz. És mivel a terrorszervezet egyre nagyobb területeket veszít el, a feleségek egyre több férjet fogyasztanak el.
Forrás: Ripost
