A vak hiten túl
Jézus valóban Isten? Egyáltalán állította-e valaha Jézus, hogy ő Isten? Íme néhány bizonyíték Jézus Krisztus életéből arról, hogy miért nem „vak hit” benne hinni.
Lehetetlen szilárd álláspontra jutni Isten létezéséről és arról, hogy ő milyen, hacsak ő maga meg nem ragadja a kezdeményezést, és fel nem fedi saját magát számunkra.
Végig kell tekintenünk a történelem teljes panorámáját, hogy lássuk, van-e bármilyen jele Isten megnyilatkozásának. Ha így teszünk, azt látjuk, hogy létezik egy világos jel. Egy eldugott palesztinai városban 2000 évvel ezelőtt egy gyermek született egy istállóban. Ma az egész világ ünnepli Jézus születésnapját – mégpedig jó okkal.
Isten-e Jézus? Állította-e Jézus magáról, hogy Isten?
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy „amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán,” illetve „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik”1
Azonban egy idő után az is feltűnővé vált a követői számára, hogy sokkoló, sőt, ijesztő kijelentéseket tesz saját magáról. Úgy kezdett beszélni magáról, mint aki jóval több, mint egy kiemelkedő tanító vagy próféta. Nyíltan hirdetni kezdte, hogy ő Isten. A tanításai központjába a saját személyét helyezte. A mindent eldöntő kérdés, amit a követőinek feltett, az volt, hogy „ti kinek mondotok engem?” Amikor Péter válaszolt erre, és azt mondta, hogy „te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”2 Jézust ez nem döbbentette meg, se meg nem feddte Pétert. Épp ellenkezőleg, megdicsérte őt!
Jézus gyakran utalt Istenre úgy, mint a „Én Atyámra”, a hallgatói pedig felfogták szavainak a súlyát. A Biblia elmondja, hogy „ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.”3
Egy másik alkalommal azt mondta „én és az Atya egy vagyunk.” A zsidók azonnal meg akarták kövezni. Erre megkérdezte tőlük, hogy melyik jó cselekedetéért akarják megkövezni. Azt válaszolták, „nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
Isten-e Jézus? Hogyan gondolkodott erről ő maga?
Amikor egyszer egy béna embert eresztettek le hozzá a tetőről, aki azt akarta, hogy meggyógyítsa, Jézus azt mondta: „ember, megbocsáttattak a te bűneid.” A vallási vezetők azonnal kifakadtak: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?”
Amikor Jézust kihallgatták az életéről, a főpap egyenesen neki szegezte a kérdést: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?”
Jézus ezt mondta: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben.”
A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: „Mi szükségünk van még tanúkra?”5
Jézus kapcsolata Istennel annyira szoros volt, hogy számára az emberek hozzáállása Isten felé megegyezett azzal, ahogyan hozzá viszonyultak. Így őt ismerni ugyanaz volt, mint Istent ismerni.6 Őt látni ugyanaz volt, mint Istent látni.7 Benne hinni ugyanaz volt, mint Istenben hinni.8 Őt elfogadni ugyanaz volt, mint Istent elfogadni.9 Őt gyűlölni ugyanaz volt, mint Istent gyűlölni.10 És őt tisztelni ugyanaz volt, mint Istent tisztelni.11
Isten-e Jézus? Lehetséges következtetések.
A kérdés az, hogy igazat mondott-e?
Lehet, hogy Jézus hazudott, amikor azt mondta, hogy ő Isten. Talán tudta, hogy nem Isten, de szándékosan megtévesztette a hallgatóit, hogy tekintélyt adjon a tanításának. Kevesen vannak azok – ha vannak egyáltalán ilyenek – akik ezt az álláspontot képviselik. Még akik tagadják is istenségét, azok is elismerik, hogy kimagasló erkölcsi tanító volt. Csak azt nem veszik észre, hogy a két állítás ellentmondásban van. Jézus nehezen lehetne tiszteletreméltó erkölcsi tanító, ha szándékosan hazudott volna a tanításának a legfontosabb pontja kapcsán – azzal kapcsolatban, hogy kicsoda ő.
Egy másik lehetőség, hogy Jézus őszinte volt, de becsapta saját magát is. Ma is van egy kifejezés, amit azokra használunk, akik Istennek képzelik magukat: azt mondjuk rájuk, hogy „elmebeteg”. De ahogy Jézus életét nézzük, nem találunk olyan kiegyensúlyozatlanságra vagy más elváltozásra utaló bizonyítékot, amit egy őrültnél látunk. Épp ellenkezőleg: Jézus még nagy nyomás alatt is meg tudta őrizni hidegvérét.
Egy harmadik alternatíva, hogy Jézus lelkes követői olyan szavakat adtak a szájába, amiket ő is döbbenten hallgatott volna, és ha visszatérne, azonnal elkergetné őket. A modern régészet azonban alaposan rácáfol erre az elméletre. Jézus négy életrajzának megírásakor még sok olyan ember életben volt, akik látta, hallotta és követte Jézust. Az evangéliumi beszámolók olyan tényeket és leírásokat tartalmaznak, amiket Jézus szemtanúi erősítettek meg. Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma éppen a korai keletkezése miatt bírt olyan széles körű ismertséggel és hatással, szemben a kitalációkon alapuló gnosztikus evangéliumokkal, amik évszázadokkal később jelentek meg.
Jézus nem volt hazug vagy elmebeteg. A személye nem a történelmi valóságtól elszakad kitaláció. Az egyetlen fennmaradó lehetőség, hogy Jézus igazat mondott, amikor azt állította, hogy ő Isten.
Isten-e Jézus? Bebizonyította valahogy?
Bizonyos szempontból nem sokat számít, hogy ki mit mond. Beszélni könnyű. Bárki bármit állíthat, mások is voltak, akik Istennek mondták magukat. Én is mondhatnám, hogy Isten vagyok, de a kérdés, amire mindannyiunknak válaszolnia kell, az az, hogy milyen bizonyítékokkal támasztjuk alá ezt az állításunkat? Az én esetemben öt percbe sem telne a cáfolat. (És valószínűleg a te esetedben sem.)
De amikor a Názáreti Jézusról van szó, a dolog már nem ilyen egyszerű. Ő bizonyítani tudta ezt az állítását. Azt mondta „ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában.”12
Jézus élete – Egyedülálló erkölcsi tartása
Az erkölcsei egybevágtak azzal, amit állított. Megengedhette magának, hogy az ellenségeitől megkérdezze: „Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani?”13 Válaszként mély csend következett, noha olyanokhoz beszélt, akik szívesen rámutattak volna bármilyen jellemhibájára.
Olvasunk arról, hogy Jézust megkísértette a Sátán, de soha egyetlen bűn megvallását sem halljuk a részéről. Sosem kellett bocsánatot kérnie, noha a követőinek meghagyta, hogy így tegyenek.
A bűnösség ilyen mértékű hiánya Jézus részéről különösen annak fényében mellbevágó, hogy ez teljesen ellentmond bármilyen történelmi korban élő szentek és misztikusok tapasztalatának. Minél közelebb kerül valaki Istenhez, a tökéletességhez, annál jobban szembesül saját kudarcaival, romlottságával és hiányosságaival. Minél közelebb áll a ragyogó fényhez, annál jobban tudatára ébred, hogy szüksége lenne egy alapos fürdésre. Ez az erkölcsi igazság bárkire alkalmazható.
Az is megdöbbentő, hogy János, Péter és Pál, akiket kora gyerekkoruktól kezdve a bűn egyetemességére tanítottak, mind Krisztus bűntelenségét hirdették: „ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját,”14
Még Pilátus is, aki Jézust halálra ítélte, megkérdezte „De mi rosszat tett?” Miután hallotta a tömeget, a következőt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől.” A tömeg könyörtelenül követelte, hogy Jézust feszítsék meg (istenkáromlásért, amiért Istennek mondta magát). A Krisztus keresztre feszítésekor őrködő római százados a következőt mondta: „Bizony, Isten Fia volt ez!”15
Jézus élete – A betegek megyógyítása
Jézus folyamatosan megmutatta a hatalmát a betegségek és más testi bajok felett. A bénák jártak, a némák beszéltek, a vakok láttak általa. Néhány gyógyítása olyan veleszületett problémákra irányult, amik nem reagáltak semmilyen kezelésre.
Például az az ember, aki már születése óta vak volt. Mindenki úgy ismerte, hogy ő a „a templom melletti koldus”. Jézus mégis meggyógyította. Amikor a hatóságok kikérdezték a koldust, hogy mi történt, ő azt mondt „egyet tudok: bár vak voltam, most látok!” Elképedt azon, hogy a vallási vezetők nem ismerik el ezt a „gyógyítót” Isten Fiának. „Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét.”16 Számára nyilvánvaló volt a bizonyíték.
Jézus élete – Uralma a természet felett
Jézus magán a természeten is megmutatta a hatalmát. Egyetlen szóval lecsendesített egy dühöngő vihart a Galileai-tengeren. Akik a csónakban ültek, el voltak hűlve, és azt kérdezték „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”17 A vizet borrá változtatta egy esküvőn. Egy 5000 fős masszív embertömeget lakatott jól öt kenyérrel és két hallal. Egy gyászoló özvegynek visszaadta egyetlen fiát, feltámasztva őt a halálból.
Lázár, Jézus egyik barátja már négy napja volt a sírban, Jézus mégis azt mondta neki: „Lázár, jöjj ki!”, és a sokaság szeme láttára drámai módon visszahozta őt az életbe. Óriási jelentőségű, hogy még az ellenségei sem tagadták ezt a csodát. Ehelyett elhatározták, hogy megölik. „Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne”18 – mondták.
Jézus élete – A feltámadás
Jézus végső bizonyítéka isteni mivolta felől a saját feltámadása a halálból, amit élete során világosan, öt alkalommal is megjósolt. Megmondta előre, hogy konkrétan hogyan fogják megölni, és hogy három nappal később fel fog támadni a halálból.
Mindenképpen ez volt a legnagyobb próba. Ezt a kijelentést könnyű volt ellenőrizni: vagy megtörténik, vagy sem. Vagy megerősíti mindazt, amit Jézus előtte saját magáról mondott, vagy elsöpör mindent. Számunkra is óriási jelentőséggel bír, hogy Jézus feltámadása a halálból vajon igazolja vagy nevetségessé teszi az olyan kijelentéseket, mint például: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”19 „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”20 „Én örök életet adok nekik…”21 (akik hisznek benne).
Így a saját szavaival kínálja fel a bizonyítékot: „Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad.”22
Mit jelenthet mindez
Egyrészt, ha Krisztus feltámadt, akkor biztosan tudhatjuk, hogy Isten létezik, ráadásul, hogy milyen is ő, és hogy hogyan ismerhetjük meg személyesen. Az univerzum megtelik céllal és értelemmel, és lehetővé válik az élő Isten megtapasztalása ebben az életben.
Másrészt, ha Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor a kereszténységnek nincs realitása. A mártírok, akik énekelve mentek az oroszlánok elé, szerencsétlen becsapott bolondok voltak. Akárcsak a misszionáriusok, akik az életüket adták, hogy ezt az üzenetet másoknak elvigyék.
Pál, a híres apostol írta: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.”23 Pál a kereszténység ügyét teljes egészében Krisztus feltámadására alapozta.
Bebizonyította-e Jézus, hogy ő Isten?
Mi a bizonyíték Jézus feltámadására?
Figyelembe véve mindazokat a csodákat, amiket véghezvitt, Jézus könnyedén elkerülhette volna a keresztet, mégis úgy döntött, hogy nem teszi.
Az elfogása előtt Jézus azt mondta, „Én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda… hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem.”24
Az elfogásakor Péter, Jézus barátja, megpróbálta őt megvédeni. De Jézus ezt mondta Péternek: „Tedd vissza kardodat a helyére… Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?”25
Ilyen hatalma volt a mennyben és a földön is. Jézus készakarva ment a halálba.
Jézus keresztre feszítése és temetése
Jézus halála a kereszten nyilvános kivégzés volt, a kínzás és halálbüntetés elterjedt formája. A római uralom évszázadok óta használta. A Jézus elleni vád istenkáromlás volt (mert Istennek mondta magát). Jézus viszont azt mondta, hogy mindez azért történik, hogy a bűneinkért fizessen.
Jézust többágú korbáccsal korbácsolták meg, aminek fém- vagy csontdarabok álltak ki a végéből. A fejére hosszú tüskékből álló koronát erőltettek, hogy gúnyt űzzenek belőle. Arra kényszerítették, hogy gyalog jusson el egy Jeruzsálemen kívüli vesztőhelyre. Fakeresztre helyezték, amihez hozzászögelték a kezét és a lábfejét. Addig lógott rajta, míg meg nem halt. Az oldalába lándzsát szúrtak, hogy megbizonyosodjanak a haláláról.
Miután Jézus testét levették a keresztről, múmiaszerű gyolcsokba tekerték, amiket kb. 30 kiló nyúlós, nedves fűszeres kenettel borítottak. A testét egy tömör sziklasírba helyezték és egy nagy követ görgettek oda, hogy elzárja a bejáratot.
Mindenki tudta, hogy Jézus azt mondta, három nap múlva fel fog támadni a halálból. Így egy jól képzett római katonákból álló őrséget állítottak a sírhoz. Hivatalos római pecsétet is helyeztek a sír külső részére, ami kifejezte, hogy a terület a római állam tulajdona.
Három nappal később a sír üres volt
Mindezek ellenére a követ, ami korábban a sírt lezárta, három nappal később egy lejtőn találták meg, kicsit arrébb a sírtól. A test eltűnt. Csak a halotti gyolcsokat találták meg a sírban, az eredeti helyen, de a test nélkül.
Fontos megjegyezni, hogy Jézus kritikusai és követői is egyetértenek abban, hogy a sír üres volt és a test hiányzott onnan.
Az elsőként szárnyra kapó magyarázat az volt, hogy a tanítványok ellopták a testet, amíg az őrök aludtak. Ennek azonban kevés értelme van. Az őrség magasan képzett római katonákból állt, akik tudták, hogy a szolgálat ideje alatti elalvás büntetése: halál.
Ezenkívül mindegyik tanítványt (együtt és külön-külön is) megkínozták és mártírságra jutatták, amiért azt hirdették, hogy Jézus életben van és feltámadt a halálból. Az emberek lehet, hogy meghalnának egy olyan dologért, amit igaznak hisznek, még ha az hazugság is. Viszont nem halnak meg egy olyan valamiért, amiről pontosan tudják, hogy hazugság. Ha az ember valamikor is biztosan igazat mond, akkor a halálos ágyán.
Lehet, hogy a hatóságok vitték el a testet? Hiszen ők feszítették keresztre Jézust, hogy az emberek ne higgyenek benne! Ez a magyarázat sem áll túl erős lábakon: ha náluk lett volna Krisztus teste, akkor egyszerűen körbejárhattak volna vele Jeruzsálem utcáin. Egy csapással elfojthatták volna a kereszténységet még a bölcsőjében. Az, hogy nem tették ezt, ékesen bizonyítja, hogy nem volt náluk a test.
Egy másik elmélet, hogy az elhatalmasodó gyász által megzavart nők a hajnali derengésben rossz irányba mentek és más sírhoz lyukadtak ki. Elkeseredésükben azt képzelték, Krisztus feltámadt, mivel a sír üres volt. De megint csak, ha a nők rossz sírhoz mentek, akkor a főpapok miért nem mentek el egyszerűen a helyes sírhoz és mutatták fel a testet?
Egy másik lehetőség az „ájulás elmélet.” E szerint a nézet szerint Krisztus valójában nem halt meg. Tévesen halottnak hitték, pedig csak eszméletét vesztette a kimerüléstől, fájdalomtól és vérveszteségtől, a sír hűvösében pedig feléledt. (Ehhez át kell siklani azon a tényen, hogy az oldalába lándzsát szúrtak, hogy orvosilag meggyőződjenek a haláláról.)
De tegyük fel egy pillanatra, hogy Jézus csak eszméletét vesztette és élve eltemették. Lehetséges-e, hogy három napot túlélt egy nyirkos sírban élelem, víz vagy bármiféle ellátás nélkül? Lett volna ereje, hogy kiszabadítsa magát a halotti leplekből, eltolja a sír bejáratából a súlyos követ, legyűrje a római őrséget és kilométereket sétáljon szögekkel átütött lábbal? Azután pedig megjelenjen, mint „az élet fejedelme”? Ennek is kevés értelme van.
Ugyanakkor nem az üres sír volt az, ami meggyőzte Jézus követőit az istenségéről.
Nem csak egy üres sír.
A tanítványokat önmagában nem az üres sír győzte meg arról, hogy Jézus tényleg feltámadt a halálból, él és ő Isten. Ami meggyőzte őket, az a számos alkalom, amikor Jézus megjelent személyesen, testben, majd például evett és beszélgetett velük.
Lukács, az egyik evangélista ezt mondja Jézusról: „sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.”26
Isten-e Jézus?
Mind a négy evangélium beszámol arról, hogy Jézus testileg megjelent a temetése után, nyilvánvalóan élve. Egy alkalommal, amikor Jézus találkozott a tanítványokkal, Tamás nem volt ott. Amikor meséltek neki róla, Tamás egyszerűen nem hitte el. Kereken kijelentette: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.”
Egy héttel később Jézus újra eljött hozzájuk, ezúttal Tamás is jelen volt. Jézus azt mondta Tamásnak, „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás így válaszolt: „Én Uram, és én Istenem!” Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”27
Lehetőség számunkra
Miért ment keresztül Jézus mindezen? Azért, hogy mi megismerhessük Istent, ebben az életben, a belé vetett hit által.
Jézus a vele való kapcsolaton keresztül egy értelemmel teli, tartalmas életet kínál. Azt mondta: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”28
Egy bensőséges kapcsolatot kezdhetsz vele akár most, azonnal. Elkezdheted Istent személyesen megismerni ebben az életben a földön, és a halál után az örökkévalóságban. Isten ígérete nekünk a következő:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”29
Jézus a kereszten magára vette a bűneinket. Úgy döntött, hogy elfogadja a büntetést a mi bűnünkért, hogy a bűn ne álljon többé akadályként köztünk és közte. Mivel minden bűnödet megfizette, teljes megbocsátást ajánl, és a vele való kapcsolatot.
Hogyan kezdheted el ezt a kapcsolatot?
Jézus azt mondta, „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.”30
Jézust akár most behívhatod az életedbe. Nem a szavak számítanak. Az számít, hogy válaszolj neki, annak fényében, amit érted tett és amit neked kínál. Mondhatsz valami ilyesmit: „Jézus, hiszek benned. Köszönöm, hogy meghaltál a kereszten a bűneimért. Arra kérlek, hogy bocsáss meg nekem és gyere be most az életembe. Ismerni és követni akarlak. Köszönöm, hogy most bejöttél az életembe és megadtad nekem ezt a kapcsolatot veled. Köszönöm.”
Ha arra kérted Jézust, hogy jöjjön be az életedbe, szeretnénk segíteni, hogy egyre jobban megismerd őt. Ha bárhogy is segíthetünk, kattints az alábbi linkekre.
Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent…
Paul E. Little írása
