Beszélnek humanitárius katasztrófáról és modern kori népvándorlásról. Mégis! Kik ezek az emberek? Honnan jönnek, hová mennek és miért? Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ adni, amely szinte lehetetlen, mert a helyzet a válaszadástól sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk!
ENSZ adatok szerint a világban jelenleg 60 millió migráns vár arra, hogy elhagyja hazáját. Ez az adat a második világháború óta nem volt ennyire súlyos, mint napjainkban.
Kik ők? Merre mennek? Ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni, csupán a teljesség hiányával.
Ezek az emberek többnyire vallási és etnikai problémák miatt kényszerülnek hazájukat elhagyni.
Csupán néhány példát tudunk bemutatni a vs.hu segítségével az áldatlan állapotokból.
Burundi sebei nehezen gyógyulnak, olykor fel is szakadnak újra!
Az elmúlt évtizedekben a tuszik és hutuk konfliktusa brutális etnikai tisztogatást vont maga után. Becslések szerint az 1994-es ruandai vérengzésekben 1 millió ember vesztette életét. Hutu milicisták rengeteg tuszit gyilkoltak le, de sajnos még olyan hutukat is irtottak, akik ellene voltak a népirtásnak. A szomszédos Burundiban pedig 10 éven át tartó polgárháború folyt és ezekben a harcokban 300 ezer ember vesztette életét. Tíz évvel ez előtt újfent pattanásig feszültek az indulatok Burundiban.
Ezúttal nem etnikai kérdés a harcok lényege, hanem még ettől is vészesebb az ok. A küzdelem politikai hatalomért folyik. Az indulatok akkor szabadultak el, amikor Pierre Nkurunziza elnök alkotmányellenesen harmadszor is magát akarta választatni. A tüntetések sokszor fegyveres összecsapásokba torkolltak. Ekkor a katonaság néhány magas rangú tábornoka katonai puccsot kísérelt meg, de sikertelenül. A két vezérőrnagy Nkurunziza és Godefroid Niyombare egyaránt hutu.
Egyes szakértők egyelőre politikai konfliktusnak gondolják a helyzetet, amely újra könnyen átcsaphat etnikai tisztogatásba! Továbbá előfordulhat az is, hogy katonaságon belül is széthúzások lehetnek. Ez azért van, mert a polgárháború óta a hadsereget hutuk és tuszik egyaránt alkotják. Előfordulhat, hogy a hadsereg összeomlik és az ország ismét egy véres polgárháború színterévé válik. Az áprilisban kitörő zavargások becslések szerint százan vesztették életüket.
Ebből adódóan az országból 150 ezer embernek sikerült elmenekülnie, akiknek többsége tuszi.
Helyi források arról tanúskodnak, hogy az ellenállásban résztvevőket a rendőrség kíméletlenül szabadon, tetszőlegesen gyilkolászhatja, mert erre a rendőrségnek szabad kéz van adva. A civilek pedig a szomszédos Kongói Köztársaságban próbálják magukat felfegyverezni, hogy ellent tudjanak állni a rendőrségi támadásoknak. A július 15-én lévő választások fogják majd „eldönteni”, hogy Burundi utcái újra vérbe fagynak-e!
Hazátlanul, surmóként a paradicsomban
Hispaniola szigetén Haiti és Dominika osztozik, a szomszédság pedig nem éppen a legjobb. Az ún. petrezselyem mészárlás 1937 októberében történt, amikor 35 ezer haitit irtottak ki a dominikaiak. A mészárlásokat nem válogatás nélkül tették. Tesztelték az embereket. Kimondatták velük a perejil szót. Akinek nem pörgött eléggé a nyelve, macsetével lefejezték. Hogyan is pörgött volna nyelvük, hiszen a petrezselyem szót (spanyolul perejil) a francia kreolul beszélő emberek nem tudták pörgetni az „r” betűt. Ők nem úgy ejtették a petrezselyem szót, mint a spanyol anyanyelvű dominikaiak.
Aki nem megfelelően mondta ki a szót hullott a feje.
Ez az értelmetlen történet volt mérvadó ahhoz, hogy minap is komoly konfliktusok vannak a két etnikum között. Haitiból rengetegen át a Dominikai Köztársaságba. Közülük, akik Dominikára születtek, megkapták az állampolgárságot. Napjainkban ezt az állampolgárságot azonban az állam egy tollvonással visszaveheti. Meg is teszi!
Létezik ugyanis egy 2013-as rendelet, amely szerint minden embernek, aki nem tudja igazolni rövid határidőig azt, hogy felmenői dominikai állampolgárok, semmissé tehetik állampolgárságát.
Ez természetesen annak ellenére van, hogy a nemzetközi jog tiltja, hogy olyan emberek állampolgárságát elvegyék, akiknek csak egy van! Dominika eddig ezt 210 ezer emberrel tette ezt meg, így ezek az emberek gyakorlatilag hontalanok. Állampolgárság hiányában nem járhatnak iskolába, nem lehetnek részesei a gazdasági életnek, jelentős részüket pedig kitoloncolják az országból.
A megkülönböztetés azonban már rég nem arról szól, hogy ki milyen nyelvet beszél és milyen szót tud, hogyan ejteni ki. A jelenlegi tisztogatás immár rasszista. Bőrszín alapú. Az elterjedt nézet szerint a haitiak feketék, akik Afrikából jöttek és a vudut gyakorolják. A dominikaiak pedig fehérek, akik Európából érkeztek.
Bevándorlás tekintetében nem vagyunk kötelesek más ország problémáját nyakunkba venni, hiszen úgy is van elég baj fejünkön, amit a háttérhatalom ránk szabadított. Nem vagyunk hajlandóak multikultit befogadni, ami romokba taszíthatja az egyént és országunkat. Továbbá nem vagyunk hajlandóak keveredni máshonnan jött emberekkel, mert a mi mentalitásunk, kultúránk és szexuális kultúránk tökéletes számunkra. Bőrszínünkkel is meg vagyunk elégedve. Mi fehérek, vagy éppen azok az orvosdoktorok, akik fekete emberként jöttek hazánkba és segítik tudásukkal társadalmunkat.
MÁS EGYÉBKÉNT:
Tudomásul kell venni azt, hogy az egész Földkerekségen egyetlen emberi faj él és létezik független bőrszíntől. A bőrszín és szemszín csupán annyit jelent, hogy az emberi egyetlen fajon belül a gének határozzák meg, hogy kinek sötét, kinek fehér a bőrszíne. A változatosságot pedig a melanin mennyisége adja, amely az ember szem- és bőrszínét meghatározza.
Ez nem faji kérdés, hanem genetikai kérdés. Üzenjük szeretettel, hogy mindenki érezze jól magát bőrében (bőrszínében), mert senki nem tehet arról, hogy ki milyennek születik. Mindnyájan emberek vagyunk. Arról azonban már tehetünk, hogy milyen emberré válunk! Aljassá, vagy éppen jó emberré.
Kolumbiai fantom katasztrófa
Ez a katasztrófa egyszerűen láthatatlan. Az Internal Displacement Monitoring Centre (IDMC) nevű megfigyelő szervezet készített egy ábrát, ami szerint a Föld belső menekültjeinek száma 38 millió. Ez azt jelenti, hogy egy adott országon belül a menekültek Szíriából kerülnek ki. Ezek az emberek 7,6 millióan vannak. A második jelentős csoportot Kolumbia alkotja. A kolumbiaiak megpróbáltatásainak oka az 50 éve elhúzódó polgárháborús állapotok. Ez a végtelen polgárháború a drogipar miatt van, amelyet az emberek már nem tudnak elviselni és menekülőre fogják és elhagyják otthonaikat.
A szörnyű évtizedeket azonban Kolumbiában felváltja mostanában a béke, mert a kormányerők és a gerillacsapatok vezetői tárgyalóasztalhoz ültek és béketárgyalásokat kezdeményeztek. Ennek a hatására a legnagyobb lázadó szervezet bejelentette az egyoldalú fegyverszünetet. Ezt azonban idén tavasszal fel is függesztette. Ennek az volt az oka, hogy a kormányerők összecsapásba kerültek gerillákkal és a gerillák közül 26 emberrel végeztek. Ennek ellenére a FARC egy olyan fegyverszünetet szeretne elérni, amely teljes egészében kétoldalú.
A fegyverkezések alkalmával rengeteg farmert űztek el földjükről a terjeszkedő drogbárók pribékjei. Erre azért volt szükségük, mert kellett a földterület a kokain termesztéséhez.
Sajnos a legtöbb farmer a legelmaradottabb vidéki területekről kényszerült ki. Így a krízis első sorban az ország őshonos indián és afrokolumbiai népeit érintette! A társadalomból azok szakadtak le, akik már egyébként is a legalsóbb rétegekben helyezkedtek el. Ezen emberek nagy része nem rendelkezett okmányokkal, ezért a formális gazdaságból kiestek. Gyermekeik nem járhattak iskolába és a szociális ellátásokat sem kaptak.
Az igazság az, hogy a gerillákkal folytatott harcok lassan kezdenek alább hagyni attól függetlenül, hogy a drogbandák elleni küzdelem ádázan tovább folyik.
A kolumbiai kormány eddig szinte semmit nem segített azokon az embereken, akik elhagyni kényszerültek a számukra megélhetést jelentő otthonukat.
Kolumbia lakossága 48 millió ember és ennek 12 százaléka belső menekültként tudható be, valamint ezekből 400 ezren emigráltak más országokba abban a reményben, hogy majd ott talán megmentik őket.
A nagyot mondó ENSZ az állapotot Kolumbia láthatatlan krízisének nevezi és humanitárius katasztrófának.
A tény az, hogy ennek mértéke emelkedik világszerte.
Miként leszel keresztény az ISIS viharában
Asszír keresztények esete:
Az asszírok egy ősi kisebbség, akik évezredek óta élnek a volt Perzsa birodalom területén.
Törökország, Szíria és Irak területén az asszír volt az a népcsoport, aki áttért a keresztény hitre. Ők már innentől kezdve konfrontálódtak a még régebbi muszlim vallással, majd a túlnyomó muszlim (magyarul: muzulmán) államokkal. A muszlim kifejezés, magyarul muzulmán szó, megfelel az iszlámnak.
Szaddam Husszein a második világháború után a Baasz Pártot vezette és üldözte Irak nem arab kisebbségi népét. Ebbe belefoglaltatnak az őshonos asszír népek is, akik keresztény népek.
Itt is előjönnek a nyelvi problémák. Az USA által Szaddam Husszein megdöntése után sem hozott felüdülést, mert a szír nyelv asszír vagy káld dialektusát beszélő asszíroknak azonban nem hozott a rezsim megdöntése hosszan tartó nyugalmat, mert a hatalomban megjelent maga az Iszlám Állam, amelyet az Amerikai Egyesült Államok hozott létre.
Az ISIS (Iszlám Állam) sem hozott nyugalmat erre a térségre, mert Szíria és Irak jelentős területet ural, amely dzsihadista szervezeteknek tökéletes búvóhely a vallásgyakorlással takarózó valódi problémára, magyarul a globális megfélemlítésre. Ezeken a területeken, aki nem hisz az iszlámban és nem engedelmeskedik neki jobb esetben száműzetés, rossz esetben pedig halál vár!
Jelenlegi álláspont szerint az ISIS fegyveresei előszeretettel támadják az asszír településeket, ahonnan nőket, gyermekeket és katonaságra fogható férfiakat rabolnak el!
Ebből a térségből majdhogy 1 milliós asszír nép kényszerült külföldi menekülésre, amely az asszír népesség majd 90%-át jelenti.
A maradók fegyveres milíciákat alkottak és a kurd pesmerga zászlaja alatt harcolnak az ISIS térhódítása ellen.
Az iszlám dzsihád képviselői előszeretettel keresztes lovagoknak hívják az asszírokat, ezzel arra utalva, hogy kívülről jött vallási térhódítók. Holott nem is erről van szó, mert valójában alapjában véve a keresztények álláspontja a gyilkolásokról egészen másról szól, mint a sötét középkorban.
A történészek nagyjából egyet értenek azzal, hogy a mai asszírok az ókoriak leszármazottai.
Nem mint vallás, hanem, mint nép már jelen voltak ebben a térségben, méghozzá akkor, amikor az iszlám vallás még nem is létezett.
Tatárok
A legutóbbi megmozdulásnál a krími tatároknál a történelem ismétli önmagát. A legutóbbi történelmi emlékeink szerint a tatárok fel voltak háborodva, mert Oroszországhoz visszacsatolták a Krím-félszigetet! Noha a tatár nép nem igazán tud megférkőzni egyetlen néppel sem. Így közre voltak fogva az ukránok és az oroszok által is.
Nem is méltó a kommunista Sztálin sem megemlítésre, de ő is kegyetlenül irtotta a tatárokat. Egyébként pedig minden más ember fajtát is. Kiváltképpen a szláv nyelvűeket. Ebbe inkább nem megyünk bele, mert erről könyvet lehetne írni!
Az utóbbi években viszonylag a krími tatárok, akik a nem létező rendszerváltásnak köszönhetően visszaköltözhettek a Krím-félszigetre, Oroszországhoz való Krím-félsziget visszacsatolásakor égbe kiáltó hangot engedtek meg. Holott ez a történet már rég nem erről szól, hanem az ukrán konfliktusról.
A tatárok tiltakozásának semmi köze nincs a sztálini, illetve a Putyin által fenntartott Orosz föderációhoz.
Vlagyimir Putyin még azt is kijelentette, hogy számára fontos a krími tatárok rehabilitációja ebben a régióban. Azonban kijelentése egy nappal egybeesett Reshat Ametov ukránpárti aktivista temetésével. Az ő holttestét megkínzottan találták meg Szevasztopoltól nem is oly túl messze.
A krími tatárokat valószínűleg száműzik és a tatár vezetők rejtélyes eltűnései különféle kérdéseket vetnek fel.
„Nemzetközi emberi jogi szervezet szerint több ezer tatár menekült már el a Krímről. John Dalhuisen, a szervezet európai és közép-ázsiai részlegének igazgatója szerint a legkisebb ellenállást is gyökérében letörő orosz hatalom viszonya a krími tatárokhoz nagyjából abban merül ki, hogy vagy megszeretik a jelenlegi felállást, vagy eltakarodnak, vagy befogják a szájukat” – hangozatja az Amnesty International.
Írásunk, csak egy töredéke az égető illegális bevándorlási probléma kapcsán. Gondoljuk bele, hogy a háttérhatalom ránk kényszeríti akaratát a bevándorlók által, akkor nemcsak pénzügyileg, illetve gazdaságilag teheti tönkre a nemzet államokat, de azokat a benne élő csodálatos embereket is, akik saját országaiban laknak!
Sok fájó dolga van Magyarországnak, úgy, mint ahogy napjainkban Görögországnak!
Forrás: vs
