Igazi fordulóponthoz érkezett az angol igazságszolgáltatás a múlt hónapban, egy kétéves áldozat tanúvallomása alapján küldtek börtönbe egy szexuális bűn elkövetőt. A bíróság szakértői különleges módszerekkel vették rá a beszélni még csak épphogy tudó kislányt, hogy mondja el, mi történt vele.
Sosem fordult még elő a modern kori brit igazságszolgáltatás történetében, hogy a bíróság egy ilyen fiatal kislány tanúvallomását perdöntőnek tekintse. A kétéves áldozat szavai és rajzai elegek voltak ahhoz, hogy több mint 10 év szigorított börtönbüntetésre ítéljenek egy visszaeső szexuálisbűn-elkövetőt! Persze hosszú és emberpróbáló folyamat volt, hogy egy ilyen fajsúlyos ügyben egy kisgyermek mondja ki az utolsó szót.
A nagyöreg bírák és ügyészek még mindig úgy gondolják, hogy egy 18 év alatti vallomását távolságtartóan kell kezelni, hát még, ha a tanú mindössze kétéves. Úgy hiszik, hogy ilyen fiatalon az ember nem képes hiteles és pontos leírást adni arról, hogy mi történt valójában. Ez a bírói gyakorlat viszont most megdőlni látszik, és a döntés miatt előreláthatóan hatalmas fordulatot vesz az egész brit igazságszolgáltatás – írja a Guardian.
A szexuálisbűn-elkövetők gyakran vesznek célba óvodásokat és kisiskolásokat, mivel abban a hitben ringatják magukat, hogy egy gyerek vallomása nem ér semmit a bíróságon. Reméljük, ezzel az esettel minden megváltozik, és a jövőben hatékonyabban védhetjük meg a társadalmunk legsebezhetőbb rétegét
– mondta a Jenny Hopkins, az esettel foglalkozó államügyész, aki egy pedagógusokból, kommunikációs szakemberekből, igazságügyi nyomozókból és független szakértőkből álló csapatot állított össze, hogy felvegyék a kétéves áldozat vallomását.
„Nem voltunk könnyű helyzetben, szegény kislány nagyon megijedt a sok embertől. Sok időbe telt, hogy elnyerjük a bizalmát. Amikor feloldódott, egyszerű kérdőszavakkal: ”ki?”, ”mi?”, ”hol?” kérdezgettük, amire a kislány már rövid válaszokat adott. Miután a kölcsönös bizalmat megteremtettük, pontosan körülírta a gyanúsítottat és két papírbábun megmutatta, az hol fogdosta őt.”
A speciális – bántalmazott gyermekekre és sérült emberekre szakosodott – igazságügyi szakértő csapat fontos feladata volt az is, hogy mintát tudjanak venni a kislány szájából a DNS-ek egyeztetéséhez. A kis áldozat először nagyon megrémült a gumikesztyűt viselő munkatárstól és elszaladt előle. Ekkor a csapat minden munkatársa gumikesztyűt húzott – mintha most ez lenne a „normális” viselet – és valamennyien azt imitálták, hogy a fogukat mossák. A kislány ekkor már szívesen csatlakozott a „fogmosós játékba” és gond nélkül engedte, hogy mintát vegyenek tőle.
A vallomásról készült jegyzőkönyv és videofelvétel, valamint az egyező DNS-minták pedig elegendőnek bizonyultak az ítélőtáblán, a bíró különösebb hezitálás nélkül hidegre küldte a többszörös visszaeső „szexuális ragadozót”.
Hopkins nagy sikernek értékeli az ügyben elért eredményeket. Szerinte nem szabad alábecsülni a fiatalkorúak jogi értelemben vett szavahihetőségét, mert a segítségükkel sokkal több, társadalomra kártékony bűnöző ítélhető el. Ezért kezdeményezte egy különleges testület felállítását, ami 18 év alattiak vallomástételét segítené, a speciális csapat létszámának növelésével és többek között azzal, hogy a bíróságokon ilyen esetekre rögtönzött játszóházakat alakítanának ki, mely a kiskorú áldozatok számára biztonságos környezetet jelent és könnyebben megnyílnak a bírósági szakembereknek.
Forrás: Ripost
