A gazdasági háborúnak sincs és nem is lehet nyertese, viszont a fegyveres konfliktushoz hasonlóan elhúzódik és károkat okoz a lapunknak nyilatkozó szakértő szerint. Bár a szankciókat Oroszország is érzi, Európa többet veszít, ugyanazt a(z orosz) nyersanyagot közvetítő országokon keresztül, drágábban szerzi be, az Egyesült Államok pedig azért támogat újabb szigorításokat, mert ezzel újabb piacot nyerhet, és közben még több uránt vesz az oroszoktól.
Az eddigi tizenegyet követően készül a tizenkettedik szankciós csomag. A javaslat még formálódik, rengeteg ötlet van – elsősorban a balti országok és Lengyelország részéről – mondta el lapunk megkeresésére Regős Gábor, a Makronóm intézet vezető közgazdásza. Emlékeztetett, az eddig elfogadott tizenegy szankciós csomag a legkülönfélébb területekre terjed ki, ezek között egyaránt szerepelnek a külkereskedelmet érintő korlátozások (egyes termékek export- és importtilalma), pénzügyi szankciók (SWIFT-rendszerből való kizárás, pénzügyi eszközök zárolása), szállítási szigorítások, illetve egyes oligarchák, valamint fontos személyek mozgásának korlátozása, vagyonának zárolása. Az Oroszországba irányuló export tilalma vonatkozott a legkorszerűbb technológiák mellett katonai felszerelésekre, vegyi anyagokra, ipari gépekre és berendezésekre, továbbá számos üzleti szolgáltatásra is. Importoldalon leginkább a nyersanyagok, energiahordozók, mint például a szén, a vas, az acél, az arany és a kőolaj voltak érintettek – sorolta.
Fotó: AFP/ANP
Bár a javaslat még nem konkrét, az új csomagban várhatóan szerepel további személyek és szervezetek szankciós listára vétele, illetve külkereskedelmi korlátozások. Az uniós országok a továbbiakban nem exportálnának hegesztőgépeket, vegyi anyagokat, katonai technológiákat, míg nem importálnának például alumíniumtermékeket, valamint építőipari cikkeket. Felmerült ezenkívül a Roszatommal való szerződéskötések tilalma (ez például Paks 2 szempontjából lehet érdekes), az orosz urán (az USA növelte jelentősen az importját), a cseppfolyósított gáz (több nyugat-európai ország növelte a behozatalát az elmúlt időszakban Oroszországból) és az acél vásárlásának tilalma, az IT-szolgáltatások exportjának megakadályozása. Olyan hírek is érkeztek, hogy az új szankciós csomag a korábbi csomag megkerülésének megakadályozását is elő kívánja segíteni.
Ami még érdekes, de nem a csomag része, az a korábban befagyasztott vagyon „felhasználása” – bár itt egyelőre csak az ezen realizált hozamok, kamatok felhasználásáról van szó.
Bár a szankciók tekinthetők egyfajta gazdasági válasznak Oroszország Ukrajna ellen indított háborújára, valójában nem értek célt. Sok elemző kételkedett abban, hogy a szankciók hatására a háború véget érne, bár kényelmetlenséget okoznak az oroszoknak, a háború ettől még tartani fog. Ahhoz képest, hogy az Európai Bizottság tavaly nyáron két számjegyű visszaesést várt az orosz GDP-ben 2022-re, a gazdasági teljesítmény mindössze 2,1 százalékkal mérséklődött.
Ahogy a katonai háború, úgy a gazdasági háború is mindkét félnek nehézséget, károkat okoz, ám ennek mértéke egyáltalán nem mindegy, hiszen jelen állás szerint Európa vesztett többet. Leginkább az energia beszerzése terén: míg korábban több ország erősen támaszkodott a viszonylag olcsó orosz energiára, az unió erről az energiáról részben vagy egészben lemondott, illetve a piaci reakciók jelentősen felnyomták az árat, így Európa gázszámlája a korábbinál jóval drágább lett. Ez persze azt is jelentette, hogy aki továbbra is részben vagy egészben Oroszországtól szerzi be a gázt, mert máshonnan nem tudja, az ezt a pluszt Oroszországnak kell hogy kifizesse.
A szankciók tehát Oroszországot nem rengették meg, károkat okoztak, de azt az Európai Uniónak is. A gazdasági háború tehát hasonlatos a katonaihoz: elhúzódik, károkat okoz és nincs nyertese – hangsúlyozta Regős Gábor.
Oroszország az export korlátozásait érzi meg, emellett egyes import termékek hiányával megtanult együtt élni: a külkereskedelem közvetítő államokon keresztül zajlik, az orosz gáz és olaj esetében pedig szintén szerepe van a közvetítő kereskedelemnek, eladják más országoknak (például Kínának), de sokszor az egyébként a szankciókat követelő és megszavazó államok ugyanúgy megveszik az orosz energiaforrást – például LNG formájában – emelte ki Regős Gábor. Bár emiatt úgy tűnhet, hogy tulajdonképpen még sincs a szankcióknak hatásuk, és minden megy tovább, mint eddig, a helyzet mégsem ilyen egyszerű: a szankciók megkerülése pénzbe kerül, a közvetítő országok keresnek tevékenységükön, továbbá az Indiába vagy Kínába történő olajértékesítés sem olyan áron történik, mint amilyen áron Európába történhetne. Rövidebben: Európa drágábban szerzi be ugyanazt az energiahordozót.
A szankciókat próbálja mindenki a saját érdekei szerint kezelni, érvényesíteni, befolyásolni, köztük a helyzet eddigi nyertese, az Egyesült Államok is: több uránt vesz az oroszoktól, mint korábban – noha az energiahordozók behozatali korlátozásának legfőbb szószólója. Ez talán azért is lehet, mert az oroszok által felhagyott piacokon ő szeretne teret nyerni: az EU-ba irányuló amerikai LNG-export mennyisége 119 százalékkal növekedett 2022-ben 2021-hez képest.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Wojciech Wrzesien/Shutterstock)
