Szokványosnak egyáltalán nem mondható történet juttatott el az Index szerkesztőségéhez az egyik olvasó.
„Egy olyan karácsonyi történetet szeretnék megosztani Veletek, ami tegnap éjjel éltünk át, és reméljük soha senki sem fog Szenteste hasonlót tapasztalni” – így kezdte beszámolóját Zsuzsanna, aki történetét december 25-én osztotta meg a lappal.
A huszonéves lány és családja elhatározták, hogy idén Szlovákiába utaznak karácsonykor, mert nyugalomban akarták tölteni az ünnepet, felesleges idegeskedés és sürgés-forgás nélkül. Zsuzsanna édesanyjával, valamint az ő élettársával, Zolival Liptószentmiklósra utaztak a Rotunda Panzióba, ahol a vakáció kezdetekor minden rendben volt.
Az első két nap rendkívül kellemesen telt, akkor még több másik vendéggel és személyzettel is találkoztak. Ráadásul Szentestén a panzió egy svédasztalos kis ingyenes vacsorával kedveskedett a vendégeknek. Aznap, 24-én mér senkivel sem találkoztunk az épültben, a vacsorán sem volt személyzet, de mivel több használt tányért is otthagytak előttünk, ezért azt hittük, más is tartózkodik még a panzióban rajtunk kívül.
– fogalmazott a lány, aki a szokásostól eltérően aznap éjjel nehezen aludt el. Furcsa hangokra lett figyelmes az éjszaka közepén a szobája előtti folyosóról, először csak lépteket, majd halk sírást hallott. Eleinte nem foglalkozott a zajokkal, ám egy idő után füstszagot kezdett érezni, amely egyre és egyre erősebbé vált. Kirohant a folyosóra, ahol nem várt látvány tárult elé.
Kirontottam a szobámból, és azt láttam, hogy egy meztelen, hosszú, fekete hajú, szakállas, 30 év körüli férfi az emelet közepén egy kábé. 2 méteres lángokból álló tüzet bámult. Teljesen sokkot kaptam. Csak arra tudtam gondolni, hogy anyukám és az élettársa a másik szobában alszanak. Elkezdtem teli torokból ordítani a nevüket, majd lefelé rohanni a lépcsőn, miközben a meztelen férfi valamilyen okból rohant utánam. Ekkorra anya és az élettársa, Zoli felébredtek, kiszaladtak a szobájukból, és azt látták, ahogyan lángol az emelet és én menekülök a férfi elől. Mivel teljesen meztelen volt, azt hitték, hogy meg akar erőszakolni, ezért gondolkodás nélkül rohantak le utánunk a lépcsőn. Mezítláb és pizsamában futottam, a lépcső alján elestem, összezúztam a térdem.
Leérve Zsuzsanna észrevette, hogy a panzió bejárati ajtaja ki volt verve az ajtókeretből. A földre kuporgott, majd egyszer csak elé állt a férfi, aki folyamatosan azt mondogatta szlovákul, hogy „ne félj„. Végül a gyújtogató elmenekült.
A lánynak és családjának sikerült menedéket találniuk az autójukban, ahol bezárkózva várták a kiérkező rendőröket, akik tíz perc alatt a helyszínen voltak. A gyors személyleírás után a hatóságok a férfi után iramodtak, majd fél órán belül meg is találták.
Ekkora már megérkezett a panzió tulajdonosa és a portás is, akik nem mertek odalépni a magára hagyott családhoz, még a szemkontaktust is kerülték. „Úgy tudom, hogy nincs olyan szabályozás, hogy egy panziónak bármilyen felügyeletet kell biztosítani, de azért elég meredek három vendéget éjszakára magára hagyni egyedül egy ilyen nagy épületben” – fogalmazott Zsuzsanna.
Az Index szerkesztősége kereste az ominózus panzió recepcióját az ügyben, de nem sikerült onnan több információt megszerezniük. Végül elérték Jaroslav Petrant, a Rotunda panzió menedzserét, aki a kérdésekre válaszolva megerősítette a Zsuzsanna által vázolt történet minden pontját. A menedzser azt nyilatkozta, hogy tudomása szerint a gyújtogatót azóta már rabosították, és karácsony másnapját is fogdában kell töltenie.
Zsuzsanna a történet végén így összegezte az eseményeket:
Ha a tegnapi Szenteste éjjelén én is olyan mélyen alszom, mint ők, szinte biztos vagyok benne hogy a tűz vagy a szén-monoxid áldozatai leszünk. Soha egyik Karácsonykor sem éreztük még azt, mennyire szerencsések vagyunk, hogy élünk, de jobban örültünk volna, ha ezt az érzést más formában tapasztaljuk meg.
A lány szerint a gyújtogató abban a hiszemben tört be az épületbe, hogy rajta kívül senki sem tartózkodik ott.
Index, blikk, Hirmagazin.eu
