Miközben egyébként is később lett elfogadva az Európai Unió hétéves költségvetése, valamint az ebbe illeszkedő gazdasági mentőcsomag, addig elsősorban az északi tagállamok – finoman szólva – hátráltatják a pénzügyi mechanizmusok beindítását, egészen pontosan az uniós mentőcsomag „bedobását”.
Most az elnökséget adó Németország szabhat gátat a hátráltatási folyamatnak, valamint puhíthatja fel a javasolt szankciós szavazási módszert.
Pár héten belül egyezség születhet a közösségi büdzséről és a mentőcsomagról is. Ehhez azonban az Európai Parlamentnek fel kell oldania a jelenlegi patthelyzetet.
Ám ejtsünk néhány szót a német javaslatról! A kulcsfontosságú dokumentum azt tartalmazza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása rendkívül fontos az EU-ban, ehhez kötnék a 2021–2027-es uniós költségvetési kifizetéseket, az Európai Bizottság pedig őrködne a jogállami keretek betartása felett az egész EU-ban. Ha pedig a testület valamely tagállamban a jogállamiság megsértését tapasztalja, akkor a pénzek kifizetését felfüggeszthetik, és a javaslatról az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban szavaznak rendes minősített többséggel. Viszont a német koncepció nem tartalmazza azt, hogy mik is lennének a jogállamisági feltételrendszer konkrét pontjai, amelyeket vizsgálni kellene ahhoz, hogy a problémákról, majd a szankciókról lehessen beszélni.
Második pillantásra viszont a mostani német javaslat szövege eltér attól, mint amit az Európai Bizottság már két éve és az Európai Parlament négy frakciója nyár óta hangosan követel.
Tulajdonképpen csak a szavazásról van szó. Utóbbiak nem a rendes minősített többség szerinti szavazást akarják, mert az szerintük túl puha szankciós mechanizmust jelent, hanem a fordított minősített többség szerinti szavazást. Még egy kis jogászkodás: a német soros elnökség által választott út, vagyis a rendes minősített többség azt jelenti, hogy az Európai Bizottság által javasolt szankciókat a 27 állami vezetőből legalább tizenötnek jóvá kell hagynia ahhoz, hogy a szankciót érvényesíthessék az uniós pénzeknél. A lényeg: a német javaslat nem nagyon tenné lehetővé a széles körű összefogást a „fő bűnös” magyar és a lengyel kormány ellen.
Hazánk és Lengyelország jól taktikázott: az utóbbi hetekben jelezték, hogy ha nem a számukra megfelelő jogállamisági feltétel- és szankciós rendszer születik meg, akkor azt egyrészt megvétózzák, másrészt késleltetik a helyreállítási alappal kapcsolatos magyar és lengyel parlamenti döntés meghozatalát.
Az eredeti elképzelésekhez képest Magyarország hárommilliárd euróval – több mint ezerötvenmilliárd forinttal – kap többet majd az uniós helyreállítási csomagból, a közös büdzséből. Ugyanakkor a jóváhagyott összeg legnagyobb része, hetven százaléka 2021-ben és 2022-ben kerülhet az igénylő tagállamokhoz, a maradék harminc százalékot 2023-ban lehet elkölteni. Miközben a válságot most kellene kezelni.
Kétszer ad, aki gyorsan ad? Erről szó sincs. Az Európai Bizottság képtelen átlépni a saját árnyékán, hiszen már tavasszal el kellett volna kezdeni támogatni a legnehezebb helyzetbe került országokat. Ezzel szemben nemhogy meg sem száradt a pecsét az uniós dokumentumon, még nincs is rajta.
Figyelő
