forrás: Prőhle Gergely/messzelatoblog.hu
Ha Magyarország a soha nem látott embertömeg jövetelekor a schengeni határokat igyekszik védeni, ha elkeseredett kísérleteket tesz arra, hogy a migránsokat rendezett körülmények között védje meg az embercsempészektől s tranzitálásukat az uniós szabályoknak megfelelően segítse, akkor egy hivatalos személy nem tehet nyilvánosan ilyen kijelentéseket – írja a Messzelátó című blogban Prőhle Gergely, az EMMI helyettes államtitkára.
Laurent Fabius francia külügyminiszter egy vasárnapi tévéműsorban a menekültügyről értekezett. A befogadás fontosságáról beszélt, majd kitért arra, hogy vannak olyan országok, amelyek nem akarnak a közös megoldás kialakításában részt venni, vagyis nem akarnak menekülteket befogadni.
Riporteri kérdésre, hogy mely országokról van is szó, kézmozdulataival is jelezte, hogy ott, valahol a keleti végeken vannak ilyen államok, majd újabb riporteri rákérdezésre, ami már konkrétan Magyarországra vonatkozott, kitört Fabiusből a felháborodás.
Többször is nagyon komolynak minősítette a problémát, aláhúzva, hogy Magyarország nem tartja tiszteletben a közös európai értékeket, fel kell számolni a kerítést, „amilyet még állatoknak sem csinálnak”, s az EU vezetőinek majd komoly és szigorú tárgyalásokat kell folytatnia a magyar kormánnyal.
Ha egy baloldali politikus felháborodik a bevándorlással kapcsolatos magyarországi retorikán, azon éppenséggel nem vagyunk meglepve, hogy a szögesdrót kerítést sem tekinti ideális módszernek a migránsok visszaszorítására, még azt is megértjük. Roland Fabius idősödő úriember, a klasszikus festőművészet szerelmese gondolhatja ezt így, magánemberként beszélgethet szörnyülködve akár még újságírókkal is a zord viszonyokról a keleti végeken, de mint az Európai Unió egyik legbefolyásosabb külpolitikusa, a menekültügy megoldásában szintén nem különösebben jeleskedő Franciaország külügyminisztere, nem tehet ilyet.
Ha Magyarország a soha nem látott embertömeg jövetelekor a schengeni határokat igyekszik védeni, ha elkeseredett kísérleteket tesz arra, hogy a migránsokat rendezett körülmények között védje meg az embercsempészektől s tranzitálásukat az uniós szabályoknak megfelelően segítse, akkor egy hivatalos személy nem tehet nyilvánosan ilyen kijelentéseket.
Arról nem is beszélve, hogy Calais ugyebár Franciaországban van. A Csalagút bejáratának környékén minden humánus és nagyszerű? Vagy hogy is próbálták annak idején a francia rendőrök gumibottal visszaszorítani az Olaszország felől jövő migránsokat?
Amikor mindenkinek, még egy olyan, egyébként a koloniális idők óta az idegen kultúrákhoz szokott országnak is mint Franciaország, komoly gondjai vannak a már ott élők integrációjával, nem is beszélve az újabb migránsok befogadásáról, akkor nem kellene egy kicsit óvatosabban bánni mások megítélésével? Vagy a francia szocialisták látványos és tartós gyengélkedése és a Nemzeti Front folyamatos erősödése láttán nem kéne esetleg felülvizsgálni azt a társadalomképet, aminek jegyében a vasárnapi interjúban sikerült Magyarországot pellengérre állítani?
Vajon hogy érezte magát Orbán Viktor a Charlie Hebdo elleni merénylet utáni párizsi demonstráción a „Je suis Charlie” transzparens mögött vonulva?
Vajon nem lehetett volna neki is néhány, egyébként jobboldali politikustól nagyon is elvszerű megjegyzése azzal kapcsolatban, hogy mi minden nem tetszik neki amúgy a halomra lőtt szerkesztők korábbi munkáiban.
Nem tudunk ilyenről. Abban a pillanatban a látványos kudarcot valló francia integrációs politika sem képezte jó ízlésű vezető politikus nyilatkozatainak tárgyát. A komoly helyzetben a vezető politikusok szintjén szolidaritás volt, nem filozofálgatás, finnyáskodás.
Ha nem csak a szokásos mantra az európai értékekről való beszéd, ha nem üres fecsegés az uniós szintű megoldás ügyében zajló – mindeddig eredménytelen – sürgésforgás, akkor nem kéne a francia külügyminiszternek nyilvánosan ilyen kijelentéseket tenni, különösen úgy nem, hogy ezeket korábban zárt ajtók mögött nem mondta el magyar kollégájának.
Ha bárkinek is lenne minden szempontból elfogadható, s a többségi társadalom támogatását is élvező javaslata a menekültkérdés megoldására, akkor mondja azt el bátran, magabiztosan!
De egyelőre mindenütt nagy a bizonytalanság, ami nem is csoda. Vagy ha a baloldali elvszerűség győzedelmeskedik, akkor legyen igaza a vasárnap a Keleti Pályaudvarra látogató német baloldali (Die Linke) politikusnőnek, Anette Grothnak:
induljanak mielőbb különvonatok az ígéret földjére, Németországba és akkor akár Franciaországba is. Marine LePen és a Nemzeti Front győzelmére a következő elnökválasztáson meg már most nagy tételben lehet fogadni. Jó lesz ez nekünk?
