Fejenként és évenként egy 450-500 forintos tételről lehet szó a hivatalos számítás szerint.
Közismert, hogy az „eredeti” időszámítás a téli, az már talán kevésbé, hogy a XVIII. század végi Amerikában azért találták ki a nyárit is mellé, hogy világosságban eltelő órák számát az ember minél jobban ki tudja használni, energiát tudjon megtakarítani azzal, hogy délután, este tovább van világos, kevesebb mesterséges fényre van szükség, nagyobb energia takarítható meg ezáltal.
No de kérdés, hogy mi történt a nagy felismerés, illetve a bő száz évvel ezelőtti – Magyarországon kevésbé régi – bevezetése óta. (Hátha valaki nem tudná, rögzítsük: most szombat este lefekvéskor egy órával későbbre kell állítani az órákat, kevesebbet alhatunk tehát.)
A hazai villamosenergia-rendszert irányító Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) szakemberei 1949 óta gyűjtik és elemzik a mindenkori fogyasztási adatokat. A 2017-es adat szerint az óraátállításoknak köszönhetően éves szinten mintegy 100-120 gigawattórával (GWh) kevesebb áramot használ fel az ország a nyári időszámításnak köszönhetően, ami
az éves áramfogyasztás 1,5-3 százaléka, ez pedig 30-40 ezer háztartás éves fogyasztásának felel meg,
országosan fejenként és évente 12 kWh, forintosítva 450-500 forint, csecsemőtől aggastyánig.
Az biztosnak tűnik, hogy a Föld több mint száz országa nem a saját kárára vezette be a nyári időszámítást az elmúlt évszázadban, a háztartásokban, az építkezéseken, a hosszan nyitva tartó intézményekben és a szolgáltatóknál egyaránt jelentkezik az áldásos hatás, a közterületek díszkivilágításáról nem is beszélve.
Az a jövő zenéje és a jelen számolgatásának függvénye lesz, hogy amikor Magyarország – EU-tagállamként kötelezően – választ a téli vagy a nyári időszámítás között, és onnantól nincs állítgatás, melyiket választja. Kormányzati megnyilatkozások szerint
ez esetben viszont az északi határon lenne egy óra eltolódás, nem kelet felé, Szlovákia ugyanis a télit „viheti” tovább.
