Főszabály szerint az egyéni vállalkozó a kivét (az átalányadózó esetében az átalányadó alapja), míg a társas vállalkozó a tagi jövedelem után köteles megfizetni a szociális hozzájárulási adót, illetve az egyéni járulékokat.
Mindez a biztosított (tehát kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő) és többes jogviszonyban nem álló vállalkozók vonatkozásában annyival egészül ki, hogy a havonta fizetendő szociális hozzájárulási adó alapja nem lehet kevesebb, mint a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százaléka, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék havi alapja nem lehet kisebb, mint a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százaléka, és végül a 10 százalékos nyugdíjjárulék alapjának el kell érnie a minimálbér (garantált bérminimum) összegét.
A vázolt szabály – amit egyébként minimális adó- és járulékfizetési kötelezettségnek szoktunk nevezni – alapesetben azt jelenti, hogy egy szakképzettséget nem igénylő tevékenységet folytató vállalkozónak éves szinten legalább
- 12 x 138 000 x 100% = 1 656 000 forint után meg kell fizetnie a nyugdíjjárulékot,
- 12 x 138 000 x 150% =2 484 000 forint után a 8,5 százalékos egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, illetve
- 12 x 138 000 x 112,5% =1 863 000 forint után a 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót, azzal, hogy
amennyiben a tényleges járulékalapot képező jövedelme ennél több, akkor a kötelezettségeknek e magasabb összeg után kell leróni.
Csakhogy – és ezt a problémát nem egy Olvasónk felvetette, illetve nehezményezte már – könnyen megtörténhet, hogy az adott évben ténylegesen megfizetendő kötelezettségek alapja meghaladja a mind az éves minimális, mind pedig az éves tényleges járulékalapot. Túl azon, hogy ez többletterhet jelent, kifejezetten „kellemetlen” következményekkel járhat a kereseti korláttal érintett vállalkozók esetében.
Forrás: adozona.hu
Képek: Hirmagazin.eu
