A Kányavári sziget az amúgy szigorúan védett és egyszerűen nem is látogatható Kis-Balaton egyetlen publikus helye.
Kis-Balatonon található Kányavári-sziget és Búbosvöcsök tanösvény a Zalavár és Balatonmagyaród közötti útszakaszról közelíthető meg. A mintegy két kilométer hosszú, szabadon látogatható sétaút 13 állomása elsősorban a Kis-Balaton madárvilágának bemutatására törekszik, de az itt élő denevérfajokkal is megismerkedhetünk. A tanösvény jelképének a gyakran látható búbos vöcsök szolgált alapul (Podiceps cristatus).
A Kis-Balaton madárvilága a Kányavári-szigetről (Balatonmagyaródtól 2 km-re északra) jól megfigyelhető.
Védett állatfajok népesítik be ezt az alig ezernégyszáz hektáros területet, ahol többek között a már említett nagykócsag is költ. 1886-ban száz párra becsülték a nagykócsag-állományt, de néhány évvel később a jégzajlás letarolta a madarak fészkelőhelyéül szolgáló avas nádasokat, és a kócsagok elköltöztek.
Később mindössze hét pár rakott fészket a Kis-Balaton területén, ahol ma már szerencsére körülbelül harminc nagykócsag párt tartanak nyilván. A karcsú testű, fehér tollú, a vállán dísztollakat „viselő” madár a mocsárban gázolva szerzi élelmét. Fészkét a legeldugottabb helyeken rakja, mégis, akinek szerencséje van, márciustól októberig lencsevégre is kaphatja a méltóságteljesen repülő madarat.
Kisebb, szintén védett társa, a kiskócsag is itt él. Fészkét a nádasok fűzfáin lehet látni. A madárvilág érdekes tagja a kormorán – népies nevén a kárókatona. Lúd nagyságú, fényes, fekete tollú madár, fészkét fákra rakja, és ezzel meg is pecsételi a növények sorsát: a kormorán híg ürülékét az ágakra szárítja a nap melege, a fák pedig lassan elszáradnak. Ritkaság, mégis látni néha a batlát: a gesztenyeszínű madár ma már csak néha, átvonulóban érinti a Kis-Balatont.
Jellegzetes élőlény itt még a mókás nevű kanalasgém és a nyári lúd, amelyből negyven párról tudnak a mocsár környékén.
KIS-BALATON
2006. január 8., vasárnap
A Balaton elvékonyodó délnyugati csücskében található Magyarország egyik legkülönösebb tája, a Kis-Balaton. Ez a természetvédelmi terület valamikor a tó öble volt, amelyet egy három kilométer széles csatorna kapcsolt a tóhoz, egészen addig, amíg a Zala folyó fokozatosan feltöltötte hordalékával. Így lett a Kis-Balatonból az ország egyik legnagyobb mocsara, amelyből csak egy-egy sziget emelkedik ki. Az 1922-es vízrendezést követően kb. fél négyzetkilométeres víztükör maradt.
A Kis-Balaton helyreállítása, újbóli elárasztása 1980 óta folyik. Az 1980-as évek közepén megépült az 1870 hektár felületű, 28 millió köbméteres új tó, amely szűrőként működik. A Zala folyó 22 kilométeres utat tesz meg a mesterséges tóban, majd csak ezután tér vissza régi medrébe. A természeti értékek megőrzésében fontos szerepet játszik, hogy a Kis-Balaton az 1920-as évek óta szigorúan őrzött természetvédelmi terület, és a Keszthelyi-hegységgel együtt a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.
A Kis-Balaton, mint nagy kiterjedésű, összefüggő vizes élőhely Európában is egyedülálló értéket képvisel, s a nemzetközi természetvédelem mindig is számon tartotta. Már a múlt században is híres volt páratlan madárvilágáról, ami szerencsére a mocsárvilág 1922-ben megkezdett lecsapolása után is – kisebb számban ugyan – de fennmaradt. Természetesen következett tehát, hogy 1979-ben, miután hazánk csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, az 14.750 ha kiterjedésű Kis-Balatont is felvették a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek” jegyzékébe.
A környező települések nagy szeretettel várják a látogatókat. Kellemes pihenést, érdekes látnivalókat nyújtanak a Kis-Balatont felkereső turistáknak. Balatonszentgyörgyön a Csillagvár, valamint néprajzi gyűjtemény és kerámia kiállítás található. Vörsön látható az eredeti bútorokkal berendezett Tájház, a Tűzoltó Múzeum.
Tűzoltó szertár és kiállítás
Zalaapátiban az Apátsági templomot és monostort, valamint a volt Szentkirályi kastélyt is érdemes felkeresni. Zalakaros és Hévíz a kirándulók mellett a gyógyulni vágyókat is várja a településeken található, sokak egészségét visszaadó gyógyvizekkel. Zalavár látnivalói közül a Szent István király-, és Cirill-Metód emlékoszlopokat említhetjük meg, 2000 augusztusában pedig a Várszigeten átadásra került a Kis-Balaton Ház, ahol a nagyközönség megismerheti a Kis-Balaton és térségének történelmét, a Kis-Balaton változását, sorsát, újjáéledését, eredményeit, táji és természeti értékeit.
A balatonmagyaródi Bivalyrezervátum meglátogatását sem érdemes kihagyni a programból. A természet, a csend, a jó borok, szép tájak kedvelői biztosan jól érzik magukat ezen a vidéken.
Matula kunyhó
A Tüskevár régi, török kori rom a Zala folyó és a Balaton találkozásánál elterülő hatalmas természetvédelmi körzet területén. A táj, amelynek élővilága hihetetlenül gazdag, kihívást jelent még a vadász-halász tudományok avatott ismerői számára is. Fekete István Tüskevár című regényében igazi kalandok részeseivé válik a két barát: Tutajos és Bütyök, akik a fővárosból érkeznek rokonukhoz vakációra. A derék István gazda Matulára, a berek tudós ismerőjére bízza a sápadt diákokat, akik az öreg csősztől nem csupán ősi mesterségek fortélyait tanulhatják el; világlátásuk, jellemük is formálódik, mire elmúlnak a szünidő gyorsan pergő napjai.
A Tüskevár olvasói szavazatok alapján a Nagy Könyv játékon belül a tizenkét legjobb között szerepelt, egy kivételesen jelentős ifjúsági könyv, valódi írói remeklés, olyan, amely ebben a témakörben alig akad. Minden gyerek kedves olvasmánya, okos tanítója lehet.
Nagykócsag
A Kis-Balaton madárvilága a Kányavári-szigetről (Balatonmagyaródtól 2 km-re északra) jól megfigyelhető. Tanyázik itt nagykócsag, kormorán, kanalas gém, üstökös gém, búbos vöcsök, szürke- és vörösgém, szárcsa, nádi rigó, sitke stb. Napjainkig itt 250 madárfajt figyeltek meg (Magyarországon 370-et), ebből közel 150 itt fészkel.
Védett állatfajok népesítik be ezt az alig ezernégyszáz hektáros területet, ahol többek között a már említett nagykócsag is költ. 1886-ban száz párra becsülték a nagykócsag-állományt, de néhány évvel később a jégzajlás letarolta a madarak fészkelőhelyéül szolgáló avas nádasokat, és a kócsagok elköltöztek.
Később mindössze hét pár rakott fészket a Kis-Balaton területén, ahol ma már szerencsére körülbelül harminc nagykócsag párt tartanak nyilván. A karcsú testű, fehér tollú, a vállán dísztollakat „viselő” madár a mocsárban gázolva szerzi élelmét. Fészkét a legeldugottabb helyeken rakja, mégis, akinek szerencséje van, márciustól októberig lencsevégre is kaphatja a méltóságteljesen repülő madarat.
Kárókatona
Kisebb, szintén védett társa, a kiskócsag is itt él. Fészkét a nádasok fűzfáin lehet látni. A madárvilág érdekes tagja a kormorán – népies nevén a kárókatona. Lúd nagyságú, fényes, fekete tollú madár, fészkét fákra rakja, és ezzel meg is pecsételi a növények sorsát: a kormorán híg ürülékét az ágakra szárítja a nap melege, a fák pedig lassan elszáradnak. Ritkaság, mégis látni néha a batlát: a gesztenyeszínű madár ma már csak néha, átvonulóban érinti a Kis-Balatont.
Jellegzetes élőlény itt még a mókás nevű kanalasgém és a nyári lúd, amelyből negyven párról tudnak a mocsár környékén.
A sekélyvizű Kis-Balaton mindössze 180 hektárra zsugorodott víztükrét fehér tündérrózsák díszítik, körülöttük pedig sárga tavirózsák virítanak. Ez utóbbiakat a népnyelv kevésbé elegánsan vízitöknek is nevezi.
Cím: BalatonmagyaródKányavári-sziget
Tel: +36 (30) 664-0404
E-mail: bfnp@bfnp.kvvm.hu
Web: http://www.balatonihirek.hu/index.php?id=1439
