A földművelésügyi tárca a héten figyelmeztetett a kárenyhítési hozzájárulás közelgő befizetési határidejére. Összefoglaltuk, mi számít káreseménynek, továbbá, hogy a kapott juttatást miként minősíti a személyi jövedelemadóról szóló törvény.

A mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről a 2011. évi CLXVIII. törvény (továbbiakban: törvény) rendelkezik. E szerint a mezőgazdasági termelőknek meghatározott nagyságú termőföld esetén – a mezőgazdasági káresemények miatti károk kezelése céljából – kockázatközösséget kell alkotniuk, de a törvényben meghatározott esetekben a termelők önként is beléphetnek a kockázatközösség tagjai közé.

A kockázatközösségben tag mezőgazdasági termelő az említett törvényben foglaltaknak megfelelően köteles kárenyhítési hozzájárulást fizetni, ami a káresemények ellentételezésére szolgál, hiszen a tag valamely káresemény bekövetkezése esetén a törvényi feltételeknek megfelelően kárenyhítő juttatásra jogosult. A legközelebbi befizetési határidő szeptember 15-e.

E törvény 3. §-a szerint a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti események által okozott károk miatti kockázatokat az e törvényben foglaltak szerint meg kell osztani:

• a mezőgazdasági termelő,
• a termény felvásárlására a betakarítást megelőzően szerződött felvásárló,
• a mezőgazdasági termelővel kötött mezőgazdasági biztosítás esetén – annak keretei között – a biztosító,
• a mezőgazdasági földterület bérbe-, illetőleg haszonbérbeadója, valamint
• az állam
• között.

E törvény és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletek alkalmazásában a fontosabb fogalmak a következők (2. §):

7. elemi káresemény: üzemi szinten a növénykultúrában 30 százalékot meghaladó mértékű hozamcsökkenést okozó aszálykár, belvízkár, felhőszakadáskár, jégesőkár, mezőgazdasági árvízkár, tavaszi fagykár, őszi fagykár, téli fagykár vagy viharkár;

9. felhőszakadás: azon időjárási jelenség, amelynek során a kockázatviselés helyén lehullott csapadék húsz perc alatt mért átlagos intenzitása elérte vagy meghaladta a 0,75 mm/perc értéket, vagy a lehullott csapadék mennyisége huszonnégy óra alatt elérte vagy meghaladta a negyvenöt mm-t;

10. felhőszakadáskár: a kockázatviselés helyén termesztett növényekben a felhőszakadás miatt bekövetkezett olyan káresemény, amely a növénykultúrában hozamcsökkenést okoz;

15. jégesőkár: a kockázatviselés helyén termesztett növényekben a jégeső miatt bekövetkezett olyan káresemény, amely a növénykultúrában hozamcsökkenést okoz;

21. mezőgazdasági káresemény: a mezőgazdasági termelő használatában lévő termőföldön a káreseménnyel érintett területen a termesztett növénykultúra 30 százalékot meghaladó mértékű várható hozamcsökkenését okozó aszálykár, belvízkár, felhőszakadáskár, jégesőkár, mezőgazdasági árvízkár, tavaszi fagykár, őszi fagykár, téli fagykár vagy viharkár.

A kár esetén a kárenyhítő juttatás összege azonban nem tekinthető költségek fedezetére vagy fejlesztési célból adott juttatásnak, mivel a kérelmezőnek nem kell a folyósító felé elszámolnia a cél szerinti felhasználásról [személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) 3. § 42. pont]. A törvény 12. §-a alapján a kárenyhítő juttatás összegét a hozamérték-csökkenésből kiindulva kell megállapítani, e kifizetés alapvetően jövedelempótló jellegű (részbeni) kártalanítás, függetlenül attól, hogy egy adott termelőnél a kifizetés évében keletkezik-e jövedelem.

Ebből következően a kárenyhítő juttatásra alkalmazható az Szja tv. 1. § (9) bekezdés a) pontja, mely szerint az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) az elmaradt jövedelemre tekintettel irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni. A kárenyhítő juttatás jövedelempótló jellegére tekintettel a kártalanítás adómentességére általános esetben irányadó, az Szja tv. 1. számú melléklet 6.1. pont c) alpontjában foglalt rendelkezés nem tehát alkalmazható.

Mivel a befizetett összeg a káresemények ellentételezésére szolgál, ami nem jelenti egyben a költségek fedezetét is, inkább jövedelempótló célja van, így amennyiben adózó a befizetett összeget a költségei között érvényesíti, akkor a kárenyhítésre tekintettel folyósított összeg bevételnek minősül.

Ebből az is következik, hogy az e címen folyósított összeg nem tekinthető olyan támogatásnak, amely az Szja tv. 7. § (3) bekezdésében foglaltak alapján az adózási feltételül megjelölt bevételi értékhatárt megemelné, és nem is vonatkozhat e bevételre az Szja tv. 7. § (1) bekezdés v) pontja, valamint a 19. § sem. Ennek oka az, hogy nincs a folyósított összeggel szemben elszámolási és/vagy visszafizetési kötelezettség, a célszerinti felhasználás e bevételre nem vonatkozhat, mivel azt a korábban keletkezett kárra tekintettel kapja a magánszemély.

Az Szja tv. 3. számú melléklete a mezőgazdasági őstermelők és más önálló tevékenységet folytatók – a 11. számú melléklete az egyéni vállalkozók – költségelszámolásáról rendelkezik.

E mellékletek a jellemzően előforduló költségeket tartalmazzák, tehát nem taxatív felsorolásról van szó. Ugyan a jellemzően előforduló költségek között nincs nevesítve a kárenyhítési alapba befizetett összeg költségek közötti elszámolhatósága, de a törvény preambulumában megfogalmazott cél alapján e kiadások költségként történő elszámolhatósága egyértelmű, hiszen a befizetett összeg többek között a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti események miatti kockázatok hatásának enyhítésében való kockázatközösség kialakítását, a mezőgazdasági termelők öngondoskodáson alapuló felelősségének megerősítését, és más természeti eredetű elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatti káresemények hatásainak egységes kezelését szolgálja.

Forrás: adozona

Képek: Agroinform, Agrofórum, Agro Napló