Báró Julius Jacob von Haynau
Báró Julius Jacob von Haynau (Kassel, Németország, 1786. október 14 – Bécs, 1853. március 14.) osztrák hadvezér, nevéhez főződik az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő terror.
IX. Vilmos hessen-kasseli választófejedelem (tartományi gróf) és Rebecca Richter, zsidó patikuslány törvénytelen fiaként született. Szülei rangon aluli, morganatikus házasságot kötöttek, de apjuk mind a hét gyermekét törvényesnek ismerte el, és rájuk hagyományozta a von Haynau bárói rangot.
1808. október 11-én feleségül vette Theresia Weber von Treuenfelst (1787-1851), akitől egy leánya született, Clotilde von Haynau (1809-1897).
Tapasztalt katonatiszt volt, akinek katonai karrierje 1801-ben kezdődött az osztrák hadseregben. Részt vett a napóleoni háborúkban. Fanatikus gyűlöletet érzett a forradalmárok iránt. Korán elhíresült brutalitásáról, erőszakosságát meg sem kísérelte irányítani. 1847-ben nyugdíjba vonult, ám az 1848. évi forradalmak elleni fegyveres harcra jelentkezett az udvarnál. Előbb Olaszországban harcolt, ahol az olasz szabadságharcosok elleni kegyetlenkedéseiről nevezték el bresciai hiénának. (Bresciában a kórházakban fekvő sebesült osztrák katonákat a forradalmároknak feladó, illetve lemészárló férfiakat kivégeztette, a nők egy részét pedig nyilvánosan megvesszőztette. A nemzetközi közvélemény felháborodott, Radetzky viszont ismételten levélben köszönte meg a határozott fellépést. 1849. május 30-án Haynaut nevezték ki Welden helyébe az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokának.
Miután a cári intervenció elleni harc lekötötte a magyar honvédsereg erejének jelentős részét, több csatában győzött a magyar csapatok felett. Görgey Artúr világosi fegyverletételének helyét és idejét is az motiválta, hogy Görgey nem Haynaunak akarta magát megadni.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után Haynau mint Magyarország teljhatalmú parancsnoka vezette a magyar forradalmárok elleni megtorlást. 1849. október 6-án kivégeztette az aradi vértanúkat és ugyanezen a napon a pesti Új-épület udvarán Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány (minisztérium) elnökét. A későbbiekben is sok más forradalmár esett Haynau áldozatául. Százakat küldött Kufstein, Munkács, Olmütz stb. várbörtöneibe. Ezrével vitette a magyar honvédeket a Habsburgok olasz és német tartományaiban állomásozó seregeibe.
Haynau különös kegyetlensége lassanként az osztrák udvar számára is kényelmetlenné vált, és 1850-ben felmentették, jelentős mennyiségű államkötvénnyel honorálva véres szolgálatait.
Az immár végleg nyugállományba vonult hadfi hírhedtségére jellemző, hogy angliai utazása során Londonban egy munkásgyűlés két résztvevője felismerte és megverte, a híradások szerint az Ezt Aradért kapod! felkiáltások közben. Állítólag Giuseppe Garibaldi londoni látogatása során meg akarta keresni a két elkövetőt, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését. Éppen így járt Brüsszelben is, hol a nők korbácsolását vetették szemére. Párizsban a kormánynak mindent el kellett követnie biztonsága megóvására, Berlinben ellenben nagyon ünnepelték. Bécs városa visszatérése után díszpolgárának választotta.
1853-ban hunyt el. Halálának oka valójában ismeretlen, mivel eszméletlenül találtak rá, úgy vélték nem él. A halál pontos okának kiderítéseként elrendelték a boncolást, amit a koponya felnyitásával kezdtek. Az elborzadt orvosok csak ezután vették észre, hogy Haynau valójában él, mert az agya lüktetett.
Forrás: hu.wikipedia.org, Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: I ker. Baron Julius Jacob von Haynau
Tel: 0036705322177
E-mail: [email protected]
Web: www.hirmagazin.eu
