A következő 10-15 évben a jelenlegi szakmák jelentős része eltűnik vagy radikálisan megváltozik a digitális fejlődés hatására. Meg fog szűnni a fuvarozói, a mezőgazdasági gépvezető, a pénztárosi és az árufeltöltői munka. A gyártósorok mellett nem emberek, hanem robotok dolgoznak majd és valószínűleg kedvenc éttermünkben is robot fogja felszolgálni az ételt. Hogyan tudjuk a gyerekeinket erre a jövőre felkészíteni? Melyek lesznek a jövő szakmái?
Az ipari- és technológiai fejlődés újra és újra átrajzolja a munkaerőpiacot és a szakmákat, hol vannak már a lámpagyújtók, a teknővájók, a drótostótok és a telefonközpont-kezelők, ám soha ilyen gyors nem volt a változás, mint napjainkban. Majdnem egy évezred telt el, mire a kódexmásolókat felváltották a nyomdászok, majd még több száz év telt el mire a betűszedők munkáját feleslegesé tette a számítógépes szövegszerkesztés. Most 10-20 év alatt mennek végbe hasonló mértékű változások, ráadásul a legtöbbje éppen most, ebben a pillanatban is zajlik: például az ebookok széleskörű elterjedésével kevesebb nyomdagép-karbantartóra lesz szükség és bizony megszűnni látszik könyvtárosra szakma is, mert interneten keresztül tudunk majd e-bookokat kölcsönözni.
Hogyan alakul át a munkaerőpiac?
– Újdonság az a jelenség, hogy nemcsak a monoton, nehéz fizikai munkák robotizálhatóak, hanem a szellemiek is – mondja Kánai András, futurológus. – Ilyen például az ügyvédbojtárok munkája, de a zeneszerzők és call-centerben dolgozók, az ügyfelekkel kapcsolatban lévők állása sincs biztonságban. Az új állások mindegyike az új technológiákhoz és működési logikákhoz fog kapcsolódni: ételnyomtatás mérnök, virtuális valóság történetszerző, mesterséges intelligencia felügyelő és okosító, és így tovább. Ami ennél izgalmasabb kérdés, hogy az újonnan keletkező munkák ellensúlyozzák-e a megszűnőket, vagyis ugyanannyi embert szív-e majd fel a munkaerőpiac, mint amennyien elveszthetik az állásukat? Az automatizáció logikájából következően – egy program, egy digitális megoldás több ember helyett – ezt kétlem.
– Jövőben „az embereknek nem kell intelligensnek lenniük, mert a gépek, programok már ilyenek”, olvastam nem olyan régen egy science fiction novellában – fűzi tovább a gondolatot a futurológus. – Viszont az együttműködésre való készség, a kreatív problémamegoldás, az új ötletek kitalálása kulcsfontosságú, hiszen továbbra is mi emberek irányítjuk a rendszereket. A felnövő generációkban arra kell nyitottság, hogy kövessék a változást. Szinte évente kell majd új programrendszerekhez hozzászokni és mindegyiknek egy kicsit más és más a logikája.
Melyek lesznek a jövő szakmái?
A jövő szakmáiról annyit tudunk, hogy a digitális fejlődéshez kapcsolódnak majd. Íme, néhány foglalkozás, amit a gyerekeink felnőtt életében vonzó karrierlehetőség lehet majd:
– szoftverfejlesztő
– szoftvertesztelő
– játéktesztelő
– ux designer
– adattudós
– machine learning szakértő
– account manager
– drónpilóta
– okosotthon-fejlesztő
– emojikutató
– virtuális idegenvezető
– app fejlesztő
Izgalmas vagy félelmetes lesz a jövő?
Mi, felnőttek gyakran félelemmel nézünk a jövőbe. Nehezen képzeljük el, hogy az ismerttől szinte felfoghatatlanul eltérő világ lehet élhető, biztonságos és boldog. Edmund Cartwight 1785-ben szabadalmaztatta az első vetélős szövőgépet, 5 évvel később már volt üzem mechanikus szövőgéppel, amit a megélhetésüket féltő takácsok felgyújtottak. A fejlődést viszont nem állították meg.
Régen egy szakmával végig lehetett dolgozni az életet. Most meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy egyetlen biztos pont van a mai világban: a változás és nekünk ehhez kell alkalmazkodni. Dorothy Vaughan az első ijedség után nem törekedett a NASA-ban létesített számítógépek elpusztítására, pedig ezek a gépek veszélyeztették az ő és a kolléganői, az „emberi számológépek” munkáját, hanem önképzéssel a NASA egyik első programozója lett. A jelenben és a jövőben nem arra van szükségünk, hogy egy egyetlen szakmát ismerjünk alaposan, hanem arra, hogy nyitottak legyünk az újdonságokra és képesek legyünk tanulni.
– A gyerekeknek meg kell tanulniuk az énmárka építését is – teszi hozzá Kánai András -, vagyis már az iskolások is úgy kell készülniük, hogy valamikor majd belépnek a munkaerőpiacra. Sok hihetetlen, gyerekekhez kötődő projektről fogunk ezzel kapcsolatban hallani még. Nagyon nehéz már most is az introvertáltaknak eladniuk magukat, de meg kell próbálniuk.
Mit gondolnak a gyerekek a jövőről?
A gyerekek félelmek nélkül tekintenek a jövőbe, izgalmas lehetőségek végtelen sorát látják benne. Őket még nem korlátozzák a félelmek, nem aggódnak a költségek miatt és nem köti őket gúzsba a valóság. Szárnyal a képzeletük és a legmerészebb terveiket is megvalósíthatónak tartják. Sőt, talán meg is fogják valósítani.
A gyerekeink lesznek a jövő innovátorai, akik élnek a digitális fejlődés lehetőségeivel és jobbá teszik a világot és nekünk szülőknek ebben támogatnunk kell őket. A digitális fejlődést nem tudjuk megállítani, és miért is akarnánk, hiszen szeretjük, fontosabb feladatunk, hogy a 21. századi gyerekeket a 21. század szerint neveljük.
digitaliscsalad
