Egy tudományos szaklap azt állítja: az emberek jobban szeretik a kutyákat, mint egymást.
A Society & Animals nevű kiadványban közzétett tanulmányban 240 diáknak mutattak hamis újsághíreket rendőri jelentésekről, amelyekben vagy embereket vagy kutyákat támadtak meg baseball ütővel.
A hírek mindegyikében az szerepelt, hogy az áldozat egyik lába eltört, illetve több zúzódást is szenvedett. A támadás célpontja azonban cikkről cikkre változott: az elsőben egy egyéves kisbaba, a másodikban egy 30 éves felnőtt, a harmadikban egy kiskutya, a negyedikben pedig egy hatéves kutya volt az áldozat.
Az újságcikk elolvasása után megkérdezték őket, mit éreznek. Nem meglepő módon a kiskutya, a 6 éves kutya és a kisbaba jobban aggasztotta őket, mint a felnőtt.
Az eredményekből kiderült, hogy a fajnak is van jelentősége:
a kisbaba ugyan több együttérzést kapott, mint a két kutya, a felnőtt ember azonban az utolsó helyen végzett.
“Az alanyok nem állatokként tekintettek a kutyákra, sokkal inkább ‘szőrös kisbabákként’, vagy legalábbis családtagként” – olvasható a tanulmányban.
Ezt az eredményt egyébként egy brit orvosi kutatás is alátámasztja. Ebben két ál-adománygyűjtő kampányt rendeztek, amelyben 5 fontot kértek “Harrison” megmentésére. Amikor Harrison kutya volt, több adomány érkezett, mint amikor ember. Ez is azt mutatja, hogy
egy kutyus sorsa sokkal jobban érdekel minket, mint egy ismeretlen felnőtté.
Ez persze valahol logikus. A gyerekeket és a kutyákat egyaránt kiszolgáltatottnak látjuk, akik nem képesek gondoskodni magukról, illetve pénzt gyűjteni sem tudnak maguktól.
Ezért aztán jobban is aggódunk értük. Ezzel szemben többnyire azt feltételezzük, hogy egy felnőtt ember képes egyedül is boldogulni, ezért úgy érezzük, jobban megéri egy védtelen kutyusra áldozni a pénzünket és energiánkat.
kutyafan, Hirmagazin.eu
